Mondhatnánk azt is, hogy reneszánszukat élik a finomabbnál finomabb francia sütemények, valójában azonban nem igazán veszítettek a népszerűségükből az idők során. Tudj meg néhány érdekességet a francia desszertekről!
Macaron
Nagyjából a 2010-es évek eleje óta töretlen a sikere ezeknek a színpompás aprósüteményeknek, eredetük viszont jóval régebbi, mint gondolnád. A ma ismert macaron alapját képező mandulás kekszet már az 1400-as években is készítették Velence környéki monostorokban. Valószínűleg Medici Katalin szakácsai által jutott el a recept Franciaországba, amikor hozzáment a leendő királyhoz, II. Henrikhez 1533-ban. Egészen a francia forradalom ideéig az arisztokrácia és a tehetősebb réteg édessége volt, amikor is két apáca macaronok árusításával tudott életben maradni, miután bezárták a monostorukat.
Egyes feltételezések szerint körülbelül az 1830-as években alakult ki a most ismert változata, itt kezdtek el krémmel összetapasztani két darabot. Néhány kutató viszont úgy gondolja, hogy egy bizononyos Pierre Desfontaines alkotta meg 1930-ban, aki a párizsi Ladurée cukrászdában dolgozott. Az ő nevéhez fűződik a színezett változat, amit ma párizsi macaronnak hívunk. Nemrég egy cukrász árulta el nekünk a tökéletes macaron titkát, mindenképp olvasd el ha belevágnál az elkészítésébe!
Mille-feuille
Ennek a klasszikusan 3 réteg leveles tésztából és 2 réteg krémből álló könnyű finomságnak a neve ezer lapot jelent szó szerinti fordításban. Szintén többszáz éves múltra tekinthet vissza, legelsőnek 1651-ben említi meg François Pierre de la Varenne a mille-feuille-t abban a szakácskönyvben, amiben szintén először jegyezték le a besamel-mártás receptjét is – ez a szakácskönyv a Le Cuisinier François. Később, a 19. század elején ezt fejlesztette tovább Antonin Carême akit az első sztárséfnek tartanak.
A korábbi említések ellenére sokan mégis Adolphe Seugnot alkotásaként hivatkoznak rá, aki 1867-ben saját specialitásaként mutatta be a mille-feuillet.
Fatörzs torta
Az eredeti nevén Bûche de Noël már a középkor óta gyakorlatilag karácsonyi desszertnek számít. Amikor a kereszténység még nem hódított teljesen teret Európában, és az emberek még bővelkedtek pogány szokásokban és hiedelmekben, a téli napfordulóhoz köthető Yule ünnep volt a karácsony mai megfelelője. Yule idején a házban lévő tűzrakásba egy méretes fatuskót helyeztek, aminek legalább három napig kellett égnie, hogy elősegítse a jövő évi bőséges aratást. A fatörzset változatos dolgokkal szórták meg, például ha jó szőlőtermést szerettek volna, borral fröcskölték le. Miután a fa elégett, a belőle maradt szenet és hamut is félretették, hogy az év során különböző célokra használják fel.
Az idő előrehaladtával eltűnt a pogányság Európából, és az emberek lakhelye is szofisztikáltabbá kezdett válni, a Yule alatt égő farönk karácsonyi sütemény formájában került fel az asztalra, ami külalakra megtartotta a fatörzs formát.
Tarte Tatin
Az előzőekhez képest kevésbé kell visszaugranunk az időben, viszont annál izgalmasabb a fordított almatorta receptjének megszületése. A Tatin nővérek, Caroline és Stephanie a Lamotte-Beuvron szálloda éttermét vezették a 19. század végén.
A hotel egyik különlegessége a puha és omlós almáspite volt, amit egy forgalmas ebédidőben megrendelt az egyik vendég. Stephanie, aki a konyhában dolgozott, a nagy kapkodás közepette tészta nélkül tette be a karamellizált almákat a sütőbe, majd amikor rájött a baklövésére, a már sülő almákra tette a tésztát, mert nem volt ideje új pitét készítenie és így szolgálták fel a vendégnek. Gondoltad volna, hogy egy véletlenből született ez az ínycsiklandó finomság?
Kiemelt kép: Getty Images/Canva/nőklapja.hu