– Tati, hogy te milyen árulkodós vagy! – szólt rám rosszallóan Berni, amikor nagy kelletlenül visszavitte a feleségem telefonját, amit megpróbált észrevétlenül kicsempészni. Zsófi, a feleségem nem is vette észre, és én is csak egy véletlennek köszönhetem, hogy felfigyeltem rá. Berni ugyanis olyan magától értetődően vette el a telefont és indult meg vele kifele a szobából, hogy egyikünkben sem merült fel, hogy esetleg rosszban sántikál. Pechjére viszont felnéztem, mert ilyenkor mindig melegség önti el a szívem, és most is vágytam az érzésre. Már majdnem visszamerültem a könyvbe, amit olvastam, amikor a beépített szenzor némi fáziskéséssel jelezte a tiltott tárgyat Berni kezében. (Az ember egyből érzi, hogy a látványban valami hibádzik, de csak lassan tudatosodik benne, hogy mi.)

– Zsófikám – szólítottam meg ekkor kedves hangon a feleségemet –, a lányod éppen most lopja el a telefonod.

Erre fel vádolt meg engem Berni árulkodással. 

Nehéz helyzetben van a szülő, aki komolyan akarja venni, hogy bizonyos életkor alatt nem ad okostelefont a gyereke kezébe. Ugyanis már az iskolai élet egy része is áttevődött az online térbe, nyilvánvalóan praktikus okokból. Ugyanakkor az internetet sajnos nem lehet egy nagyobb nyújtózkodással elérni, ahhoz valamilyen okoseszköz kell. Az ilyen eszközökkel viszont nemcsak a leckét lehet lekérdezni a megfelelő helyről, hanem sok minden mást is.