A spiritiszta mozgalom 1848-ban kezdődött két kislánnyal. Kate Fox 11 éves volt, Maggie Fox pedig 15, amikor új házba költözött a családjuk. Meglepően olcsón hozzájutottak az ingatlanhoz, mert azt suttogták, kísértetek járnak benne. Édesapjukat azonban az efféle csacskaságok nem érdekelték, így beköltöztek. Nemsokára mindannyian titokzatos kopogásokat kezdtek hallani. Először azt gondolták, hogy a falban lévő vízvezeték, vagy a huzatos ablak lehet a bűnös, de bárhogy is igyekeztek, sehogy nem sikerült megtalálni a zaj forrását.

A két kislánynak tűnt fel először, mintha rendszer lenne ezekben a kopogásokban. Azt gondolták, talán valaki szórakozik velük, ezért kitaláltak egy kopogáson alapuló rendszert, és nekiláttak beszélgetni a titokzatos illetővel. Egy kopogás igen, kettő nem. Majd elkezdték mondani az ABC-t és kérték, jelezzen annál a betűnél, amit le kell írniuk. Szép lassan, kopogásról kopogásra kiderült, ki áll a rejtélyes jelenségek mögött.

Egy szellem. Méghozzá egy csavargó szelleme, akit elmondása szerint a ház egy korábbi tulajdonosa ölt meg, aki elásta őt a pincében.

Édesapjuknak nem tetszett ez a badarság, és úgy döntött, véget vet a mókának. Úgy érezte, a lányok rossz hatással vannak egymásra, ezért egy-egy idősebb testvérük házába küldte őket. Így került Maggie a bátyjához, Kate-t pedig a nővéréhez, Leához.

A Fox nővérek: Maggie, Kate és Leah. A két fiatal lány volt az, aki elsőként tudott kapcsolatba lépni egy kopogtató szellemmel. Az általuk kifejlesztett kommunikációs módszert használják ma is a médiumok (Fotó: Wikipedia)

A szellemek és a kopogások azonban tovább kísérték a lányokat, akik egyre magabiztosabban beszélgettek a náluk jelentkező holtakkal – merthogy most már egyre többen keresték fel őket. Először a szomszédok kérték meg őket arra, hogy próbáljanak meg kapcsolatba lépni halott szeretteikkel, majd sorra érkeztek az idegenek, akik hajlandóak voltak akár nagyobb összeget is fizetni ezért a szolgáltatásért. A lányok húsz évvel idősebb nővére, Lea volt végül az, aki jó üzleti érzékkel meglátta a lehetőséget, és menedzserként elindította húgait a spiritiszta karrier útján.

Láthatatlan energiák

A 19. században a halál jóval gyakoribb vendég volt, mint manapság. A becslések szerint a gyerekek harmada meghalt öt éves kora előtt, a háborúk miatt pedig rengeteg fiatalember tűnt el nyomtalanul. Nem volt olyan család, amely ne tapasztalta volna meg a gyászt, így az a gondolat, hogy létezik egy módszer, amivel kapcsolatba lehet velük lépni, nagyon is vonzó volt az emberek számára – és nagyon is hihető elmélet!

Ez a kor ugyanis a tudományos felfedezések ideje volt – és az emberek egyre több olyan találmánnyal szembesültek, ami pár évvel korábban még varázslatnak tűnt volna.

A hipnózis elődje, a mesmerizmus képes volt transzba ejteni az embereket, és ez bizonyította, hogy az elme hatalmasabb, mint gondolnák.

A mágnesességgel kapcsolatos kutatások megmutatták, hogy létezik egy erő, amit az emberi szem nem lát. A fényképezés révén olyan dolgok is láthatóvá váltak, amelyek a kattintáskor még nem voltak ott. 1844-ben Samuel Morze pedig feltalálta a drótnélküli kommunikációt. Logikus volt hát a következtetés: ha egy láthatatlan erő képes kapcsolatot teremteni két távoli kontinens között, miért is ne lehetne összekötni a holtak és az élő világát? Csak meg kell találni a megfelelő eszközt. Ez pedig a fiatal lányok teste és elméje lett.

Érzékeny női lélek

Bár voltak férfi médiumok is, a legtöbben úgy vélték, hogy a szellemidézésre a fiatal lányok a legalkalmasabbak. A viktoriánusok ugyanis úgy vélték, hogy a nők passzívak, üresek belül, lényük esszenciája a befogadás, az önfeladás, így a szellemeknek könnyű beléjük költözni és felhasználni őket üzenetek küldésére. Így aztán a mozgalomban egyre másra tűntek fel a sikeres, híres fiatal nők, akik rengeteg pénzt kerestek különleges képességüknek köszönhetően. Azzal, hogy azt mondták: egy férfi hangját közvetítik, felrúghatták a meglévő társadalmi szabályokat, amelyek korlátozták a nők kommunikációját és viselkedését.

A szeánsz alatt bármit megtehettek. Kiabálhattak, káromkodhattak és bármilyen komoly vagy ellentmondásos témáról kezdtek beszélni: mindenki odafigyelt rájuk.

Egészen bizarr módon, míg egy nőnek a 19. században nem volt semmiféle befolyása sem a saját sorsára, sem a világ folyására, akkor, amikor azt mondták, hogy a holtak üzenetét közvetítik, hirtelen mindenki kíváncsi lett a mondandójukra: újságírók, tudósok, politikusok, államfők álltak sorba, és fizettek komoly pénzeket, hogy meghallgassák a véleményük, még olyan egészen botrányos és ellentmondásos témákban is, mint mondjuk a női szavazati jogok, a rabszolgaság eltörlése vagy az alkoholtilalom. A médiumok ugyanis azt állították, hogy a holtak ezekről a témákról beszélnek hozzájuk a leggyakrabban.

Hihetetlen tudás

A korszak legnagyobb sztárja Cora Scott volt, akiről 11 éves korában elaludt a kertben egy palatáblával a kezében, és mire felébredt, furcsa, idegen írást talált rajta. A táblán ez állt: „én kedves nővérem” és egy név, amit a kislány nem ismert. Cora bevitte a táblát, megmutatni az anyjának, mondván, hogy úgy tűnik valaki megviccelte, míg aludt. Édesanyja azonban elsápadt és megijedt. Több okból is. Egyrészt mert látta, hogy a lánya írta a szöveget, becsukott szemmel. Másrészt mert nagyon is jól ismerte a nevet. Egy olyan gyermeke neve állt rajta, aki sok évvel Cora születése előtt meghalt, és akiről otthon soha nem beszéltek.

Az emberek könnyebben elhitték, hogy a holtak visszatérnek, minthogy egy olyan csinos, fiatal lány, mint Cora Scott képes lenne komoly tudományos témákról beszélni a nyilvánosság előtt (Fotó: Wikipedia)

A rejtélyes események ezután még gyakoribbá váltak. Cora egyre többször esett transzba, és ilyenkor ha tollat adta a kezébe különösen üzeneteket írt, például azt: „Nem haltunk meg.”

Hamarosan már papírra sem volt szükség, a holtak ugyanis megtanulták, hogyan tudnak Cora hangszálai segítségével megszólalni,

és ekkor kezdődött a kislány igazi karrierje. Ekkor már színházakban, egyetemeken lépett fel, mert rengetegen voltak, akiket érdekelt, hogy a szőke, törékeny kicsi lányon keresztül mit üzennek a szellemek. Ezek pedig nem voltak könnyű témák: orvostudomány, elektronika, teológia. Bármit kérdezhettek tőle az összegyűltek, ő bármiről tudott beszélni, hiszen nem volt más dolga, mint megidézni egy rég meghalt szakértőt. Az emberek számára pedig sokkal könnyebb volt elhinni azt, hogy a holtak beszélnek általa, semmint azt, hogy egy fiatal lány ilyen tudással rendelkezzen.

Bár ezek az előadások névleg a férfiak üzenetét közvetítették – de Cora mégis elérte azt, amit előtte nem sok nő. Kiállt egy tömeg elé, akik odafigyeltek a véleményére és megfogadták tanácsait. Több könyvet is írt, és később a spirituális egyház lelkésze lett.

Látványos jelenés

Idővel aztán egyre többen próbáltak kapcsolatba lépni a holtakkal – és divat lett szeánszokra járni, amelyek egyre látványosabb dolgokat kínáltak. A sima kopogás hamarosan unalmassá vált, így jött az asztaltáncoltatás, láthatatlan kezek által megszólaltatott hangszerek, transzba esett lebegő emberek, fénylő ektoplazmák és persze a legnagyobb produkció: a holtak visszatérése. Vagy ahogy ezt a spiritualisták nevezik: a materializáció. Először mindez csak néhány testrész megjelenését jelentette: egy arcot, egy kezet, a lábat. Ám aztán 1872-ben egy angol médium képes volt visszahozni az életbe egy egész szellemet.

Az asztaltáncoltatás volt az egyik legősibb és leghatásosabb kezdőtrükk a szeánszokon (Fotó: Wikipedia)

Florence Cook különleges képességei is tinédzser korában jelentkeztek először. Szülei először csak azt vették észre, hogy egyre többet alszik, és ha megpróbálják felébreszteni, akkor hisztérikus rohamot kap. Az orvosoknak fogalmuk sem volt róla, mi lehet a gond, ezért édesanyja elvitte egy spiritiszta gyűlésre, hátha a szellemek tudnak majd segíteni. Igaza volt: Florence már az első szeánsz után jobban érezte magát, mert meglepően könnyedén és erősen tudott kapcsolódni a szellemvilághoz.

Asztalt táncoltatott, nehéz bútorokat mozgatott, levitált, és végül képes volt egy igazi, hús-vér szellemet is visszahoznia a túlvilágról,

aki „Katie King” néven mutatkozott be. A jelenést meg lehetett érinteni és több fotó is készült róla.

A fényképen Katie King látható. A szellem, akit a 15 éves Florence Cook materializált. A csodás jelenés nem csak megjelent, de beszélgetett, hagyta magát megérinteni, megmérni a súlyát és még egy jelen lévő kisbabát is a karjába vett (Fotó: Wikimedia Commons)

Ehhez a mutatványhoz teljes elszigeteltségre és sötétségre volt szükség, ezért vagy egy súlyos, nehéz függöny mögött ült ilyenkor, vagy egy szekrénybe zárták a megfigyelők. Hogy a család lehetőségét is kizárják, ilyenkor összekötözték kezét, lábát, de az is előfordult, hogy meztelenre vetkőztették, úgy igyekeztek meggyőződni róla, hogy nem tud csalni. Akik a tiltás ellenére meglesték ilyenkor, mit csinál, azt mondták, hogy egészen kicsire összezsugorodott, mintha a saját testéből adott volna a jelenésnek.

Hihetetlen eredmény

Az 1870-es évekre a spiritualizmus már olyan népszerű volt, hogy a becslések szerint hetente (!) jelent meg egy új könyv, ami a túlvilágról szóló bizonyítékokat tárgyalta és több mint száz (!) amerikai folyóiratot adtak ki. Ezzel azonban együtt járt a szakma felhígulása is. 1876-ban már a Spiritual Magazine is arra figyelmeztette olvasóit, hogy „manapság a spiritualizmussal kapcsolatos csalás annyira elterjedt, hogy azzal fenyeget, hogy elárasztja az egész mozgalmat.”

Levitáló mandolin egy szeánszon (Fotó: Wikimedia Commons)

Egyre többen követelték hát a bizonyítékokat és azt, hogy a spiritualizmus is állja ki a tudományos vizsgálatok szigorú próbáját. Az első vizsgálatok semmiféle visszaélést nem tapasztaltak – ám amikor megjelentek a bűvészek is a vizsgálóbizottságok sorában, sorra dőltek le a nagy ikonok.

Harry Houdini verte az utolsó szöget a spiritualizmus mozgalmába, aki szinte sportot űzött abból, hogy leleplezze a csalókat, és több könyvet, előadást is szentelt nekik.

Fontos téma volt ez számára, valószínűleg azért, mert nagyon szeretett volna hinni, de mindig csalódnia kellett.

Harry Houdini rengeteg olyan előadást tartott, amelyben felfedte a médiumok trükkjeit a közönség előtt. Saját állítása szerint soha nem találkozott olyan jelenséggel, amit ne leplezett volna le (Fotó: Wikipedia)

Egy dolog biztos: nincs olyan médium, akit élete során ne kaptak volna rajta csaláson. De hogy akkor ez azt jelentené, hogy minden az egész mozgalom hazugság lett volna? Nem feltétlenül. Sok médium panaszkodott arra, mennyire nehéz teher minden egyes nap, parancsszóra szeánszot tartani. Azt is sokan mondták, hogy idővel szellemi erejük fakulni kezdett. Arra is sokan panaszkodtak, hogy a szkeptikusok jelenléte erősen megnehezíti a dolgukat, mert a lelkekkel való kommunikáció nyitott, bizakodó légkörben működik a legkönnyebben.

Tényleg hazudtak volna?

Óriási botrányt keltett, amikor a Fox testvérek, akik az egész mozgalmat elindították, 1888-ban egy újságcikkben bevallották, hogy a kopogásokat lábujj ízületeik ropogtatásával érték el. Igaz, a cikkért sok pénzt fizetett nekik a lap, amire nagy szükségük volt, mert ekkor már évek óta nem léptek fel. Ekkorra mindketten túl voltak több házasságon, özvegységen és depressziós időszakon, és mindketten súlyos alkoholizmussal is küzdöttek.

Maggie el is hagyta a spiritualista egyházat, mert meggyőződése volt, hogy nem jóindulatú szellemek léptek vele kapcsolatba, hanem maga az ördög. Bár egy évvel később mindketten visszavonták állításukat, ekkor már senki nem hitt nekik. Elfeledve, szegényen haltak meg. Ám 1904-ben, amikor a házat, ahol az egész kezdődött lebontották, a pincében emberi csontokat találtak. Hogy ezek annak a bizonyos csavargónak a maradványai voltak, aki az egészet elkezdte? Soha nem derült ki.

A médium egy elfüggönyözött sarokban koncentrál, hogy materializálni tudja a szellemet, akinek a neve Silver Belle. A fotó sajnos hamis – a „jelenés” valójában egy kartonpapírra festett kép (Fotó: Wikipedia)

Egy dolog azonban biztos:

ezek a nők, akik a 19. század végén kiálltak a közönség elé, beszédeket tartottak, gyűlésekre jártak olyan erőt találtak magukban, ami akkor is megmaradt bennük, amikor a szellemek már elhagyták őket.

Több híres médium csatlakozott olyan fontos társadalmi kérdések kivívásához, mint a női szavazati jogok, vagy a rabszolgaság eltörlése, és korábban megszerzett hírnevük jól jött, amikor könyveket írtak, vagy nyilvános beszédet tartottak. Volt, akiből politikus lett, másokból ügyvéd vagy orvos.

Bár felületes szemlélő azt gondolná, hogy a spiritualizmus mára már eltűnt – de valójában csak a neve változott meg. Manapság is sokan hisznek a halál után életben, abban, hogy a szellemek üzennek a gyászolóknak, bíznak az univerzum láthatatlan szervezőerejében, a kristályok gyógyító hatalmában, az őrangyalokban és mindenki jól tudta, hogy a Quija táblával veszélyes játszani. És nincs olyan tudományos kutatás, ami ezeket képes lenne cáfolni.

Kiemelt kép: