• A Nézz körül más szemmel! című kiállítás február 29-ig látható.
• A képekkel az érdeklődők Budapest hét pontján köztéri plakátokon is találkozhatnak.
• A kiállításból befolyt összeg teljes egészében a Kézzelfogható Alapítványt illeti.

Nehéz elképzelni, hogyan érzékelik a körülöttünk lévő világot azok, akik nem a szemükkel látnak. Ezért a Blind Journey-t életre keltő Café Communications és csapata segítségül hívta a mesterséges intelligenciát, hogy hét születésétől fogva vak ember megmutassa, hogyan érzékeli Budapest forgalmas csomópontjait. A céljuk az, hogy hidat építsenek látók és nem látók között, és bebizonyítsák, nincs is olyan nagy eltérés abban, ahogy a körülöttünk lévő világot észleljük.

Fotó: Blind Journey

Nézd meg és támogass jó ügyet!

A projektben résztvevő művészeket a Kézzelfogható Alapítvány támogatja, amely 2009-ben jött létre Mógáné Sebők Erzsébet elnökletével, hogy látássérültek társadalmi rehabilitációját segítse különböző művészeti és kézműves képzésekkel, programokkal.

A képekkel a Budapest hét pontján köztéri plakátokon, az Akvárium Klubban egy interaktív kiállításon, valamint a Blind Journey weboldalán találkozhatsz. Az egyedülálló képek és az általuk képviselt nézőpontok örökbefogadásra várnak, amellyel nemcsak az alapítvány munkáját támogathatják, hanem részt vehetnek a vakok és látók közötti híd építésében. Az ebből befolyt összeg teljes egészében a Kézzelfogható Alapítványt illeti.

Kiállítás a megértésért

Ha megkérdezünk látássérült és vak embereket, akkor számtalan olyan történetet tudnak elmesélni nekünk, amelyek arról szólnak, hogy olykor nehéz helyzetekben – bár körbe vannak véve látó emberekkel – mégsem kaptak segítséget, vagy a legjobb indulattal, de „rosszul” segítenek nekik. Ennek legfőbb oka, hogy az emberek jelentős részének nincsen olyan tudása, amelyre támaszkodhatnak akkor, amikor egy vak embernek szüksége lenne segítségre. Erre a hiányra hívja fel a figyelmet a Blind Journey kampány, amely a létrehozók reményeik szerint hozzájárul, hogy a látók érzékenyítésén keresztül több megértés és több valódi segítség szülessen. A megismerésen és megértésen keresztül kapcsolódunk egymáshoz, hogy közös tereink, közös életünk, közös munkánk, közös jövőnk legyen.

Őszinte tapasztalásokról mesélnek a képekkel, közelebb hozva ezzel egymáshoz két világot: látókét és nem látókét.

A kiállításon QR-kóddal leolvasható atmoszféra hangok teszik teljessé az élményt, valamint időszakosan – a közösségi médiában meghirdetett időpontokban – a képek tapintható változatát is megismerhetik a látogatók.

Fotó: Blind Journey

Az alkotókról

Erdődy Viktor ( Újpalota Kiserdő)

„A nagypapámmal sétáltunk itt rendszeresen. Sok komoly és mély beszélgetésünk volt itt. Nagyon bölcs volt a nagypapám, ő volt példaképem. Mindig fogta a kezemet.” – mesél az emlékeiről Viktor.

És ilyenek a benyomásai a kiserdőről: „Hosszú séták, hullanak a levelek, puha, bársonyos, szőnyegszerű a talaj, magasak a fák, szellős az erdő, nem zsúfolt, az ősz és a tél itt a legjobb, világos van, csend és harmónia, könnyen járható a terep, sima, biztonságos, van egy illat, amit csak itt érzek.”

Csányi Márton (Nyugati Pályaudvar)

„Minden nap járok itt. A középső mozgólépcső megy felfelé, ezt nem lehet eltéveszteni. Amikor pedig meghallom a vonatfüttyöt, tudom, hogy megérkeztem, jó helyen vagyok.” – mondta el Márton.

„És ilyenek a benyomásai a pályaudvarról: mindig a középső mozgólépcső, vonatfütty, mintha még mindig gőzmozdonyok lennének, sok-sok ember, vannak köztük külföldiek, mindenki siet, óriási csarnok, nagy téglalap alakú épület, konténerépületek, a vezetősáv segít, néha vannak akadályok, ütközések, sokszor segítenek, kettes vágány, bekapcsol a légkondi, berregés, indulás.”

Kónya Barbara (Zugló Vasútállomás)

„Ha erre járok, az boldogsággal tölt el, mert megyek haza a szüleimhez. A boldogság nekem rózsaszín, ezért rózsaszínnek képzelem a vonatokat, az állomás tetejét meg szép csipkésnek!” – osztja meg Barbara.

És ilyenek a benyomásai a vasútállomásról: „Vannak körülöttünk irodaházak, szűk a lépcső, néha nem állnak félre az emberek, végre van vezetősáv, teteje is van az állomásnak, sokszor hangosak a vonatok, nem félek, izgalmas kihívás közlekedni, megyek haza a szüleimhez, rózsaszínek a vonatok.”

Lakatos Melitta (Keleti Pályaudvar)

„Szeretek itt közlekedni. Furcsán hangozhat, de szeretek sodródni a tömeggel, mert így kirajzolódik előttem az út. De figyelnem is kell, mert néha elsodornak az ellenkező irányba.” – osztja meg tapasztalatait Melitta.

És ilyenek a benyomásai a pályaudvarról: „Nem messze van a Meki és Burger King, ezek jó támpontok, hallom a járműveket, megismerem az új buszokat, néha nehéz megtalálni a vezetősávot, sodródom, nagy a tömeg, érzem, amikor engem néznek.”

Baráth Marcsi (Normafa)

„Olyan mesebeli itt a környezet. Szeretek itt piknikezni a családdal a fák között a tisztáson. Meg azt a nagy hintát is nagyon kedvelem, ami itt van, mert kényelmesen beleférek. Meg a libegőt is!” – avat be bennünket Marcsi.

És ilyenek a benyomásai a Normafáról: „Szabad tér, emelkedők, a fák szépek és érdes a tapintásuk, mesebeli, nyugodt környezet, családok és gyerekzsivaj, hallom a kisvasutat, tudom, hogy magasan vagyunk, még tériszonyom is van, frissek az illatok, nem zavar, hogy sokan vagyunk.”

Szakács Máté (Thököly Út)

„Van egy fix útvonalam, amin haladok, de itt a közelben van egy nagyon hosszú kereszteződés sok sávval és vezetősáv sincs rajta. Sietnem kell, hogy átérjek, és figyelnem kell, hogy tartsam az irányt.” – adta át tapasztalatait a nehézségekről Máté.

És ilyenek a benyomásai a Thököly útról: „Házfalak és kerítések, sok az autó, nagy a forgalom, zaj van, segít a távirányítós lámpa, a zebra hosszú és végtelen, nehezen tudok egyenesen átmenni, szeretem, ha kevesen vannak, érzem a kipufogógázt.”

Ribitek Gábor (Tisza István Tér)

„Sok itt az akadály, amivel meg kell küzdenem, ilyenek az eldobált rollerek is. De a kerítés, a villanyoszlopok, az építkezés segítenek, hogy tudjam, hol vagyok.” – meséli Gábor.

És ilyenek a benyomásai a térről: „Van egy útvonal, amit követek, segítenek az utca tereptárgyai, a füves sáv is segít a tájékozódásban, egy roller, még egy roller, fontos, hogy halljam, mi történik, hallom az építkezést, jó irányban vagyok, bonyolult a kereszteződés, nagyon kell figyelnem, hallom, ahogy a közelemben berregnek az autók.”

A jeggyel a vakokat támogató Kézzelfogható Alapítványt támogatták. Ez az alapítvány a látássérültek társadalmi rehabilitációját a művészetek és a kézműves tevékenységek fókuszában szeretné támogatni.  A látássérültek foglalkoztatásán túl, fontos számukra pszichés jóllétük, önbecsülésük erősítése. Különböző, őket érdeklő témákban szerveznek számukra programokat, nyaralásokat, ahol a művészetek megtapasztalása, a sport, az alkotás öröme, a hétköznapi kreativitás kerül a középpontba. 

Kiemelt kép: Blind Journey