Tavaly év végén barátnős programként elmentem egy Frida Kahlo festészetéről szóló előadásra, amelyet Bán Blanka művészettörténész tartott a Képező Galériában. (Elképesztően érdekes és informatív volt, úgyhogy megyek januárban is, Banksy művészete lesz a téma.)

Bár Fridáról már sokat olvastam és a róla szóló Salma Hayek-filmet is megnéztem annak idején, a 2018-as budapesti nagy kiállításra sajnos nem jutottam el, így azt a levelet sem láthattam, amelyet Frida magyar nyelven írt magyar szerelmének, Mandl Miklósnak, vagyis Nickolas Muraynak. Ezen a decemberi előadáson viszont elém került ez a levél (ha csak egy kivetített fotón is), és őszintén lenyűgözött.

Diego és Miklós

Frida Kahlót senkinek nem kell bemutatni, azon kevés női festőművész egyike, akivel élénken foglalkozik a média és a közönség is, a Frida Barbie-tól kezdve a vászontáskáig rengeteg termékről köszön vissza ránk az arca, sőt, már a naplóját is olvashatjuk magyarul, Szabó T. Anna fordításában. Mi is írtunk már utolsó festményéről, felidéztük legismertebb képeit és elhíresült mondásait, megmutattuk a műtermét. Úgyhogy ezúttal kifejezetten „a magyar szálra” koncentrálok. 

„Frida Kahlo a múlt század egyik legtöbbet fotózott művésze volt, aki mindig pontosan tudta, hogyan mutassa meg a legelőnyösebb arcát a kamerának. A magyar származású Nickolas Muray (született Mandl Miklós) fotográfussal valószínűleg 1931 májusában ismerkedett meg, és egészen 1940-ig szerelmi viszonyt folytatott vele. Frida a megismerkedésükkor már másfél éve Diego Rivera, Mexikó egyik legmeghatározóbb művészének felesége volt, akivel igen ellentmondásos volt a kapcsolata, olyannyira, hogy egyszer el is váltak, majd rövidesen újra összeházasodtak. Tudható, hogy Fridának (épp úgy, mint Diegónak) több szeretője volt az élete során, ám Nickolasszal tartós és mély kapcsolata alakult ki” – meséli Bán Blanka művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa.

Frida a műtermében Nickolas Murayval Coyoacán városában 1941-ben (Forrás: Facebook)

A magyar fotográfus

Nickolas Muray Szegeden született 1892-ben, zsidó családban. Budapesten, Münchenben és Berlinben tanult fotózást, majd 1913-ban, huszonegy évesen az I. világháború elől New Yorkba utazott. Megérkezésekor nagyjából ötven szót tudott angolul. Egy nyomdában kezdett dolgozni, litográfiakészítéssel és gravírozással is foglalkozott. Később saját portréstúdiót alapított, New York szinte összes hírességét megörökítette. Hollywoodi sztárokat, írókat és politikusokat fotózott, emellett divat- és reklámképeket is készített. Állt a kamerája előtt Marlene Dietrich, Marilyn Monroe, Greta Garbo, Charlie Chaplin, Fred Astaire, Claude Monet, F. Scott Fitzgerald és Roosevelt elnök, a magyarok közül pedig Bartók Béla és Molnár Ferenc.

Muray az évek során az Egyesült Államok egyik legsikeresebb és legtermékenyebb fotográfusa lett, a Vanity Fairben, a Harper’s Bazaarban, a Vogue-ban és a The New York Timesban is jelentek meg képei.

Emellett többszörös amerikai bajnok kardvívó is volt, az Egyesült Államok színeiben vett részt az 1928-as és az 1932-es olimpián, ez utóbbin bronzérmet szerzett a csapattal. Kétszer is volt szívrohama a vívópáston: először szívmasszázzsal megmentették társai, négy évvel később, 1965-ben ugyanabban a vívóteremben érte a második roham, amely végzetesnek bizonyult. Muray nemcsak Frida Kahlóért, hanem a mexikói kultúra iránt is rajongott és gyűjtötte a műalkotásokat. Több mint száz darabos magángyűjteménye ma a texasi Harry Ransom Centerben található.

Nickolas Muray portréja Fridáról (Forrás: Facebook)

A találkozás

Muray második válása után 1931-ben Mexikóba látogatott egy festőművész barátjával, ekkor ismerkedtek meg Fridával, aki viszonylag friss felesége volt ekkor Diego Riverának. Szerelem volt első látásra. Murayra nem jellemző módon az utazásról nem maradtak fenn fényképek, de a Fridával kialakuló kapcsolatának emléket állít egy kis feljegyzés, amelyet a festő egy asztalkendőre firkált.

A levél

„Frida és Nickolas kapcsolatának ékes bizonyítéka egy 1931. május 31-én küldött magyar nyelvű(!) levél, amit Frida Coyoacánból postázott neki. Idézve a levelet: »Nick, szeretlek ugy mint egy angyalt. Gyöngy virag vagy drágám. Soha nem foglak téged el felejteni soha, soha. Te vagy a tejes eletem. Remelem hogy soha est te el nem fogod felejteni. Frida. May 31 1931«. Máig nem tudható, hogy ki segített a szöveg magyarra fordításában, de minden bizonnyal valaki olyan, akivel bizalmas viszonyt ápolt a művésznő” – mondja Bán Blanka. 

Frida Kahlo levele Nickolas Muraynak

A magyar szöveghez Frida egy angol kiegészítést is fűzött: „Please come to Mexico as you promised me!” (Kérlek, gyere Mexikóba, ahogy megígérted nekem!) A levélpapírra vörös rúzzsal csókot is nyomott Frida, e mellé pedig szintén angolul azt írta: „This is specially for the back of your neck” (Ezt pedig kifejezetten a nyakad hátuljára). 

Frida és Miklós kapcsolata

„Frida 1938-ban egy festményt ajándékozott Muraynak, aminek a címe Xóchitl, avagy az élet virága.

A majd’ egy évtizedig tartó, hol intenzívebb, hol kevésbé intenzív kapcsolat alatt többször meglátogatták egymást Mexikóvárosban és New Yorkban, és a testi kapcsolaton túl bizonyára lelkileg is mélyen kötődtek egymáshoz.

Ugyanakkor Nickolas is több nővel folytatott viszonyt ez idő alatt, amit levelek bizonyítanak. Amikor Frida és Diego elváltak egymástól, Murayban rövid időre felcsillant a remény, hogy a művésznő továbblép, és komolyabbra fordíthatják a kapcsolatukat (minden valószínűség szerint szerette volna feleségül venni Fridát), ám a festő nem tudta elengedni Diegót, és hamarosan újra egybekeltek. Nickolas is megházasodott – akkor már negyedszer az élete során –, de Fridával továbbra is jó barátok maradtak, egészen a festő 1954-ben bekövetkezett haláláig” – meséli a művészettörténész. Muray nappalijának falán élete végéig ott lógott Frida egyik önarcképe.

Frida Nick fotóján 1946-ban (Forrás: Facebook)

A fényképek

„Muray számos emblematikus fényképet készített Fridáról. Ezek közül a legismertebb az, amin a művésznő egy élénk rózsaszín színű mexikói kendőben áll egy falnak támaszkodva. A képért külön köszönetet is mondott a fotográfusnak egy levélben: »Megkaptam a gyönyörű fotót, amit küldtél nekem. (…) Diego azt mondta, csodálatos, akár egy Piero della Francesca-alkotás. Számomra ez több annál, ez egy kincs…« Annak ellenére, hogy a szerelmi viszonyuk megszűnt, Nickolas még az 1940-es évek második felében is több ízben lefotózta még Fridát, és bizton mondhatjuk, hogy az ő lencséje nélkül másképp látnánk a valaha volt legdrágább latin-amerikai művészt – aki ráadásul épp a férje, Diego Rivera rekordját döntötte meg 2019-ben” – teszi hozzá Bán Blanka.

Frida Nickolas Muray 1939-es portréján (Forrás: Pinterest)

Muray több, mint tízezer portréfotót készített élete során, ezek közül a legismertebbek a Fridáról készített 1938-39-es képek.

A fotós közel száz képen örökítette meg szerelmét, amelyek visszatükrözik a festő legendás egyéniségét és erejét, ugyanakkor életének csendesebb, sebezhetőbb pillanatait is.

Muray intim környezetben fotózta Fridát, a műtermében, otthonában és a kórházban is, barátai és férje társaságában, különleges háziállataival (például egy őzikével), jellegzetes ruhakölteményeibe burkolózva, vagy éppen kegyetlen és őszinte önarcképeinek festése közben. (Muray leghíresebb képei Fridáról itt láthatóak.)

„A fotózás – szerencsére – számomra nemcsak egy szakma, hanem kapcsolat az emberek között. Megérteni az emberi természetet és megörökíteni, ha lehet, a legjobbat minden egyes emberben”– mondta egyszer Muray. Frida Kahlo személyében megtalálta ideális alanyát – valakit, aki nem félt önmagát adni a kamera előtt.

Kiemelt kép: Frida Kahlo (Brettmann/Getty Images) és Nickolas Muray, vagyis Mandl Miklós (Carl Van Vechten photograph collection/Wikimedia Commons)/nőklapja.hu