Gyakran elfelejtünk belegondolni, hogy az általunk mindennapinak gondolt cselekedetek nem mindig voltak ennyire egyértelműek. Például mi a helyzet a késsel-villával történő evéssel, a vécé használatával, az utcán történő sétával, a zenehallgatással – csak hogy néhány olyan szokványos helyzetet említsünk, melyek hosszú történelmi utat jártak be a hétköznapi egyszerűségig.
És ugyanez a helyzet az olvasással is, ami évszázadokkal ezelőtt az elit kiváltsága volt, és ami a történelem során apránként vált elérhetővé mindnyájunk számára – az arisztokraták közös elfoglaltságától kezdve egészen a csendben történő, látszólag magányosan végzett tevékenységig, amelynek napjainkban is hódolunk. És ahogyan bővült az intellektuális látókörünk, ezzel egy időben újabb furcsa, ám egyesek számára mégis természetesnek gondolt szokások kerítették hatalmába az olvasni vágyókat. No de melyek lehetnek ezek, és van-e rájuk valamiféle magyarázat? Notórius könyvszaglászók és olvasás közben motyogók, készüljetek!
Te is az utolsó oldalt olvasod el először?
Amikor kezünkbe veszünk egy sosem olvasott regényt, mégis ki akarna rögtön a csattanóval szembesülni? A kutatók szerint sokan. Pedig az élményén mindez nagyon sokat ronthat – gondolnánk kapásból. Csakhogy a Kaliforniai Egyetem kutatói szerint sokkal élvezetesebbé tehetjük az olvasást, ha a történetet „elrontjuk magunknak”. A spoilerek tulajdonképpen fokozták az érdeklődést a sztori narratívája iránt, hiszen gondoljunk csak bele, detektívregények esetén tudjuk, hogy a nyomozók úgyis felgöngyölítik az esetet, és sajnos Rómeó és Júlia sem élhetnek együtt boldogan, amíg meg nem halnak, mégis elolvassuk és élvezzük ezeket a történeteket. De mégis miért? Mert apránként szembesülni a végkifejlet előzményeivel sokkal izgalmasabb és tanulságosabb folyamat – derül ki a kutatás eredményeiből. De persze ez sem jellemző mindenkire, sőt, a többség inkább a klasszikus elejétől a végéig tartó történetmesélés híve. Persze az sem baj, ha neked az utolsó oldal jelenti az elsőt – a lényeg, hogy élvezd.
Olvasás közben motyogsz, esetleg a szádat mozgatod?
Amikor olvasunk, a szöveget gondolatban kimondjuk, amit néha motyogás, esetleg néma szájmozgás is kísérhet. A jelenség hivatalos nevet is kapott, ami nem más, mint a szubvokalizálás. Az öntudatlan szokást általában pici gyerekként sajátítjuk el, amikor beszélni tanulunk, és bizonyos helyzetekben – például olvasás közben – felnőttként is rajta kaphatjuk magunkat.
Az eddigi kutatások úgy találták, hogy a szubvokalizálás teljesen ártalmatlan, sőt, bővíti a szókincset, illetve a memóriának is jót tesz.
Azonban mivel lassíthatja az olvasási sebességet, érdemes néha tudatosítani magunkban. És hogy miként tudjuk féken tartani? Egyszerűen olvasás közben csak tedd az ujjaidat az ajkadra!
Te is mindig megszaglászod a régi könyveket?
Ha nemcsak a szemeidet, de az orrodat is szereted az oldalakon tartani, nem vagy egyedül. Kutatások megállapították, hogy a könyvekből körülbelül 15, kávéban is csokiban is megtalálható kémiai vegyület mutatható ki, melyek a tinta és a papír bomlásával egy időben keletkeznek. Ezek az aromák pedig olyan régi emlékeket hozhatnak felszínre (például a nagyi nappalijának illatát, vagy életünk legelső könyvtári látogatását), melyeket magunktól egyébként nem biztos, hogy fel tudnánk idézni.
Fotó: Getty Images
Amikor az ujjainkkal nyomon követjük a szöveget
Amikor gyerekként olvasni tanultunk, minden bizonnyal a mutatóujjunkkal követtük a szöveget, ami a szubvokalizációhoz hasonlóan a felnőtt életben is elkísérhet bennünket. Funkciója, hogy segítsen megtartani a helyünket a szövegben, és emlékeztesse a szemet arra, hogy merre kell mozognia. Ha zajos helyen, például egy kávézóban hódolunk az olvasás örömeinek, hasznos segítség lehet.
A tudósok szerint azonban lassítja az olvasási sebességet, így ha nyugodt körülmények között is műveljük, érdemes leszoktatni magunkat róla, és hagyni, hogy teljesen elmerüljünk az olvasmányban.
Átugrani a számunkra nehezen kiejthető neveket
Míg gyerekként rendszeresen, addig felnőttként aligha kell hangosan felolvasnunk az éppen kezünk ügyébe került könyvet vagy cikket. Talán ez lehet az oka annak, hogy soha nem tanuljuk meg elsőre kiejteni a furcsa szavakat, helyeket vagy neveket, és egyszerűbb, ha inkább átsuhanunk felettünk ahelyett, hogy gondolatban ízlelgetnénk őket. Pedig lehet, hogy érdemes lenne: egy korábbi kutatás eredményei ugyanis arra engednek következtetni, hogy nagyobb valószínűséggel bízunk meg a könnyebb nevekkel rendelkező idegenekben, mint azokban, akiknek elsőre nehezebb kimondani a nevét. Hogy mit is szólhatnának mindehhez Mihail Afanaszjevics Bulgakov karakterei? Nos, nem valószínű, hogy örülnének neki…
Az ünnepi hagyomány kéz a kézben jár a klasszikus karácsonyi történetekkel is, melyek már egybeforrtak az év legszebb időszakával. Kattints ide, na nincs ötleted, mit olvass decemberben!
Kiemelt kép: Getty Images
