Egyik este bezörgetett Zsófi, hozott egy szelet répatortát, és a telefonján levetített egy pár perces videót.
Zsófi évtizedes barátnő, minden előzetes telefon nélkül becsöngethet, és nem tudna olyat kérni, ami itt ne teljesülne. Alsó tagozatban egy padban ültek a lányunkkal, mindketten lófarokban hordták a hátrafésült hajukat, volt valami külső-belső hasonlóság köztük, ki tudja, talán mert hasonló értékrend szerint élték a gyerekkori és később a felnőtt életüket. Számtalanszor együtt ebédeltek nálunk a Papagáj vendéglőnek elkeresztelt nappaliban, s közösen nyaraltak a nagyinál. Barátságuk, egymás iránti bizalmuk az évek során mindkettőjük számára igazi támasszá lett.
A répatortát Zsófi a nagypapája kilencvenedik születésnapjára sütötte. Mesélte, tegnap nagy vendégsereg gyűlt össze. A család minden tagja eljött. A felnőtt gyerekek, férjeik, feleségeik, az unokák és a dédunokák – mind. Harmincnégyen voltak.
A gratulációk, az üdvözlő koccintások, az ölelkezések, a gyerekek kedves, suta kis köszöntései után az ünnepelt felállt, és azt mondta, ő is szeretne mondani valamit. És a kilencvenedik születésnapját ünneplő édesapa, nagypapa és dédpapa, Róna László, ahogy mindenki ismeri, Laci bácsi, valahai gyógypedagógus tanár beszélni kezdett. Az ő beszéde volt az a néhány perces videófelvétel, amit Zsófi hozott. Elénk tartotta a telefonját, fölé hajoltunk, úgy hallgattuk a nagypapáját.
„Mindenható Isten! Hallgasd meg minden órai imámat! Töltsd el szívemet angyali tiszta szeretettel embertársaim, hazám és honfitársaim iránt! Világosíts fel engem egy kerub lángszellemével, erős eszével! Engedj a jövőbe pillantanom, s megkülönböztetnem a jónak magvát a gonosznak magvától! Add tudtomra, mit tegyek, és miként kezdjem, hogy neked egykor arról a tőkéről, melyet reám bíztál, beszámolhassak! Gondolkodni akarok, és dolgozni éjjel és nappal, egész életemen át. Segítsd sikerre bennem azt, ami jó; tipord el csírájában azt, aminek rossz gyümölcse lehetne! Nyújtsd segélyedet, hogy minden heves indulatot elnyomhassak magamban! Engedd, hogy igazi lelki alázattal tekintsek mindent a világon, s úgy fogjak hozzá bármihez! Egész imám pedig ne csak szóval legyen elmondva, hanem tetteimben nyilvánuljon, s legyen szüntelen az éghez bocsátva. Ámen!”
