Állok a Fő téren, Mátyás király híres szoborkompozíciója előtt, pontosan azon a helyen, ahol tízéves koromban le vagyok fényképezve, a háttérben Erdély fővárosának jelképe, a Szent Mihály-templom. Próbálok visszaemlékezni arra a fényes nyári napra, amikor belemosolyogtam apám fényképezőgépének lencséjébe, de nem sikerül. Mert bár a díszletek ugyanazok, a város hangulata a hetvenes évek óta nagyon megváltozott. A gótikus katedrálist például annak idején a kommunista városvezetés gondosan körbeültette fenyőkkel, hogy ne látsszon, ám a 2022-ben befejeződött felújítás során a fákat kivágták, a teret lekövezték, a templomot pedig eredeti formájában renoválták. Körben gyönyörűen felújított barokk és neoreneszász paloták, a járdákon teraszok, mögöttük angol és francia feliratos kávézók, éttermek sorakoznak. A belváros minden porcikája nyugatos eleganciát, nagyvonalúságot tükröz, a megfélemlítés nyomasztó hangulatának mára nyoma sincs. Ahogy a román nacionalizmus harsogó színei is lekoptak a tér padjairól; amelyeket még a magyarellenes polgármester, Gheorghe Funar festetett rájuk a kilencvenes években. A „kincses város” mára szemlátomást új lendületet kapott, vélhetően köszönhető ez a Romániába beáramló nyugati tőkének, a külföldön dolgozó hatmillió polgár hazaküldött pénzének, valamint a helyi IT-cégek jövedelmező működésének.
Mátyás, az igazságos nyomában
Kolozsvár jelenleg Európa egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosa, Erdély Szilícium-völgye, az angol és francia turisták keresett hétvégi pihenőhelye. Ötvenezer magyar él itt, ez a város lakosságának nagyjából tizenöt százaléka.
A Fő térre beszéltünk meg találkát Visky Andrással, a Kitelepítés című regény írójával, az Állami Magyar Színház dramaturgjával. Eredetileg az ő kedvéért érkeztem ide nagy lelkesen, és már előre örülök, hogy interjúnk után nyakamba vehetem a várost.
Az író örül az anyaországból jött vendégnek, messziről mosolyog rám a hóesésben. Mert közben nagy pelyhekben hullani kezdett a hó, ami itt, ötszáz méterrel a tengerszint felett, a Kis-Szamos völgyében a téli hónapokban egyáltalán nem meglepő.
A középkorban ez a tér volt a piactér, szegődik idegenvezetőmmé András, és hangja elárulja, hogy büszke a városára. A teret akkor még 14-15. századi reneszánsz házak vették körbe, mára azonban inkább a barokk és az eklektika uralja a belvárost. De az Óvár, így hívják Kolozsváron az óvárost, még őrzi az eredeti erdélyi gótika hangulatát. Induljunk először arrafelé, javasolja, amúgy sem reggelizett még, és a Karolina téren található a legjobb új hullámos kávézó, ahol friss croissant és remek baristakávé kapható. Ha benézek itt, mutat egy macskaköves utcára, egyenesen Mátyás király szülőházára látok. A 15. században egy helyi szőlősgazda lakott benne, nála szállt meg a hazafelé tartó, mindenórás Szilágyi Erzsébet, és végül itt szülte meg a fiát, Hunyadi Mátyást. Közelebb érve a nevezetes épülethez, a kapu mellett a falon megpillantom a kőből faragott emléktáblát is, amelyen öles betűkkel ez áll: „Mátyás, az Igazságos”. A másik oldalon egy másik emléktábla ellenben azt hirdeti, „ebben a házban született a román Hunyadi Mátyás”. Szerencsére én nem brit turista vagyok, hogy zavarba jöjjek az ellentmondó információk hallatán, András pedig siet előrebocsátani: a pincér a kávézóban ma már angolul, románul és magyarul egyaránt felveszi a rendelést. És valóban. Ez itt az IT-fiatalság törzshelye, és az író, aki nem mellesleg a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen is tanít, szívesen időzik közöttük. Kicsit irigy vagyok a kozmopolita imázsra, mert bár Budapest is hasonlóan működik, az országban nemigen akad konkurenciája.
Hétvár falai között
A magyar történelem megelevenedő lapjai valahogy mégis jobban érdekelnek, mint a jelen. Kolozsvár egyike volt a hét erdélyi városnak, amelyeket a középkorban erődítmény vett körül, innen ered a Siebenbürgen (Hétvár) elnevezés. Ám a 15. századi várfalból mára nem sok maradt. A négyszögletű téren, ahol jóízűen megreggeliztünk, azért még ki-kibukkan a házak közül egy-egy vaskos falrészlet, amelyeket nemrég állítottak helyre. A huszonnégy bástya közül azonban már csak néhány látható, például a Szabók bástyája, de az a belváros egy másik negyedében van. Valamint szemet szúr itt, a Karolina téren, az egykori kispiac közepén egy magányos klasszicista oszlop, amely a Kolozsvárra látogató első Habsburg uralkodópár, I. Ferenc és felesége, Karolina Auguszta 1817-es vendégeskedésének állít emléket. A napóleoni háborúk után érkeztek ide a nagy éhínség idején, és élelmiszert osztottak a rászorulóknak.
