Kérdés: „Ha egy anyuka elmegy ötezer forinttal vásárolni, vesz krumplit ennyiért, zöldséget annyiért, húst amannyiért, mennyi pénzt visz haza?” – kérdezte a matematika-tanárnő az ötödik osztályt. „Ha az aluljárón megy keresztül, akkor semmit – kiáltott fel egy kissrác –, mert ellopják a pénztárcáját.”
A gyerekek nevetni kezdtek, a tanárnő azonban felháborodva az asztalra csapott, elkérte a fiú intőkönyvét és azzal fenyegette meg, hogy kettest kap magatartásból év végén.
Noha nem vagyok a szemtelenkedés pártján, a tanárnő viselkedését mégis meghökkentőnek tartom. Mint kolléga, mondhatom, ha velem történt volna meg, és így reagáltam volna, idétlennek, szánalmasnak éreztem volna utólag magam. Gondolom, sokan hallottak arról, hogy a fiatal Kosztolányi Dezső milyen botrányt okozott a gimnáziumban, mikor így kezdte a feleletét: „Kossuth Lajos született Monokon. Élete monoton.” Noha az igazgató fia volt, a történelemtanár azt jósolta, hogy a társadalom söpredéke lesz belőle. Veszélyesnek is tartom az efféle jóslatokat és intézkedéseket, mert sok gyereket – idővel – valóban dacba kergetnek, iskola- és társadalomellenessé tehetnek. Magam is tanítok, és jelenleg az egyik esti gimnázium igazgatója vagyok. Arra törekszem, hogy a tanári szobában és a tantermekben egyaránt jó hangulat uralkodjon. Szeretném, ha előadásaim szórakoztatóak lennének, és kimondottan örülök egy-egy szellemes bemondásnak, amin nevethetünk. Devecseri Gábortól tanultam görög irodalmat, így aztán sehogy sem értem, ismeretszerzés ürügyén miért kell sótlannak lenni, nagyképűsködni, fontoskodni. Meggyőződésem, hogy a jó kedély, a humorérzék egy tanárnál legalább olyan fontos, mint a szaktárgyi tudás, a didaktika ismerete. Vagy tévednék? És vajon: csak a bérezés lenne az oka, hogy a pályán egyre kevesebb az életvidám ember?
Válasz: Szerintem: nem téved.
Én is úgy gondolom, hogy a legfontosabb az óra – és az iskola – hangulata kellene, hogy legyen. Mert a humorral is átvilágított jó kedélyállapot minden valódi érdeklődés és kedv nélkülözhetetlen táptalaja. Valódi érdeklődés, alkotó- és vállalkozó kedv nélkül úgyszólván felesleges, ami az iskolákban nap mint nap történik. (Ennek szomorú bizonyítékát gyakorta megtapasztalhatjuk.)
És persze a fenti sort is még hosszan folytathatnánk, Petőfivel, Einsteinnel, Karinthyval – Kosztolányi elválhatatlan jó barátjával – Thomas Mann-nal, és mind a többiekkel… Petőfi így emlékszik vissza iskolai pályafutására: „Diligenter frequentáltam / Iskoláim egykoron, / Secundába ponált mégis / Sok szamár professorom…” (Vagyis: szorgalmasan látogattam iskoláim egykoron, megbuktatott – szekundába helyezett – mégis sok szamár professzorom…)
Igen, még költészetből is szekundába ponálták az ifjú Petrovicsot!
„A poesisból is ebbe / Estem inter alia; / Absurdum pedig, de nagy, hogy / Ennek kelljen állnia.” (Inter alia = többek között.) A vers címe: Deákpályám. Érdemes az egészet elolvasni!
Einstein most lett a század embere. Ebből az alkalomból is olvashattuk, hogy ulmi iskolájának igazgatója megjósolta, ez a gyerek nem lesz sikeres semmiben; nem tudott leérettségizni; megbukott a zürichi műszaki egyetem felvételi vizsgáján; professzora még egyetemista korában is – később mégis csak bekerült – „kis mulyának” látta…
Karinthy keserveiről a Tanár úr kérem halhatatlan karcolatai számolnak be. Mert az önarcképet természetesen nem A jó tanuló felel, hanem A rossz tanuló felel című fejezetben találjuk meg… (És A bukott férfiban.)
Thomas Mann-nak – aki szintén érettségi nélkül lett több világhírű egyetem díszdoktora – gimnáziumi tanára megjósolta, hogy az akasztófán fogja végezni…
Humor… Szó szerint nedvet jelent. Életadó nedű, a szárazság ellentéte. Az élet csakis a víz és a vér – és a nyirok – nedvességében képzelhető el, az emberi test csak a halálban szárad ki. A kedv, a kedély, a hangulat és az érzelem teszik lehetővé azt a kiterjesztett érzékelést és megértést, amivel képesek vagyunk a minket környező világból olyasmit is befogadni – és felfogni – ami nem (egészen) tudatos. A humorban felvillanó ráismerés, felismerés, jellemzés többet mondhat el egy-egy jelenségről, dologról, mint az értekező oldalak százai. És ezzel sok más eszköznél sikeresebben segíthet önismerethez (és világismerethez).
A humor tágabb összefüggésbe helyezi a jelenségeket.
Kierkegaard, a nagy dán filozófus egyenesen azt mondja, hogy a humor mindent az abszolutumra – az istenire – vonatkoztat, és így mutatja meg kicsinységét, jelentéktelenségét a megmérhetetlenhez képest.
És a mindennapi tapasztalatból tudjuk, hogy a humor a legnehezebb élethelyzetekben – nevelési helyzetekben – és a legnehezebb életkorokban – például a kis- és nagykamaszkorban – is át tud segíteni a már-már feloldhatatlannak látszó feszültségeken.
Igen, én is azt hiszem, hogy a jó kedély, a humorérzék egy tanárnál legalább olyan fontos, mint a szaktárgyi tudás, a didaktikai ismeretek.
Nem hiszem, hogy csak a bérezés lenne az oka, hogy ezen az egyre nehezülő pályán – mert a gyerekek egyre rongáltabb családi háttérből érkeznek – egyre kevesebb, mint írja, az életvidám ember. De hogy a bérezés is jelentős szerepet játszik ebben – és abban, hogy sokan elmenekülnek erről a pályáról –, az biztos.
Reméljük, hogy előbb-utóbb a nehéz helyzetnek ez az eleme legalább változni fog.
Nők Lapja 2000/3. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Pexels
