Pszichológusok, coachok és trénerek is egyre gyakrabban találkoznak azzal a jelenséggel, hogy a nők – ha problémájuk akad egy kollégával a munkahelyükön –, nem a felettesük által vannak kitéve lelki terrornak, hanem egy velük egy szinten dolgozó, szintén a gyengébbik nemet képviselő kolléga miatt. A módszerek kifinomultak és biztosra mennek: gyakori, hogy ezek hatására a megtámadott fél inkább más állás után néz. Az okok között pedig nemcsak a hatalom, a magasabb fizetés vagy a jobb beosztás szerepel, hanem akár komoly pszichés zavarok is.

Az érinthetetlen kolléganő

Eszter egy multicég marketingosztályán dolgozott, egészen a múlt év végéig. Addig bírta ugyanis az értelmetlen versenyt egy kolléganővel, aki minden erejét latba vetve söpörte el az útjából azokat, akiket lehetséges riválisnak, ezért veszélyforrásnak ítélt meg.

„A kolléganő feltűnése sem nevezhető éppen hétköznapinak – mondja Eszter. – Utólag mesélte a HR-es, aki bent volt az interjúján, hogy a felvételi beszélgetés elején egyszerűen közölte, ő bizony szakmája egyik legjobbja, és efelől semmi kétsége nincs. Olyannyira lehengerlő volt a fellépése, hogy senki sem kérdőjelezte meg: ő kapja meg az állást. Az első hónapokat az osztály csendes felmérésével töltötte, aztán szisztematikusan fúrni kezdte a többieket. Rajtakapták például, hogy mások feladatait nézi át az asztalon, sőt, a munkatársak számítógépein, majd az értekezleten a mindentudó képében tetszelgett, miközben örömmel leckéztette a kollégákat. Előfordult, hogy két 40-es évei végén járó munkatársnőnk füle hallatára közölte, mit akarnak 35 fölött már ebben a szakmában, aki addigra nem lett vezető, az középszerű és tehetségtelen.

…

Olvasd el a folytatást és akciótervünket a kellemetlen kolléganők ellen a Nők Lapja Psziché februári számában!

Szöveg: Ványik Dóra

Fotó: Thinkstock