Nem ismerek olyan embert, aki ne szeretné a különféle (pláne házias) tésztaételeket. Nemcsak finomak, de a közepes súlyosságú szívbajokat is gyógyítják: lehet akármilyen szomorú az ember, ha elé tolnak egy tál friss tésztát a világ legegyszerűbb szószával (akár csak aglio e olio módra, azaz olajjal, fokagymával és csilivel), biztos, hogy nála is átdereng némi napfény a felhők közt.
A tészta lélekgyógyító hatása egyrészt szénhidráttartalmából, másrészt (jó esetben) al dente állagából adódik: addig se a problémáin rágódik az ember.
A jó olasz tészta
Ha pedig tészták, akkor Olaszország, igaz? Nincs a világnak még egy olyan tája, ahol ennyire szenvedélyesen szeretnék a tésztát, ennyire sokféle ételt készítenének vele, és ahol ennyire hinnének abban, hogy magas minőség mellett a legegyszerűbb receptekkel kell operálni.
Mert hogy mi is van egy igazi olasz tésztában? Sok esetben csak liszt és víz, ugyanis például a penne, az orecchiette vagy a farfalle, továbbá sok,
az ország szegényebb régióiból származó tészta többnyire tojásmentesen készül!
Nemrég hosszabb dokumentumfilmet láttam az olasz tésztákról, amiben alaposan kikupáltak, hogyan vehetem észre a jó, vagy épp kevésbé jó minőséget. A műsorból kiderült például, hogy nem feltétlenül azok a legjobb olasz tésztamárkák, amiket elsőre a legjobbaknak gondolunk!
A film szerint, amikor itthon a nagyobb boltok polcain olasz tészták közül válogatunk, érdemes először megnézni, hogy tojásos vagy nem tojásos verzió kelleti magát. Ha tojásos verziót keresünk, a sárga szín jó ómen, a tojás nélkül készülő tészták esetében viszont éppen ellenkezőleg. Náluk a sárga szín arra utal, hogy forró levegővel gyorsították a száradást, így ebből a fajtából a kifejezetten sápatagokat kell keresni.
Tartalomhoz a (tészta) forma!
Sokszor eszembe jut egy reklám a kilencvenes és kétezres évek fordulójáról. Hogy mit hirdettek, azt már nem tudom, de azt demonstrálták, hogy minden ízhez tartozik egy forma, és hogy a többivel valahogy nem az igazi az élmény. Ennek érzékeltetésére (többek között) henger alakú tojást és csillag alakú dinnyét mutattak. Nagyon megmaradt bennem, és nagyon így van ez a különféle tésztaformákkal is.
Nem tudom, észrevetted-e már, de kicsit se mindegy, hogy egy-egy ételhez milyen formájú tésztát választasz. Akkor sem, ha alapanyagukban ugyanolyan pasták közül is válogatsz. És nemcsak azért, mert a tésztához leginkább értő olaszok az évszázadok alapján tökéletesen kiismerték, milyen formájú tészta való a sűrűbb, és milyen a lazább szószokhoz (nem mindegy például a tészta barázdáltsága, vastagsága), de azért sem, mert formájuktól függően az ízük, vagy legalábbis az ízélmény is egész más.
Nekem senki ne mondja, hogy ha egy húslevesbe csuszatésztát tennék, ugyanolyan ízű elegyet adna a lével, mint egy kis csiga. Vagy hogy a sonkás tészta ugyanazt az élményt adná, ha makarónival csinálnám fodros kocka helyett! Na ugye?
Olaszországban, ahol a tészta amúgy is szívügy, még inkább így van ez. Nem véletlen, hogy angyalhajtól virágocskáig mintegy 350 különböző formájú tésztát készítenek a helyiek, mint ahogy az sem, hogy a tészta-szósz kombinációknak kifejezetten szigorú kiskátéja van.
A főztjükre legendásan háklis olaszokat a világból ki lehet kergetni a klasszikus olasz ételek a világ egyéb zugaiban feltálalt verzióival: a gyufát már egy pennével kínált carbonarával ki lehet húzni, nem hogy a menzás parizeres és apróra tört tésztás milánóival…
Tészta mindörökké! (Fotó forrása: Getty Images)
Mai kvízünkben a 350 ismert tésztaféle csak egy kis töredékére, 10 idehaza is ismert tésztaformára kérdezünk rá. Arra vagyunk kíváncsiak, felismered-e őket képükről.
Kvíz: Felismered az olasz tésztákat a formájukról?
Az olasz tésztákat mindenki szereti – de vajon ismeri is? Kvízünkből kiderül!
Kiemelt kép: Getty Images
