Szakad az eső. A Bartók Béla úton mindenki siet, bent, a Figaro Bűvészboltban viszont mindig jut idő a varázslatra. Legifjabb Szabó István egy kis fekete tokot mutat nekünk, amelyben négy kártyalap – négy dáma – van. Utána úgy tesz, mintha a négy lapot a kezében tartaná, és arra kér, hogy a láthatatlan kártyákból vegyek el hármat, rám bízza, melyiket. Eljátsszuk, hogy nála csak a képzeletbeli kőr dáma marad. Ekkor előveszi a tokból a négy igazi lapot ‒ három lefordított kártya mellett egyedül a kőr dáma látszik.
‒ Annyira biztos voltam benne, hogy ezt fogod választani, hogy a többi lapra már nincs is szükségünk ‒ mondja, és megmutatja a maradék kártyákat. Teljesen
fehérek.
HIVATÁS, BARÁTSÁG, ÖNKIFEJEZÉS
A múlt század közepén néhány üzlettel arrébb dolgozott id. Szabó István fodrászmester, István nagypapája. Az egyik vendége, Herczeg János bűvész annyit mesélt a hivatásáról, hogy Szabó úr szakmát váltott. Bűvészként – Figaro művésznéven – bejárta Európát. A színpadon borbélyt alakított, és különféle fodrászkellékekkel varázsolt. Az ország első bűvészboltját 1969-ben alapította meg.
Fia követte a pályán: ifj. Szabó István lett az első magyar bűvész, aki „close-up” – tehát nem színpadi – műsorral szerzett hivatásos előadóművészi engedélyt a Fővárosi Nagycirkuszban. (Ő például már sokat dolgozott kártyapaklival.) Az alapító unokája, legifjabb Szabó István a 2010-es években vette át az üzletet. Hosszú évtizedek után ‒ Milánóban, 2015-ben ‒ István volt az első magyar bűvész, aki bemutathatta a tudását a világkiállításon.
– Nekem mindig hívtak bűvészt a gyerekzsúromra. Viszont a kilencedik születésnapomon a nagypapám húsz perc után megunta a műsort, és kihívott engem a kis porondra azzal, hogy én folytassam – meséli. Majd arról beszél, mit köszönhet a hivatásának: – A bűvészet önkifejezési forma, és a könnyű kapcsolatteremtésben is segít. Ha elmegyek egy házibuliba, néhány trükkel egész estére megtalálom a társaságomat. És azzal, hogy a bűvészek befogadtak a közösségükbe, számos barátot nyerhettem, akiknek ugyanaz a szenvedélyük, mint nekem. Jó fellépni, és jó itt lenni a boltban. Már vannak olyanok, akiket láttam felnőni. Például egy srác tavaly a Fővárosi Nagycirkuszban, a Magic Show-ban szerepelt egy galambszámmal. Tizenegy éves korában az első trükkjeit nálunk vette meg, és végigkövethettük a pályáját.
A RÓZSA ÁRNYÉKA
Ma már számtalan trükkről készül oktatóvideó, de István szerint ettől még nem csökken a bűvészműsorok nyújtotta katarzis.
– A bűvészetnek is megvannak a maga klasszikusai, ilyen például, amikor kettévágunk egy kötelet, aztán újra egyben lesz, vagy amikor a fémkarikák összekapcsolódnak meg szétválnak. Ezeket mindenki ismeri, de egy jó előadó kezében a mai napig működnek. Úgy mutatja be, hogy elbizonytalanodsz, hogyan csinálhatta.
Színpadi előadásnál a közönség kellően távol ül, viszont amikor a bűvész elvegyül a nézők között, szinte mindig akad valaki, aki megszállottan próbálja leleplezni a trükköket. A profikat ez nem zavarja.
– Amikor elhívnak minket egy lagziba vagy céges évzáróra, nagyon szeretem a kekeckedő nézőket, főleg, ha kicsit ittasak, mert őszintébben reagálnak, úgy viselkednek, mint a gyerekek. Nagyon mókás, mert ha sikerül őket átverni, háromszor hangosabban csodálkoznak, mint a többiek – magyarázza István. – Egy spanyol bűvészmester, Juan Tamariz például sportot űz abból, hogy szándékosan kockázatos mutatványokat vállal. Aztán ha az egyik nem jön be, simán folytatja a következővel, a közönségnek az egészből semmi nem tűnik fel, hiszen nem is tudják, minek kellene történnie.
Angliában minden februárban rendeznek egy konferenciát, amelyre négyezer bűvész érkezik a világ minden tájáról. Istvánék a decemberi, karácsonyi roham után ott szoktak feltöltődni, inspirálódni.
‒ Mindig látunk olyan hihetetlen műsorszámot, ami lenyűgöz minket, és fogalmunk sincs, hogyan csinálhatták. Legutóbb például valaki fémkarikákat homokká változtatott, de olyan is akadt, aki esőt varázsolt a színpad közepére ‒ meséli. Az üzletben kéthetente szerveznek olyan bűvészklubot, ahol megmutathatják egymásnak a készülő repertoárjukat, a többiek pedig a visszajelzéseikkel tökéletesítik a trükköket. István kollégája, Susán Péter rendszeresen tart gyerekfoglalkozásokat is, és a tehetségesebbeket felkarolja.
Az irigység és a lopás a hazai berkekben nem jellemző, de külföldön akadt már olyan eset, ami bíróságon végződött. Például amikor a Las Vegas-i bűvészpáros, Penn & Teller legendás mutatványát lemásolták ‒ a rózsa árnyékát vagdossák ollóval, és ezzel párhuzamosan az igazi virág bimbója meg szirma is leesik ‒, az ötletgazdák pedig beperelték a tolvajt.
A bűvészek a 21. században már nem csak a közös műhelymunkából meríthetnek ihletet. István a munkatársával próbaképpen már íratott a mesterséges intelligenciával az egyik trükkhöz kerettörténetet. Ismer olyat is, aki rávezette a programot, hogy találjon ki egy új gondolatolvasós mutatványt.
