Hogy vagy szűk egy hónappal a születésnapi bulid után?
Nézz rám, és mondd meg te, írd is le. Vén lettem?
Ilyet én sose mondanék.
De mondhatnád, a nyolcvanhét év az nem kevés. Egyébként remekül vagyok, jó bulit tartottunk a bará­taimmal egy étteremben.
Hogy mondhatnám, hogy vén, arra, aki lélekben fiatal? Akinek a dedikálására tömegével vonulnak a nők? Körberajongják és körbeudvarolják…
Igazad van, lélekben fiatal vagyok. És valamiért tényleg kedvelnek a nők, van, aki azt kéri, öleljem át. Talán erőt adok nekik. Nincs olyan könyv, ami egy öleléssel felér. Nincs okom panaszra, bár rosszul alszom, korán ébredek, és néha itt, néha amott már érzem a koromat.
A memóriád, az improvizálóképességed viszont tökéletes. Szegő András kollégánk baráti búcsúztatóján meghatóan, hosszan emlékeztél.
A barátom volt. És mázlista, több szempontból is.
Például?
Figyelj, négymilliárd nő él a földön, és András megtalálta azt az egyet, aki szerette, elviselte, kitartott mellette, pedig nem lehetett könnyű. A másik: piszok mázlista és zseni volt, hogy szót tudott érteni sportolókkal, bunyósokkal, művészekkel, zenészekkel, újságírókkal és az olvasókkal egyaránt. Szót értett emberekkel, akiknek a hírnéven kívül gyakorlatilag semmi közük egymáshoz, nem egyszerű. Hidd el, én tudom, nekem is voltak lelki testvéreim mindkét oldalon. András bokszolt, és tudom, a profik sokszor mérlegelték, megüssék-e komolyan. De mert nem tudott leállni, és vadul győzni akart, megütötték. Ebben igazi leállíthatatlan pasi volt.
Sokan Müller Péterre is azt mondják, kortalan, igazi pasi.
Ők tudják… Tény, hogy az igazi férfi az utolsó leheletéig férfi marad.
Férfiasság, pasiság – szeretsz erről beszélni. Nem lehet leállni?
De. Erre a legjobb módszer az impotencia. De erről mással beszélgess! Ezt kimondtam. Elbírja a Nők Lapja? Tudom, más kimondva és leírva, de igaz. Ennek a szónak számomra szellemi értelme is van.
Átgondolod, amit kimondasz?
Ha intuitív állapotban vagyok. Egyébként sokat fecsegek, spontánul. Azért mondtam az elején, írd rólam azt, amit látsz. Bár meggyőződésem, hogy ami belül van, az látszik kívül. Kisugárzik. Lehet jó képet vágni, megjátszani egy állapotot, ami csodásnak tűnhet, de a belső sugárzás megjátszhatatlan.
Szeretsz erről beszélni?
Igen, de nem csak erről. Úgy általában is szeretek beszélni, és képzeld, szeretik, ha beszélek. Persze nem észt osztok. Decemberben terveztük a 2024-es év előadásait. Kiderült, kíváncsiak rám Bécsben, Luxemburgban és Torontóban is. Ennyi helyre utazom, ha minden jól megy. Mondtam a szervezőnek, írják bele a szerződésbe, ha nem élek, akkor is próbálom megtartani, de nem biztos, hogy sikerül.
Mit kapnak majd a bécsiek, a kanadaiak vagy a Luxemburgban élők?
Könyvbemutatóm lesz. Én már csak egy dologról tudok beszélni, a boldogságról, de arról sokat. Az ember erre teremtődött. Ma sok a pszichoszomatikus betegség. Tudod, miért? Mert boldogtalanok vagyunk. Nevezhetjük diszharmóniának is. Mi nem tudjuk kirángatni magunkat ebből, ehhez kell a hipnoterapeuta, aki megkeresi a sötét okot a tudattalanban. A boldogság ugyanis a lényünkben van, nem kell megteremteni. El lehet fojtani, tönkre lehet tenni, megbetegíthetjük magunkat, de boldogságra születtünk. Lehetsz mellőzött, átvert, gonosz, zsugori, féltékeny, önző, és még sorolhatnám, de nem mered tudatosítani ezeket magadban. Egy jó terapeuta néha képes harmonizálni.
Te voltál hipnoterápián?
Nem. Én önmagam kutatom az okokat, és amikor írok, a teljes boldogságkészletemet használom. Az a vágyam, hogy aki olvassa a könyveimet, derűs és boldog legyen. Élje át az ahaélményt, és mondja azt, aha, igaza van ennek az írónak, hiszen ez itt van bennem.
Egy féltékenynek például ez nehezen mehet. Ismered az érzést?
Nem. Soha nem éltem át, de írtam róla. Az igazi szeretet nem birtokol, nem azt várja, legyél az enyém, és tégy engem boldoggá. Olyan nincs, hogy „elengedő szeretet”, mert az igazi gyárilag elengedő. Nincs benne birtokvágy. Ha két boldogtalan egymástól várja, hogy boldogítsa a másik, az pocsék ügy. Ha valami nem megy, fontos megérteni, miért nem, mert ha megjelenik a megértés, elmúlik a féltékenység. Velem is előfordult, hogy a szerelmem mást választott, de föladtam, és hosszan elbeszélgettem magammal.
Szoktatok beszélgetni?
Hogyne! Péter a Péterrel! Néha nagyon jó társaság vagyok magamnak. Lényegében az írás ezen alapul.
Gondolom, a bő nyolc évtized alatt voltak válságaid. Azokról is?
Persze. Mindenki életében voltak és vannak válságok. Ha nem lettek volna, szegényebb lennék, és nem tudnék drámát írni. Csak aki az élet buktatóit, nehézségeit, a saját hülyeségeit át- és megéli, az tud drámát írni.
Jól érzem, hogy mindezekkel együtt szereted magad?
Igen. Önmagunkat kell a legjobban szeretni, és most nem a narcizmusról beszélek. Jó viszonyban kell lenni magammal. Én megyek végig az életemen, apám, anyám, a rokonok, barátok, ismerősök mind elmennek, én maradok. Tudod, aki nem szereti eléggé önmagát, annak nincs miből adnia. Én pedig tudom, ha ezzel a Péterrel rossz viszonyba kerülök, elrontom az életemet, mert ő mindig ott van, ahol én, hát pont ennek ne legyen jó? És ahogy öregszem, egyre jobban vigyázok, hogy ezt el ne felejtsem.
Csak nem vagy feledékeny?
De. Gyakran hangosan mondok dolgokat, hogy memorizáljam. ­Péter, ide tetted a cipődet. Péter, itt a szütyőd! Szenilis vagyok.
Nem tűnt föl.
Mert ügyesen palástolom. A minap egy bulin jött a sok összeomlott arcú ember, iskolatársak, akiket évtizedek óta nem láttam, és képzeld, nem tudtam a neveket. „Tudod, ki vagyok?” – kérdezte egy néni. Fogalmam se volt. „Én vagyok a te első nagy szerelmed!” Nem mertem megkérdezni a nevét.