„Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa, lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is.”

Karinthy Frigyes – G…I…-nek, 1929

„Mikor legközelebb látlak, szerelemmel, cirógatással és örömmel borítalak majd el.”

Gustave Flaubert Louise Colet-nek

„Én magát véghetetlen szeretettel szeretem s lelkemben hordom képét, mióta legelőször színpadon megláttam játszani. Ezen szende képet fogom titkon keblemre zárva hordani véglehelletemig. Ha meghallgat s hajlandó hozzám: – egy darabka rózsaszín szalagot; ha meg nem hallgat – egy darabka fekete szalagot zárjon a felelethez. E két szín fogja életem irányát kormányozni.”

Katona József – Széppataki Rózának, 1813

„Kérlek, kérlek, ne légy ilyen szomorú! Hamarosan házasok leszünk, és akkor örökre vége ezeknek a magányos éjszakáknak! És addig is – szeretlek, szeretlek, a nap és éjjel minden egyes percében!”

Zelda F. Scott Fitzgeraldnak

„Drága kis Szívem, nevetnem kellett naivságodon, hogy kérdezheted, kell-e itt november végén hócipő? Hát hogyne kéne? Itt már a múlt hónapban is volt hó, és ha el is olvad, és átmenetileg szép, nyárinak beillő napok is akadnak, rövidesen, pár pillanat alatt, havas locspoccsá válik az egész világ. Hát csak hozzál hócipőt is: pláne arra gondolva, hogy esténként átmegyünk Vágékhoz, amely expedíció a legszebb napok után is akárhányszor csak hócipővel eszközölhető.”

Tóth Árpád – feleségének, Lichtmann Annának, 1925

„Azért, mert Te megengedted nekem, hogyha lehet, ne írjak Neked mindennap, ezzel én még nem adtam engedélyt, hogy Te egy napot is kihagyj…”

Bajor Gizi – Vajda Ödönnek, 1917

„Teljesen a hatalmad alatt állok. Tudom és érzem, hogy ha a jövőben bármilyen szépet és nemeset írok, akkor azt csak a szíved kapujának hallgatásával tehetem.”

James Joyce a feleségének

Összeállította: D. E.

Nyitókép: Thinkstock