Luisiana legkísértetiesebb városának is titulálják, és nemcsak a vámpírsztori miatt, amit a város egyik szülötte, Anne Rice írónő szabadított rá New Orleansra, az Interjú a vámpírral című regényével. A vudu varázslatok autentikus helyszínének is tartják. Hiszen a városba menekültek érkeztek Haitiból is, akik rabszolgáikat is magukkal hozták, és akiket a francia kreolok szívesen fogadtak.
New Orleans ugyanis az egyik legtökéletesebb multikulturális olvasztótégely a világon a maga különösen gazdag történelmével. A város francia elnevezése a korai gyarmatosítókat idézi, akik Orleans hercegéről keresztelték el az új települést, amely a csitimacsa indiánok földjén létesült. Aztán spanyolok jöttek, majd újra francia kézre került New Orleans; ezt az időszakot őrzi a meg leginkább eredeti formájában fennmaradt városrész, a Vieux Carrénak keresztelt, híres Francia negyed. 1803- ban aztán Napóleon eladta a területet a fiatal Egyesült Államoknak, ami az angol nyelvű telepesek beáramlásával járt, akik szintén magukkal hozták fekete rabszolgáikat. Nem csoda hát, hogy ezen ősök ritmus és dallamvilágából a múlt század elején elindulhatott világhódító útjára a dixieland, a dzsessz. (Kevesen tudják, hogy a „dixieland” szó a francia „dixie” szóból ered, amely eredetileg tízdolláros bankjegyet jelentett franciául, így a dixieland francia-angol keverékszóként magára a városra utal. Eredetileg az innen származó zenét „dixieland jass”-nek hívták: később New Yorkban lett a „jass” szóból jazz, mivel a helyi plakátokról gyakran lekaparták a j betűt, az „ass” szó pedig …hm …mondjuk, ülepet jelent, csak éppen egy kicsit durvább változatban.)
Mindez azonban itt, New Orleansban nem egyszerű zenetörténet, hanem magának a városnak a szerves része. Hiszen mind a mai napig léteznek jazz funeralok, a híres zenés temetések, amelyeken mintha mindig a város másik legendás szülötte, Louis Armstrong vezetné a bandákat a When the Saints Go Marching, azaz A szentek bevonulása dallamára.
…
További városi legendákról olvashatsz a Nők Lapja Ezotéria februári lapszámában. Keresd a magazint az újságosoknál!
Szöveg: Balázs-Piri Krisztina
Fotó: Thinkstock
