Nemrég járta be a világhálót Cecil, a „pénzéhes” kutya története. A goldendoodle mintegy egymillió-négyszázezer forintnyi dollárt rágcsált meg vagy nyelt le. Az összeget a gazdák a kertjükben kerítést építő munkásoknak készítették ki, majd a nem várt fordulat után napokig próbálkoztak összeilleszteni a megmaradt cafatokat.

A mi kutyánk persze sosem tenne ilyet, gondoltuk a hírt olvasva. Hiszen évek óta készülünk az érkezésére, elolvastuk Csányi Vilmos, Konrad Lorenz, Korom Gábor ide vonatkozó könyveit, megnéztünk rengeteg Cesar Millan-epizódot, és elhatároztuk, hogy nem engedünk a cuki nézésnek, mi bizony mintakutyát nevelünk. A napi rutint betartva néhány nap alatt elérjük a szobatisztaságot, megtanítjuk, mit rághat, és mit nem, és rávesszük, hogy szépen peckesen jöjjön mellettünk a pórázon – nincs szánalmasabb annál, mint mikor valakit az utcán rángat a kutyája. 

Ez az elképzelés talán még ma is tartaná magát, ha meg nem érkezik hozzánk két héttel ezelőtt a maga hús-vér valóságában Vilma. Amilyen kicsi, olyan nagy tanító, és az első leckéje így szólt: mondj búcsút a tökéletes gazdi képének, amit szép gondosan kialakítottál. Csak a fejedben létezik. 

A kutya ugyanis jó. Ő igazán igyekszik a kedvünkben járni, csak épp nem úgy, ahogy mi gondoltuk. Mert bizony előfordul, hogy nem jutunk ki időben az ajtón, mindent megrág, ami csak a szeme elé kerül, és a póráz feszül… De két hét után ül, fekszik és pacsit ad, éjszaka békén hagy bennünket, és minden emberhez óriási bizalommal közelít.

A hiba a mi készülékünkben van. Túl sokat várunk, túl gyorsan, túl kevés türelemmel. Elfelejtjük, hogy bár a kutya ősei több tízezer éve kezdtek alkalmazkodni az emberhez, vele együtt a természet egy kis szegletét is befogadtuk. 

A fent említett Cecil gazdái jól tudják ezt, igaz, nekik már hét közös év áll a hátuk mögött. Azt mondják, nem haragszanak rá, mert különben rendes kutya, annak pedig, hogy a történetnek híre ment a világban, végső soron örülnek. Úgy gondolják, sokaknak felszabadító lehet látni, hogy egy házi kedvenc mindig tud meglepetést okozni. Ahogy mifelénk mondják: a legjobb családban is előfordul!