A vizuális figyelem az egyik legfontosabb képesség az életben, fejleszti a rövid távú vizuális emlékezetet, a nehezebb feladatok pedig tudatosságra, önkéntességre és kitartásra ösztönöznek. Ha megtanulunk különbséget tenni és helyesen elemezni bármilyen formát, alakot, az sok helyzetben segítségünkre lesz. Ugyanakkor van, hogy egyszerűen csak szórakoztat.

Az óvodában, illetve iskola előkészítőkön rendszeresen kapnak a gyerekek hasonló feladatokat, ezek segítségével tanulják meg az összpontosítást. A koncentráció fejlesztését azonban az is segíti, hogyha megtaláljuk a különbséget, majd valamit azonossá kell tenni valami mással. A felnőtt életre lefordítva ez nemcsak a hibakeresést érinti, hanem a javítás, problémamegoldás képességének fejlesztését.

Kiskorom óta imádom a különbségkeresős játékokat. Az egész a rejtvényújságokkal kezdődött. A gyerekeknek szánt verzióban mindig előre meg van adva, pontosan hány eltérő momentumot kell megfigyelni az összehasonlítandó képeken. Néhány felnőtteknek készült – többségében online – feladványban viszont előfordul, hogy nincs számszerűen megadva, ezzel is nehezítve a feladatot. Aztán alatta kommentben lehet vitatkozni, ki hányat látott meg, no és persze milyen gyorsan. Elmenyugtató jelleggel nekem is van különbségkeresős játékapplikáció letöltve a telefonomra. Saját magamat (és néha akaratomon kívül másokat is) szórakoztatom azzal, milyen gyorsan veszek észre valamit. Ha eleget gyakorolja az ember, amellett, hogy mulattat, az ilyen játékoknak kétségkívül nagy előnye, hogy segíti a koncentrációt és a reakcióidőt.

Fókuszban a főváros

A hétvégén Budapest 150. születésnapja alkalmából sok esemény zajlott a fővárosban. Az offline programokat kiegészítendő online például elérhetővé tettek néhány régi, Budapestet bemutató filmet. Két dokumentumfilmet is megnéztünk. Az egyik ’70-es évekbeli, kísérleti alkotás rövid etűdökből állt, és akár a régi némafilmeknél, a cím szövegesen felvillant egy-két másodpercre. Azonban a cím a képen egymást követő sorokban, több nyelven és ismétlődően volt kiírva. Azt játszottuk, ki találja meg előbb a magyar verziót és mondja be hangosan.

A másik film életképek sorát mutatta be a ’60-as,’ 70-es évek Budapestjéről. A pesti utca, a pesti lakás, a pesti bisztró, a pesti divat, a pesti autó. A kizárólag archív felvételekből (mozihíradó-, reklám- és rövidfilm-részletek) filmet olyan plusszokkal színesítették meg, mint a Szeszélyes évszakok későbbi legendás műsorvezetője, Antal Imre, aki a fagylaltárusnál vett jégkrémek utcán eldobott pálcikáinak segítségével számolta ki a szemetelési hatótávolságot, és mutatta be a jégkrémkedvelők „nyalakodási” szokásait. Vicces és figyelemfelkeltő jelenet, egyben felhívás a fővárosi utcák tisztaságának megőrzésére. A pesti lakás szegmensben korabeli reklámok mutatták be, milyen egy „modern” lakás. Ekkor hallottam meg egy számomra mosolyogtató, új kedvenc kifejezést, hogy az akkori a lakberendezők ízlésneveléssel foglalkoztak.

Fiatal lányok a zongoránál I. és II.

Ízlésnevelés

„De gustibus non est disputandum” – latin közmondás, mely azt jelenti, ízléssel nem lehet vitába szállni. Szinte látom és hallom magam előtt Bőhm urat a Szomszédokból.

Ahol ízlésnevelés van, előfordulhat ízlésficam is. Például a divat – legyen szó művészetről, lakberendezésről vagy öltözködésről – korszakonként változik, ami ma menő, holnap már nem biztos, hogy az.

A fent említett filmben is elhangzott, korabeli utcajelenetben látható, hogy milyen különc viseletnek számított a fiatal férfiak és lányok által egyaránt hordott trapéznadrág… „Botrányos!” – mondták. Miközben az idősebb generáció akkoriban az olasz és francia mozifilmek által behozott szofisztikáltabb divatot követte.

De visszakanyarodnék a kezdő a témára, a megfigyelésre. Kedves barátnőm születésnapját egy múzeumlátogatással ünnepeltük meg. Elmentünk a Szépművészeti múzeumban még január 7-ig megtekinthető, Renoir kiállításra. Az önmagát figurális festőnek tituláló Pierre-Auguste Renoir művészetének középpontjába általában az embert állította. Klasszikusnak számító aktrajzai mellett festményein érzékenyen ábrázolta az emberi bőr színét, a csillogó szempárokat, az arcok rezdülését, a ruhák anyagának súlyát, esését, mindezt legtöbbször vidám, hétköznapi jelenetek formájában.

Bár hétvégén mentünk, szerencsére olyan időszakot fogtunk ki, amikor odabent még nem voltak túl sokan. A patinás, nagy térben jólesett egy kicsit elvarázsolódni és átlépni ebbe az ismerősnek tűnő, mégis teljesen más világba, ahol a nőiesség és szépség még nem volt ruhamérethez kötve. Minden képnél elidőztünk, és a magunk módján kielemeztük. A tárlaton azonban egymás mellett volt két kép, ami mindkettőnkből kihozta a gyermeki énünket, mint utóbb megtudtuk a Fiatal lányok a zongoránál I. és II., amik előtt –ؘ anélkül, hogy összebeszéltünk volna – elkezdtünk különbség keresőset játszani…

Ha érdekelnek a sorozat korábban megjelent cikkei, akkor kattints ide!

Kiemelt kép: Nőklapja.hu