„Az egész univerzumhoz szól a filmem” – Interjú a Paraziták a Paradicsomban rendezőjével, Kasvinszki Attilával

Új magyar film előzetese jelent meg az interneten. A Paraziták a Paradicsomban éles társadalomkritika, amelynek öt főszereplője ketyegő bombaként feszül egymásnak. A filmről rendezője, Kasvinszki Attila mesélt. Fekete Fanni interjúja.

A forgatókönyvet Marius von Mayenburg Paraziták című műve alapján írtad. Mi az alapsztori?

Ringó egy baleset következtében kerekesszékbe kényszerül, az őt ért traumát pedig nem képes feldolgozni. Ahelyett, hogy megpróbálná a legjobbat kihozni a helyzetéből, például paralimpikonná válna, a környezetére vetíti ki a haragját, és mindent szétzúz maga körül, teljesen kikészítve feleségét, Bettit, aki szivacsként tűri, hogy Ringó megalázza. Négy évvel a tragédia után megjelenik a balesetet okozó Mulcser, hogy odaköltözve mindenben Ringó segítségére legyen, így vezekelve bűnéért, ám ez újabb konfliktust szül a házaspár tagjai közt. Ha még nem lenne a házban elég provokátor, betoppan Betti húga, a szociopata Friderika, aki elhiteti környezetével, hogy veri a férje, miközben saját magát sebesíti meg, végezetül pedig csatlakozik párja, Patrik is. A kialakuló helyzet egyszerre vicces és abszurd: a szereplők a hátuk közepére sem kívánják egymást, mégis kénytelenek lesznek együtt élni. A feszültség egyre nő, míg valaki fel nem robban.

A Mayenburg-mű címében nem szerepel a Paradicsom szó, te egészítetted ki vele. Mi ennek a jelentősége?

A Paradicsom maga a világ, ami alapvetően gyönyörű, s amit a tengerpart jelenít meg. Csakhogy a benne élő paraziták nem becsülik meg: ahelyett, hogy csobbannának egyet, és élveznék a napsütést, úgy sétálnak el a pálmafák mellett, hogy észre sem veszik azokat, mert a saját hülyeségeikkel vannak elfoglalva. A címbe azért tettem bele, hogy kifejezze a filmben feszülő ellentéteket.

Mit jelent számodra, hogy parazita?

Azokat az embereket nevezem így, akik nem tudják megoldani a saját problémáikat, ezért a másikat kezdik gyűlölni, tönkretéve annak az életét. Nem feltétlen fizikai agresszióról van szó: amit például Ringó csinál Bettivel, az már bőven kimeríti a #metoo fogalmát.

Miért lesz valakiből parazita?

Mert gyenge. A földi lét célja, hogy fejlődjünk, a parazita viszont nincs tisztában e feladatával, ezért nem törekszik rá, hogy jobb emberré váljon. Meggyőződésem, hogy az élet egy körforgás, bármit is teszünk, később visszakapjuk. A filmmel az a célom, hogy ráébresszem erre az univerzumot. A parazitizmus ugyanis nem csak magyar ügy: a társadalmak zömét ilyen emberek alkotják. A Paraziták a Paradicsomban úgy szembesíti a nézőket, hogy kapaszkodót nyújt: mindenkinek vannak hibái és mélypontok az életében, nemcsak neked, de mindenki ki is tud mászni a gödörből, ha akar.

Hogyan?

Attól függ, miről van szó. A filmben az egészségtelen kapcsolatok okoznak problémát. Ilyen helyzetben az a megoldás, ha elengedjük a múltbéli sérelmeket, a másik hibáinak keresése helyett kicsit magunkba nézünk, és megbocsátunk neki. Lehet, hogy megbotlott, de ki nem?! Ez az élet természetes velejárója. Másrészt, meg kell szabadulunk azoktól az érzésektől, amelyek meggátolnak a továbblépésben.

Az öt parazitát milyen érzések tartják fogva?

Bettiben sajnálatból táplált empátia él, azért nem tudja otthagyni Ringót. Mulcsert szintén a jó szándék vezérli, de ez öncélú, és senki sem kérte tőle, hogy segítsen. Ringó csak azért engedi meg, hogy hozzájuk költözzön, hogy ezzel Bettit provokálja: lám, van, aki megteszi azt, amit te nem. Patrikot és Friderikát sem az őszinte szeretet tartja össze. Egykor gyönyörű kapcsolat lehetett az övék: a férfi beleszeretett a nőbe, aztán megszokta, most pedig már csak a szerelembe szerelmes, a korábban átélt érzéseket űzi. Friderikában már házasságuk elején is óriási energiák tomboltak, aki pedig magas hőfokon tud szeretni, az magas hőfokon is gyűlöl. Az örök szerelemnél jobban izgatják a viták, őt az élteti, ha Patrikkal harcolhat.

Mi a véleményed a szereplőidről? Tudtál valamelyikkel azonosulni?

A Chuck Norris-filmekkel ellentétben itt senki sem csak fekete vagy fehér: az egyik jelenetben egyiküknek van igaza, a következőben a másiknak. Igyekeztem megérteni az összes karakter nézőpontját és levezetni magamon, így egy kicsit mindegyikben benne vagyok. Én is éltem például hasonló kapcsolatban, mint Friderika és Patrik, engem is szeretett túl nő, aztán amikor elmúltak az érzéseim, elhordott mindennek. Igaz, ezekre a párhuzamokra mindig csak utólag jövök rá. De nemcsak a saját életemből merítettem: a színészek, a stáb lényéből is beépítettem elemeket a filmbe.

A Bettit alakító Marozsán Erika öt évvel ezelőtt játszott utoljára magyar filmben. Hogyan nyerted meg a szerepre?

Erikával azóta szeretnék együtt forgatni, amióta főiskolásként láttam egy filmben. Mikor elküldtem neki a könyvet, nagyon tetszett neki, és onnantól kezdve egyértelmű volt, hogy ő fogja játszani Bettit. Csak a film miatt utazott haza New Yorkból, és óriási lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Nagyon alázatos színésznő, ha arra kértem volna, dugja jeges vízbe a fejét, azt is megteszi. Egyáltalán nem kellett a szerep elvállalására győzködni, ahogyan a többi színészt sem.

Milyen volt velük forgatni?

Egy évig dolgoztunk együtt, és a munkálatok végére barátokká váltunk. Erika, Pető Kata, Rába Roland, Porogi Ádám, Kovács Krisztián, Kozma Károly, Farkas Laci, Pál Andris mind ugyanolyan hittel és elkötelezettséggel tette a dolgát. Előfordult, hogy valamelyikük nagyon kimerült, de profi módjára túllendült a holtponton, és végül azt hagytuk a filmben, amit ekkor vettünk föl. Nem volt rá szükség, hogy hajtsam őket. Rába például, aki egy ketrecharcost alakít, olyan komolyan vette a szerepét, hogy fél évig eljárt edzeni. A fizikai adottságai alapján remek bunyós lenne, csak épp nem olyan a lelkivilága, a forgatások végeztével viszont folytatta az edzéseket, sőt, Kovács Krisztián is követte a példáját. Szuper érzés, hogy valamit elindítasz, és az valakinek a szokásává válik.

Mennyi beleszólásuk volt a színészeknek a karaktereik alakításába?

Egy jelenetnek végtelen megoldása van. A rendező önmagát buktatja meg, ha előre eldönti, hogyan csinálja meg, mert utána fog találkozni a színésszel. Én nyitott voltam az észrevételeikre, és sosem akartam rájuk erőszakolni az elképzeléseimet – ez a viselkedés színészként belőlem is mindig ellenérzést váltott ki. Persze nem mindenben engedtem: tíz éve írtam a forgatókönyvet, amit én ismerek legjobban, bizonyos dolgokhoz ragaszkodtam. Tehát hagytam őket szabadon dolgozni az általam kialakított szabályrendszeren belül.

Néhány jelenetet külföldön forgattatok. Hogyan jött képbe Olaszország?

Az elmondottak miatt szerettem volna a filmbe tengert, és a producerünk, Juhász Józsi elhozta nekem: évek óta Gradóba jár nyaralni, és elintézte az ottani önkormányzatnál, hogy az óvárosban forgathassunk. A helyiek nagyon kedvesen fogadtak minket, nem zavarta őket, ha le kellett zárni miattunk egy utcát.

Nem először rendezed a Parazitákat, 2007-ben színházi előadásként állítottad színpadra.

Habár az egyik legjobb rendezésemnek tartom, mindössze nyolc előadást ért meg. Mivel nem volt pénzem a jogdíjra, így csak zártkörűen játszottuk, egy nyilvános vécében, húsz embernek. Hiába fektettem bele rengeteg energiát, nem térült meg, amiből elegem lett. Eredendően egyébként filmet akartam készíteni, ehhez viszont támogatókat kellett keresnem.

Kik segítettek az elkészítésében?

Először Juhász József csatlakozott hozzám, aki a hazai producerek mintapéldánya. Amellett, hogy hitt bennem, hagyott szabadon dolgozni, sosem szólt bele például, hogy mikor próbálok a színészekkel, ami ritka Magyarországon. A kezdetektől támogat Győri Márk operatőr is és Rajna Gábor koproducer is rengeteget segített.

Miben más a film, mint a színdarab?

A történet gerince ugyanarra az öt karakterre épül, de bizonyos részeit átírtam, más lett a befejezése. Bár egyikük sztorija sem végződik kimondottan happy enddel, nyitva hagytam számukra a pozitív jövő lehetőségét, megadva nekik az esélyt a változásra.

Mi jellemez rendezőként?

Igyekszem minél jobban kidolgozni a szituációkat, de semmit sem magyarázok túl, mert azt akarom, hogy a közönség maga analizálja a történetet. Nem szeretem az olyan filmeket, ahol hülyének könyvelik el a nézőt, és mindent a szájába rágnak. Mindig a maximumra törekszem, és míg tart a munka, nem engedek meg magamnak lazítást. Az az alkotó, aki egyfajta kényelmi pozícióba helyezi magát, mellékvágányon jár. A nézőnek extázis kell, s ha a rendező ezt fáradt érezni, nem fog maradandó filmet létrehozni.

Van, aki inspirál?

Nagyon szeretem Fellini, Scorsese, Tarantino munkásságát. Teljesen más filmeket rendeztek, valami mégis közös bennük: számukra az ember a legfontosabb. Szerintem egy művész akkor válik zsenivé, ha megvan benne ez az érzékenység mások iránt és a társadalom jobbá tétele motiválja.

Mik várnak az elkészült filmre?

Jelenleg tárgyalunk a forgalmazókkal. Józsi több nemzetközi filmfesztiválra is benevezte a filmet. Ha beválogatja egy rangos fesztivál, a hazai bemutatóra csak azt követően kerülhet sor, mert ott kell lennie a világpremiernek.

Vannak új ötleteid?

Igen, több is. Hogy melyikből készül film, attól függ, melyik érdekel leginkább, és hogy melyikre kapunk támogatást. De ezzel még nem foglalkozom, most kizárólag a Paraziták a Paradicsomban tölti ki minden gondolatomat. Azt szeretném, ha minél többen látnák, és legalább egy ember úgy jönne ki a moziból, hogy ez volt a legjobb filmélménye.

A film előzetese:

Szöveg: Fekete Fanni

Fotók: MoZo, Farkas András