„Legyen tánc!”, „Hegyekben az öröm”, „Amíg jó az élet, élvezem” – rácsodálkoztam egy pillanatra, mennyi a pozitív kicsengésű cím a lapszámban.
Talán a január, ez a kicsit borongósabb hónap teszi, hogy még inkább keressük a derűt a hétköznapokban. Amikor Karsai Dániellel terveztük interjúnkat, azt gondoltam, ez igazán „komoly és súlyos” beszélgetés lesz, aztán bebizonyosodott, hogy kevesen tudják ennyi humorral kezelni a nehézségeket, mint ő. Mintha csak az Életrevalók című francia film elevenedne meg a valóságban. Dániel kitartóan drukkol kedvenc focicsapatának, szabadidejében színházba jár, és szerencsésnek tartja magát, hogy még tud dolgozni – így gondolkodik a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő alkotmányjogász.

Legyen a tánc mindenkié! – tavaly több színdarab és televíziós műsor erre építkezett, azonban két írásunkból is kiderül, nem kell profinak lenni ahhoz, hogy bárki élvezze a mozgást. Van, aki ördögien ropja a parketten, más a nappalijában pörög; aki pedig kerekesszékes, terapeuta segítségével élheti meg az önfeledt pillanatokat. 

Legutóbb egy baráti beszélgetés témája volt, hogyan lehet a szakmai-magánéleti mélypontról elmozdulni, és erre – talán nem a kellő empátiával – azt mondtam, nézőpont kérdése a „gödör”. A történetünket elmondhatjuk úgy, hogy keményen megpróbál bennünket az élet, vagy úgy, hogy ez csak egy rövid fejezet a megfelelő tanulságokkal. Nem bagatellizálva a problémáinkat, egy picit távolabbról nézni rájuk. Keresni a kiutat, az örömöt. Segítséggel vagy anélkül, de nem felmentve önmagunkat. Mert a mi felelősségünk, hogyan tudunk otthonra lelni, boldogulni a saját mesénkben.   

Tartsanak velünk ezen a héten is inspiráló írásainkkal!