Főzés terén imádom a hagyományos ízeket, de azért nem félek újítani sem. Az utóbbi néhány karácsonykor anyukám halászléja mellett másfajta halakkal és mediterrán ízekkel is kísérleteztünk. Régi, nagy, bakancslistás vágyam vált valóra, amikor pár éve Toszkánában részt vehettem egy privát főzőtanfolyamon. Gyönyörű helyszínen, egy több száz éves toszkán villában voltunk, ahol minden alapanyag (a hús és a zöldség) az ehhez tartozó birtokról származott. Barátnőimmel hármasban vettünk részt ezen a kis kurzuson. A gyönyörű, ódon épületbe érkezve nagyon családias hangulat fogadott. A háziasszonnyal kimentünk a kertbe, és elkezdtük gyűjteni egy kis kosárba a menühöz kellő zöldségeket, gyümölcsöket.
Minden zöldségről mesélt nekünk egy kicsit, legalább ötféle paradicsomot, különféle hagymákat, fűszereket mutatott meg. Mindent megtapogattuk, megszagolgattunk – már önmagában ez a kerti séta egy élmény volt. Ezután a villa hatalmas, rusztikus konyhájában elkezdtünk együtt főzni, olasz-angol nyelvek keverékén, nagy hangon magyarázta, mit hogyan kell csinálni. Amikor elkészültek az ételek, kiküldtek minket egy kicsit lazítani, és mire visszatértünk, egy gyönyörűen megterített asztal fogadott, ahol közösen fogyasztottuk el az ebédet. Egy három-négy fogásos menüt főztünk meg akkor, ebből hoztam el nektek a gyöngytyúkleves receptjét.
Gyöngytyúk leves
Illusztráció: Freepik
Hozzávalók:
1 db gyöngytyúk | 3 szál sárgarépa | 2 szál fehérrépa | 1 fej karalábé | 1 fej zeller | 1 fej vöröshagyma | 1 fej kisebb fokhagyma | 1 db paprika | 1 db paradicsom | 1 fej kisebb kelkáposzta | 1 kis körömnyi friss gyömbér | 2 db burgonya | 2 csokor petrezselyem | 1 csapott ek. só | 1 púpozott tk. egész bors | 2 evőkanál vaj | zöldfűszerek
Elkészítés:
A puha vajat a zöldfűszerekkel és a sóval összekeverjük és a gyöngytyúkot kívül-belül egyenletesen jó alaposan bekenjük vele. 200°C fokra előmelegített sütőben 15 percig pirítjuk. Addig egy nagy fazékba teszünk 4 liter vizet, beledobjuk a szemes borsot, a fokhagymát, a pirított vöröshagymát és a tisztított gyömbért, megsózzuk. Beletesszük egészben a gyöngytyúkot, a petrezselymet, paprikát, paradicsomot, és lassú tűzön főzzük 1 órán át. Majd beletesszük az összes leveszöldséget, és ezekkel is főzzük, gyöngyözve, 1 órán át, úgy, hogy közben nem hagyjuk, hogy felforrjon. Ezalatt a zöldségek megpuhulnak, majd azokat kiszedjük, és ellenőrizzük, hogy a hús is megpuhult-e. Ha elkészült, hagyjuk kicsit ülepedni a levest. Ízlésesen tálaljuk.
Vidéki lány vagyok, anyukám, nagymamáim klasszikus háziasszonyok voltak. Teljesen egyértelmű, hogy mi mindig a vasárnapi ebéd: húsleves, rántott hús, desszertnek házi süti – nagymama habos lepénye. Pitetészta, lekvárréteg, sült tojáshabbal a tetején. Bármilyen egyszerűnek tűnik is, és bármennyit kísérleteztünk, mégsem tudja az egész családból senki olyanra csinálni, mint az apai nagymamám. Próbáltuk figyelni, a recepteket leírogatni, de a mama mindig azt mondta, hogy nem tud pontos arányokat – „csak úgy érzéssel”. Ez kicsit megnehezítette a süti lemodellezését. Persze más volt a házi tojása, házi lekvárja miatt is.
Eszméletlen, ahogy a falusi asszonyok tudnak raktározni, házi zsírt jól eltenni, kenyeret sütni, a baromfiudvarral bánni. A magyargencsi mamám együtt élt a környezetével, mindennel képben volt: figyelte az állatokat, pontosan tudta, hogy a kakas melyik tyúkkal van jóban, melyik madarat vagy cucut nem szabad levágni, és melyik az, amelyik inkább már csak rontja a levegőt… A baromfiudvar egyébként olyan volt, hogy oda csak mama mehetett, mi nem mertünk kimenni, mert ha dilinyós volt a kakas, kapott tőle mindenki.
Egyébként az anyai nagymamám is nagyon erős volt a sziszifuszi sütikben, folyton olyasmiket varázsolt az asztalra, mint a hatlapos mézes, ami, ugye, egész nap készül, és pillanatok alatt elfogy. Én nagyon szeretem a száraz sütiket, és ő pont tökéletes méretben és arányban csinálta a lekváros, formás linzereket. Amit lehetett, igyekeztünk megőrizni a mamáim receptjeiből örökségként. Anyukám például a karácsonyi asztalnál továbbra is a hagyományos ételeket preferálja, a sógornőmmel mi próbálunk pici újításokat is belecsempészni a menübe. Halászlé, fácánleves, káposzta mindig van – karácsonykor összejön a család és dugig pakoljuk az asztalt mindenfélével.
Az idei ünnepek alatt persze igyekszem nem túlenni magam, hiszen bele kell férnem majd a január 4-i fellépőruhámba… Egész évben tartom a mértéket, ezért remélhetőleg nem szalad el a súlyom, de azért oda kell figyelnem, mert december rendesen bejgliszezon és én imádom a diós, mákos bejglit – ha lehetne, ilyenkor reggeltől estig csak ezt enném. És persze a mama habos sütije a másik nagy kedvencem.
Habos diós szelet
Illusztráció: Freepik
Hozzávalók a tésztához:
25 dkg liszt | 10 dkg porcukor | 13 dkg vaj | 1 tojássárgája | 1/2 csomag sütőpor | 2 evőkanál tejföl | 1 citrom reszelt héja
Hab hozzávalói:
3 tojásfehérje | 10 dkg cukor | 1 csapott evőkanál étkezési keményítő | baracklekvár | cukrozott darált dió
Elkészítés:
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, a kész tésztát 1-2 órát hűtőben pihentetjük. Utána ki kell nyújtani, megkenni baracklekvárral, és megszórni cukrozott darált dióval. 180°C-on körülbelül 15-20 percig sül, közben nem árt figyelni, ha gyorsan pirul, le kell takarni fóliával, nehogy megégjen a dió. A 3 tojásfehérjét kemény habbá kell verni 10 dkg cukor és 1 csapott evőkanál étkezési keményítő hozzáadásával. Habzsákba tölteni, és a kész habot a süteményre nyomni. Miután kidekoráltunk a habbal, a sütit 10 percre vissza kell tenni a sütőbe, hogy szikkadjon a hab.
Jó étvágyat!
Ha szívesen inspirálódnál a konyhában, a Kedvenc receptem-sorozat korábbi bejegyzéseit itt találod!
A kiemelt képet (is) köszönjük Zsédának!
