Marie Antoinette-re gondolva, mindenkinek egy rózsaszínbe öltözött, kacér tinilány jut az eszébe, akinek a luxusholmik iránt érzett szenvedélye okozta a vesztét, költekezésével tönkretéve a francia gazdaságot is. Ez a kép sok szempontból messze áll a valóságtól, de talán kezdjük azzal, hogy a kortársak legfőbb kritikája az volt a királynéval szemben, hogy túlságosan is férfias.

Minden egy nadrággal kezdődött, és azzal, hogy Marie Antoinette gyerekként kifejezetten fiús lány volt, aki szeretett lovagolni és vadászni. Hogy biztosabban ülhesse meg a lovat, ehhez nadrágot vett fel. Ez még nem lett volna akkora botrány, mert más nők is viseltek hasonló ruhát, ám a többségük szemérmesen, egy szoknya alatt.

Marie Antoinette azonban nem csak feleslegesnek tartotta a szoknyát, de úgy döntött, hogy ebbe öltözik azon a hivatalos festményen is, amely 1783-ban megörökítette.

Merészen, bátran üli meg a felágaskodó paripát, ugyanabban a pózban, ahogyan száz évvel korábban VIV. Lajos, a Napkirályt is megörökítették.

Balra: ilyennek látta a Napkirályt, azaz VIV. Lajost a festő, Antoine Houssae. Jobbra: így festette le Marie Antoinette-t Louis-Auguste Brun (Fotó: mindkettő Wikipedia)

A kortársak számára a kép üzenete egyértelmű volt: a férfi ruhát hordó királyné uralkodik pipogya férje helyett, és innen erednek a pletykák is, amelyek azt suttogták, hogy leszbikus vonzalmat érez udvarhölgyei iránt. Ennek pedig egyenes következménye volt, hogy férjét, XVI. Lajost gyönge, uralkodásra alkalmatlan férfinak tartották, és úgy hitték, házasságuk boldogtalan, sőt szexuálisan is kielégületlen volt. Bár a képnek később a szoknyás verziója terjedt el, a kár más megesett. A királyné hírnevén örökre foltot hagyott, ennek pedig hosszú távon végzetes hatása lett.

1. Nem volt tini-királyné!

A legtöbben, ha Marie Antoinette-re gondolnak, egy fiatal, naiv lányt látnak, aki az sem tudja mi történik körülötte, elzárva él a néptől és áldozatul esik a történelem sodrának. Ebben szerepe van annak is, hogy szinte az összes róla készült filmben huszonéves színésznők játsszák. A valóságban azonban több mint húsz évet töltött a trónon, és anyja, Mária Terézia nem csak felkészítette a lányát az uralkodásra, de rendszeresen küldött leveleiben állandóan tájékoztatta a politikai helyzetről, miközben tanácsokkal is ellátta.

Jacques-Louis David lerajzolta a kivégzésére váró királynét. Ez az utolsó rajz, ami Marie Antoinette életében készült róla (Fotó: Wikiart)

Tény, hogy amikor Marie Antoinette a francia udvarba érkezett, mindössze 14 éves volt, és 19 volt, amikor megkoronázták. Ám

amikor a francia forradalom kitört 1789-ben már 34 éves volt, és kicsit sem volt már naiv kislány.

Négy gyermeket szült, kétszer elvetélt, és nagyon is fontosnak tartotta, hogy biztosítsa gyermekei örökségét. Bár uralkodása első éveiben férje nem engedte a politika közepébe sem, ekkor már nagyon is aktívan beleszólt az ország ügyeibe. Titkos levelezést folytatott más királyi családokkal, diplomatákkal, szövetkezett azokkal, akik a francia királyi családot támogatták és hitt benne, hogy a királyi családnak isten adta joga a trón, amit meg kell tartaniuk.

2. Nem volt buta!

Két hibával írta le a saját nevét 12 évesen saját házassági szerződésén. Az eljegyzést szervező francia nagykövetek ezen annyira felháborodtak, hogy feljegyezték: a hercegnőnek elég hiányos a neveltetése, és túlságosan játékos a viselkedése. A történészek azóta is olyan jelzőkkel írják le, mint az „üres fejű”, „felszínes” és manapság még arról is olvashatunk, hogy diszlexiája vagy ADHD-je lehetett.

Tény, hogy akkoriban még a főúri származású lányoktól sem vártak el sok intellektuális erőfeszítést, és bizony elképzelhető, hogy Mária Terézia udvarában túlságosan enyhén bántak a nevelők a kislánnyal. Mindezt pedig csak tetézi, hogy akkoriban egy nő számára egészen másféle oktatást tartottak ideálisnak, mint amit mi ma.

Jean-Baptiste-André Gautier-Dagoty festményén a fiatal Marie Antoinette hárfázik (Fotó: Wikidata)

Franciaország leendő királynéja ezért nem tanult természettudományokat és latint, de nem azt jelenti, hogy műveletlen lett volna. Tökéletesen beszélt három nyelven (németül, franciául és olaszul) emellett, ahogyan azt a korabeli nemeslányoktól elvárták, magas rendű zenei képzésben részesült. Tudott kottát olvasni, és négy hangszeren is játszott, csembalón, spinéten, klavikordon és hárfán. Jártas volt az udvari táncokban, és kellemes énekhangja volt. Az egyetlen dolog, amiért állandóan szidták, az a rossz kézírása volt, de idővel ez is sokat javult.

A neveltetése akkor vált komolyabbá, amikor az osztrák udvarba érkezett De Vermont abbé (később ő lett a gyóntatója is) hogy felkészítse a fiatal hercegnőt az uralkodói kihívásokra. A fő téma Franciaország történelme volt. Leveleiben azt írta, hogy Marie Antoinette okos, érdeklődő és elég csak egyszer elmondani neki bármit, azonnal megjegyzi. A francia királyné egész életében sokat járt színházba, egyházzenei koncertekre, és kifejezetten érdekelték a technikai újdonságok is. Férjéhez hasonlóak őt is érdekelte a mechanika és több órája és felhúzható automatonja is volt. Szabad idejében azonban a legjobban olvasni szeretett. Fennmaradt uralkodói magánkönyvtárának katalógusa, amiben több mint 500 kötet volt, és nem csak regények, hanem filozófiai, teológiai traktátusok is, ami egyértelműen bizonyítja, hogy komoly gondolkodású nő volt.

3. Az egyszerű ruhákat szerette!

Tény, hogy Marie Antoinette gyakran keltett botrányt a ruháival – de nem feltétlen úgy, ahogyan azt manapság gondolnánk. A francia királyi udvarban nagyon szigorú öltözködési szabályok voltak. A királynénak például nem illett kétszer ugyanazt a ruhát felvennie, és meg volt határozva az is, hogy az milyen anyagból készülhet, mekkora lehet, ehhez pedig neki, mint a trónörökös feleségének alkalmazkodnia kellett, de valójában soha nem költött többet, mint ami elvárt volt tőle pozíciója miatt. Ironikus módon édesanyja, Mária Terézia a legtöbbször azért korholta a leveleiben, hogy miért nem öltözik előkelőbben. Bár az első hivatalos portrékon még hatalmas, masnis selyemruhákban láthatjuk, aminek egyébként az volt a célja, hogy támogassa a helyi selyemipart.

Elizabeth Vigée Le Brun muszlinruhás festménye óriási botrányt kavart (Fotó: Wikipedia)

Ahogyan azonban sorra születtek a gyerekei, úgy lett öltözete egyre egyszerűbb, míg végül a legjobban a teljesen egyszerű fehér muszlinruhákban érezte jól magát, amit ő maga tervezett, és amiben jóval könnyebb volt mozogni, mint az abroncsos csodákban. Az alattvalók azonban képtelenek voltak elfogadni, hogy az uralkodó feleségét egyszerű emberként lássák, és a festmény, ami ebben a ruhában örökítette meg óriási botrányt keltett. Azt mondták, hogy olyan, mintha az alsóneműjében mutatná meg magát, és persze ez is csak bizonyíték volt szexuális szabadosságára. A képet végül le kellett venni a kiállítóterem faláról.

4. Sokat jótékonykodott!

„Hát egyenek kalácsot!” Mindenki ismeri a híres mondatot, pedig soha nem mondta. Jean Jacques Rousseau írta le az ezt az anekdotát 1760-ban a Vallomások című művében, akkor még egy névtelen „előkelő hercegnő” szájába adva. Marie Antoinette ekkor még Bécsben élt a családjával. Az, hogy később hozzá kötötté csak azért volt, hogy alátámassza, milyen hideg, kőszívű királyné volt. Pedig ez távol állt a valósághoz.

Marie Antoinette ugyanis soha nem volt érzéketlen mások szenvedései iránt.

A királynéi szerephez mindig is hozzátartozott a jótékonykodás, ám ő ezt a francia udvaroncok legnagyobb meglepetésére az elvártnál sokkal komolyabban vette. Megesett nőket segítő alapítványt hozott lére, kórházakat, öregotthonokat támogatott, és több árva gyereket is örökbefogadott. Amikor pedig 1787-ben, két évvel a forradalom kitörése előtt meghallotta, hogy éhezik a nép, a saját ékszereit adta el, hogy búzát vehessen a népnek. Saját anyjának pedig azt írta, „Csodálatos, hogy azok az emberek, akik szenvednek, mégis milyen jól bánnak velünk, amikor meglátnak. Kötelesek vagyunk mindent megtenni a nép boldogságáért.”

5. Sose csalta meg a férjét!

Az „osztrák szajha.” Sokáig így emlegették, és rengeteg férfival és nővel boronálták össze, még saját fiával is. A forradalom előtti években olyan kegyetlen rágalomhadjárat folyt ellene, hogy végül

már egész Franciaország elhitte, hogy nála kéjsóvárabb, gonoszabb királyné nem volt még a föld hátán,

és férje apaságát minden egyes gyermekük érkezése után megkérdőjelezték.

Marie Antoinette bűne valójában csak annyi volt, hogy fél évvel az osztrák-francia békekötés után született, és mindkét ország uralkodója jó ötletnek tartotta, hogy egy házassággal pecsételjék meg szerződésüket. Az emberek azonban nem felejtették el a háború okozta veszteségeiket és a fiatal osztrák hercegnőre az első perctől fogva gyanakodva tekintettek. Ezen nem segített, hogy csak nyolc évvel az esküvő után hozta a világra első gyermekét.

XVI. Lajost és Marie-Antoinette-et megkoronázza a szerelem, 1775. Művész: Gabriel de Saint-Aubin. (Fotó: Heritage Art/Heritage Images via Getty Images)

A késlekedésért az emberek akkoriban Marie Antoinette-t tartották a hibásnak, és meggyőződésük volt, hogy valamiféle titkos testi hibája van, illetve férfiasságát és leszbikus hajlamait okolták mindezért. Manapság a történészek inkább XVI. Lajos fitymaszűkületét okolják, ami lehetetlenné tette a behatolást és amit csak hét évvel a házasságkötés után műtöttek meg. Mindez azonban csak kitaláció.

A dokumentumok ugyanis egyértelműek: a friss házasok egyszerűen csak túl fiatalok voltak még 14 és 15 évesen a szexuális életre. De a híresztelésekkel ellentétben eszük ágában sem volt hét évig várni annak elhálásával! Marie Antoinette már három év után megírta az édesanyjának, hogy a házasság „konszumáltatott”, (még ekkor is csak 17 éves volt!) és később azt is, hogy megvolt az első igazi orgazmusa is. Férje nem volt impotens, és

Marie Antoinette sem azért vett állandóan új ruhákat, hogy a szexuális kielégületlenségből eredő frusztrációját ezzel csökkentse.

Mindezt 1932-ben találta ki Stefan Zweig, és egészen döbbenetes, hogy milyen sokáig hittek inkább neki, mint a királyné leveleinek. A forrásokból ráadásul az is egyértelműen kiderül, hogy bár férjével eleinte távolságtartó volt a kapcsolatuk, (ami érthető, hiszen voltaképp vadidegenek voltak) az évek alatt igaz szeretet alakult ki köztük, amit az is bizonyít, hogy férje, XVI. Lajos volt az első olyan francia király, akinek egyetlen szeretője sem volt 20 évnyi házasságuk alatt.

Azt is sokan tényként kezelik, miszerint a svéd diplomata, Hans Axel von Fersen gróf a királyné szeretője lett volna, és ezért segített megszervezni a királyi család szökését, de erre nincs semmilyen bizonyíték. Bár meleg hangú leveleket váltottak egymással, ez nem ment túl a korban szokásos mértéken, és fontos hangsúlyozni, hogy nem csak a királyné, de férje is nagyra tartotta Fersen gróf személyét és soha nem adta jelét annak, hogy ellenére lenne ez a barátság.

+1. Nem ő vitte csődbe Franciaországot!

A legenda szerint Thomas Jefferson amerikai elnök azt mondta, hogy ha nincs Marie Antoinette, nem lett volna francia forradalom. Jókora hazugság ez, mert ő aztán pontosan tudta, mitől volt szegény a francia állam. A kincstár már akkor üres volt, amikor XVI. Lajos és Marie Antoinette a trónra került, de az államadósság akkor emelkedett a korábbi négyszeresére, amikor a király úgy döntött, hogy csapatokat küld az Egyesült Államokba, hogy segítsenek a britek elleni függetlenségi háborúban.

Tény, hogy a Versailles-i udvar kiadásai mai szemmel nézve extravagánsak voltak és a 18. századi Franciaországban óriási szakadék tátongott az elit és az átlagember életvitele között, de

XVI. Lajos udvara nem többet költött, mint elődei, inkább igyekeztek spórolni.

Míg száz évvel korábban a Napkirály a teljes francia költségvetés 25%-át fordította az udvar kiadásaira, XVI. Lajos és Marie Antoinette már csak a 6%-t. Ráadásul ennek az összegnek a nagy része nem személyes luxuskiadásaik fedezésére szolgált, hanem a hatalmas udvartartás ellátására. A napi kiadásokon kívül óriási összegek mentek el az udvaroncok jól fizető pozícióira, a nyugdíjakra, mert ezek az összegek biztosították a nemesek politikai támogatását.

Tény, hogy Marie Antoinette ruhái, ékszerei, bútorai, játékai rengetegbe kerültek, hiszen uralkodóként folyamatosan a kirakatban volt, és még üres kincstárral a háta mögött sem spórolhatott a reprezentáción, mert az gyengítette volna az ország politikai erejét. Ám a szomorú valóság az, hogy ha uralkodása alatt egyetlen livrét sem költ, akkor sem menthette meg volna Franciaországot a gazdasági csődtől.

Inspiráló és érdekes nőkből – szerencsére – nincs hiány. Bemutatunk közülük ötöt, akik megírták a saját történetüket, és ezzel mutattak példát milliók számára. 

Kiemelt kép: Canva / Marie-Antoinette királynő kivégzése, 1793. október 16-án, rézkarc, Photo12/UIG/Getty Images