Érdemes tisztázni: az ételérzékenység – más néven intolerancia – és az ételallergia két különböző betegség, noha a köznyelvben gyakran keverik őket. A lényegük közös: a szervezet mindkét esetben ellenanyagot termel egy mások számára ártalmatlan táplálék fogyasztásakor, azaz „ellenséges behatolónak” nézve védekezni kezd ellene. A kínzó tüneteket tehát közvetlenül nem maga az étel, hanem a saját immunrendszer téves riasztása okozza. Már ebből sejthető, hogy akár érzékenység, akár allergia, a jelenség kulcsa a védekezés, hárítás: szervezetünk nem hajlandó elfogadni egy élelmiszert, szó szerint kivetve magából azt. És mivel az anyagi-biokémiai folyamatok mögött mindig tudati-szellemi mechanizmusok állnak, az egész jelenség mélyebb üzenete a következő: a tudatalatti legmélyebb szintjén hárítunk, elutasítunk valamit, amit az a bizonyos táplálék szimbolizál.

„Ne egyetek előttem bejglit!”

Élelmiszerallergia és -intolerancia esetében ezért valójában nem magát az ételt, még csak nem is a vegyületeit, hanem az általa hordozott energiát – mélyebb jelentéstartalmat – utasítjuk el a tudatalatti szintjén. Mint említettük azonban, itt két különböző betegségről van szó: ételallergiánál a tünetek az érintett táplálék elfogyasztását követően azonnal vagy néhány órán belül jelentkeznek. Az intolerancia viszont „alattomosabb”, mert a tünetek általában csak 24–48 órával később ütköznek ki, persze itt sem lehet általánosítani.

„Ártatlanul megettem egy kekszet, amikor a kollégám megkínált vele, ám az első pár falat után hirtelen elzsibbadt a szám, mintha érzéstelenítették volna – meséli a harmincnégy éves Richárd. – Majd iszonyúan viszketni kezdett az arcom, a következő pillanatban pedig szúnyogcsípésszerű, de annál nagyobb kiütések jelentek meg rajta. Ezután fuldokolni kezdtem, elkékült fejjel. Halálfélelmem volt.” A mentő azonnal kórházba vitte Richárdot, ahol kiderült: allergiás sokkot kapott, ami kis híján az életébe került. A vizsgálatok szerint minden olajos magra allergiás: a dióra, mogyoróra, mákra, de még a gesztenyére is. A keksz gyártás közben érintkezhetett ilyenekkel, ezért okozott majdnem tragédiát.

„Idén karácsonykor ne merjetek előttem bejglit enni!” – tréfálkozott később szomorkásan Richárd a kollégákkal, mikor pár nap múlva visszamehetett dolgozni, de rögtön akadt egy sorstársa. „Én is felnőttként lettem laktózérzékeny, ezért iszom mindig növényi tejjel a kávémat, csak eddig nem »dicsekedtem« ezzel” – mondta a titkárnő, Erika.

Miből van manapság a tej, a kenyér?

De vajon miért ilyen gyakori ez mostanában? Miért van egyre több laktóz- vagy gluténérzékeny kisgyerek, olyannyira, hogy az óvodai, iskolai étkeztetésben ez egyre nagyobb gondot jelent? Miért lett rá szükség, hogy az allergéneket kis ikonokkal jelezzék az éttermi étlapokon vagy az élelmiszerek címkéin? Mindez arra utal, hogy a betegség tömegessé vált, olyan sokakat érint, hogy már társadalmi szinten számolni kell vele – de mégis, miért? Furcsa módon csupa olyan táplálék érintett az ügyben, amelyeket őseink évezredeken át gond nélkül fogyasztottak.
Ugyanakkor gondoljunk bele, miből készül napjainkban például a két tipikus „bűnös”, a tejtermék és a péksütemények. Sajnos biztosak lehetünk benne, hogy mindkettő több tartósítószert, ízfokozót, antibiotikumot látott, mint búzát és tehenet. Az érzékenyebb szervezetű emberek valószínűleg a testidegen vegyszerek miatt nem tudják feldolgozni ezeket a táplálékokat, amelyekben a glutén vagy a laktóz így valószínűleg csak közvetett okozója a bajnak. A táplálékérzékenység és -allergia azonban nemcsak testi, de pszichés és mentális szinten is értelmezhető. Ez minden betegségre igaz, ám e kettőnél a lelki-szellemi háttér különösen hangsúlyos. Az ételekkel ugyanis nemcsak vegyületeket, de rezgéseket, energetikai mintázatokat is juttatunk szervezetünkbe, melyekre az a karmikus múltunk és a tudatalattinkban lévő információk szerint reagál.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2018/01. lapszámában olvashatjátok! 

Szöveg: Gál Ildikó

Fotó: Thinkstock