- A személyiségünket a traumák is alakítják.
- A gyerekkori élmények kulcsfontosságú szerepet játszanak a tulajdonságainkban.
- A személyiség képlékeny, így van lehetőség a változásra.
A személyiségünk mélyebb rétegeiben gyakran rejtőzködnek olyan vonások, melyek mögött valamilyen korábbi trauma sejlik fel. Ezek a személyiségjegyek olykor észrevétlenül meghatározzák viselkedésünket és döntéseinket.
Lássuk, hogy melyik az az öt tulajdonság, amik mögött valójában mélyebb fájdalmak húzódnak meg, hogy megértsük, miért éppen ezek a reakciók jellemzik azokat, akik valamilyen korábbi traumát hordoznak magukban.
A feldolgozatlan trauma 5 jele
Gyakori bocsánatkérés
Az önértékelési problémák – akár gyermekkori traumák, akár későbbi tapasztalatok miatt – azt eredményezhetik, hogy szokásunkká válik a krónikus bocsánatkérés. Ha gyerekkorunkban nem tapasztaltuk meg azt, hogy feltétel nélkül szeretnek és elfogadnak bennünket, akkor felnőttkorban gyakran érezhetjük azt, hogy a környezetünk számra semmi sem jó, amit teszünk. Ezért akkor is bocsánatot kérünk, amikor arra semmi ok, hiszen nem tettünk semmi rosszat. A pozitív önértékelésű emberekkel szemben az alacsony önbecsüléssel rendelkező emberek méltatlannak érzik magukat mások szeretetére, és
azt hiszik, hogy ők a kiváltó okai minden negatív dolognak, ami körülöttük történik.
Hajlamosak arra, hogy rosszul vagy semennyire sem húzzák meg a határaikat. Úgy érzik, hogy mások számára terhet jelentenek, és mások szükségleteit a sajátjukkal szemben előnyben részesítik.
Vannak olyan tulajdonságaink, amiket a személyiségünk részének tartunk, pedig valójában valamilyen trauma okozza azokat (Fotó: Canva)
Kontrollmánia és perfekcionizmus
A szorongó és kiszámíthatatlan gyermekkor arra sarkallhatja az egyént, hogy fokozott kontrollra törekedjen. A perfekcionizmus és a szigorú kontroll kialakulása mögött az állhat, hogy valaki ezen keresztül próbálja minimalizálni a külső világban megtapasztalt kaotikus események hatását. A perfekcionizmus, azaz a tökéletességre való törekvés különösen gyakori azoknál, akik gyermekkori traumát éltek át, különösen akkor, ha a gyermek szülei vagy gondozói megvonták a szeretetüket vagy nem mutatták ki a ragaszkodásukat. Ebben az esetben a gyermekeknél valószínűleg kialakul az a meggyőződés, hogy keményen kell dolgozniuk, hogy bizonyítsanak, hogy szeretetet és elismerést nyerjenek.
Alacsony együttműködési készség
Azok, akiket gyermekkorukban elhanyagoltak, vagy rosszul bántak velük, esetleg egyenesen bántalmaztak (ez alatt nem feltétlenül és csak a fizikai erőszakot kell érteni), gyakran nehezen jönnek ki másokkal, és gyakran keverednek konfliktusokba is. Az együttműködési nehézségeiket az őket körülvevő negatív érzelmek, például ingerlékenység és harag is befolyásolhatják, gyakran reaktívak, azaz reagálnak ezekre.
Túlzott sikerorientáltság
A korábbi negatív életesemények arroganciához és a büszkeség egészségtelen formájához vezethetnek, valószínűleg az alárendeltség vagy a sértettség érzésének ellensúlyozásaként. Az érintettek gyakran vágyakoznak a hírnév és anyagi siker iránt, mint egyfajta kompenzációért a múltbeli fájdalomért. Úgy gondolják, hogy nekik jár az, hogy mindig a figyelem középpontjában legyenek, és ők legyenek a világ közepe, mivel korábban nem tapasztalták meg, hogy milyen érzés is, amikor valóban az ő szükségleteik az elsők valakik (elsősorban a szülők) számára.
Alacsony elköteleződési képesség
Az elhanyagolás vagy a bántalmazás megnehezítheti az érintettek számára, hogy kötődjenek másokhoz vagy bensőséges kapcsolatokat építsenek ki velük. A korábbi trauma hatására kialakult bizalmatlanság és félelem miatt az érintettek inkább elkerülik a kötődést, hogy ne sérüljenek újra.
Út az önismeret felé
Ezek a reakciók tehát általában megérthetők, ha figyelembe vesszük a korai éveink nehézségeit és az akkor kapott érzelmi sebeket. A pszichológusok és különböző tanulmányok arra hívják fel a figyelmet, hogy a korábbi traumák mélyreható hatással lehetnek a személyiség kialakulására, és ezek tulajdonságok csupán a látható jéghegy csúcsát jelentik.
Azok, akik valamilyen módon megtapasztalták a veszteséget, elutasítást vagy bántalmazást, gyakran fejlesztenek ki olyan védekezési mechanizmusokat, melyek az érzelmi fájdalom elkerülésére irányulnak. Azonban fontos megérteni, hogy a változás lehetséges.
A személyiség nem merev struktúra, és a megfelelő kezeléssel, terápiával, illetve gyógyulási folyamatokkal pozitív irányba változhat.
A neuroplaszticitás, az agy rugalmassága lehetővé teszi, hogy az egyén új élmények és megközelítések révén alakítsa személyiségét. A mélyen elrejtett traumák feltárása és feldolgozása kiemelkedő fontosságú a személyiség fejlődésének és az életminőség javításának szempontjából. A pszichológiai segítség, terápia és az önismereti munka mind olyan eszközök lehetnek, amelyek segítik az egyént az ilyen mélyen gyökerező személyiségjegyek megértésében és kezelésében. Érdemes elgondolkodni arról, hogy mi lehet ezeknek a viselkedésmintáknak a gyökere. Azok a tulajdonságok, amelyeket magunknak vagy másoknak tulajdonítunk, gyakran mélyebb érzelmi rétegeket tükröznek, és az ezekből fakadó traumák feldolgozása lehet az első lépés a valódi önmagunkhoz vezető úton.
Hogyan lehet és kell a bennünk élő gyermeki-én szükségleteit kielégíteni? A szakértő válaszaiért kattints ide!
Kiemelt kép: Canva
