Az ásító inas – tanulmányfej (1868-1869)
Munkácsy Ásító inas című képe Düsseldorfban készült, stílusában az életképfestészet és realista hatások érződnek. A festmény kiválóan adja át az ébredés utáni nyújtózkodás és ásítás pillanatait, szépítés nélkül mutat képet a fáradt arcról. A tanulmányfej az Ásító inas című kép részlettanulmánya, egyesek szerint jelentősebb mű, mint maga a végső egész alakos kép. A festmény azért is jelentős, mert a művész keserű inaséveinek felidézése közben jött létre.
Siralomház (1869-1872)
Az Ásító inas sikere után egy nagyobb kompozíció megfestése volt a művész célja. A képet szinte a festőállványról adta el egy angol műkereskedőnek. A művet aztán a párizsi Salonban is bemutatták, ahol díjat is nyert és számos elismerést kapott. A siker magát Munkácsyt is meglepte. A festmény egy vidéki magyar börtönt ábrázol, ahol a középpontban az elítélt áll, akihez sorra jönnek elbúcsúzni a kivégzés előtt.
Tépéscsinálók (1871)
A művet témája miatt a Siralomházzal hozták párhuzamba. A festmény fókuszában a bal oldali mankóján támaszkodó férfi áll, aki éppen a szabadságharc viszontagságait meséli el. Mindenki megrendülve figyeli a fiatal sebesültet, akinek a nők a tépést, vagyis a sebkötöző anyagot készítik. A kép sötét hangulata jól leírja a feszültséget, a félelmet és harcos élet nehézségeit.
A köpülő asszony (1873)
A festmény Munkácsy pályájának legszerencsésebb időszakában készült. A köpülést mély színekkel ábrázolja, és komoly emberi együttérzéssel jeleníti meg a nehéz sorsú, fáradt parasztasszonyt, mellette a szomorkás kislánnyal. A képen egyértelműen érződik Munkácsy néphez való viszonya és az élet súlyának személyes tapasztalata is.
A rőzsehordó nő (1873)
A Rőzsehordó nő egy Párizs környéki faluban, Barbizonban készült, ahová a művészt barátja Paál László hívta meg. A képen egy fáradt erdőszélen ücsörgő rőzsehordó nőt látunk, aki éppen egy agyagos úton pihen meg hátán a súlyos ágakkal. A festmény tematikája szintén a nehéz népi sorsot jeleníti meg. A piros kendő, a zöld fű és a kék kötény miatt viszont Munkácsy egyik legszínesebb és talán ezért a legtöbbször reprodukált műveként tartják számon.
Krisztus Pilátus előtt (1881)
Realista vallásos kép a Krisztus-trilógia első része, melyen a művész egy teljes évig dolgozott. A bibliai téma itt szimbolikus, a festmény középpontjában nem kifejezetten az esemény áll, inkább az a világkép, amit az megjelenít. A képpel Munkácsy jelentőset alkotott, a vallásos témát a jelenkorba ültette át. Világszerte csodálták alkotását. A képet Sedelmeyer bécsi képkereskedő palotájában állították ki, a trilógia harmadik darabjával, a Golgotával együtt.
Honfoglalás (1893) – részlet
A képet élete végén, már betegséggel küzdve festette. A Honfoglalást az épülő Országház megrendelésére, az egyik nagyterem falára készítette. Fő eleme a lovon ülő Árpád alakja. Egyetlen magyar történelmi témájú festménye, melyhez fotótanulmányokat készített, modelleket és kosztümöket gyűjtött. Titkárával bejárta szinte az egész országot, levéltárakban végzett kutatómunkát. Érdekesség, hogy a képet először a párizsi Georges Petit Galériában mutatták be, Magyarországon csak ezután.
