• Talán az ókorban is tapasztaltak Alzheimer-kórra hasonlító betegséget.
• 2500 évvel ezelőtti orvosi szövegek ritkán említik a súlyos memóriavesztést.
• Úgy tűnik, a modern életforma és az ólommérgezés is felelős a demenciáért.

A klasszikus görög és római orvosi szövegek új elemzése azt sejteti, hogy a súlyos memóriavesztés – amely ma már szinte népbetegség – rendkívül ritka volt 2000-2500 évvel ezelőtt, Arisztotelész, Galénosz és idősebb Plinius idejében.

A demencia evolúciója

A Dél-kaliforniai Egyetem (USC) által vezetett friss kutatás eredményeit a Journal of Alzheimer’s Disease orvosi szaklapban publikálták. Az új kutatás is megerősíti azt az elképzelést, hogy az Alzheimer-kórt és a betegséghez kapcsolódó demenciát a modern környezet és az egészségtelen, mozgásszegény életmód okozza. A nagyrészt ülő életvitel és a légszennyezettség határozottan hozzájárulhat a súlyos memóriazavar kialakulásához.

Magyarországon 250 ezer demens beteg él (Fotó: Getty Images)

„Az ókori görögök nagyon kevés említést tettek olyasmiről, ami enyhe kognitív károsodásra utalna, de mi találtunk ilyen megjegyzéseket” – mondta Caleb Finch, az USC Gerontológiai Intézetének egyetemi professzora. (A gerontológia az öregedéssel kapcsolatos tudományos ismereteket foglalja össze.)

„Amikor eljutottunk a rómaiakhoz, legalább négy olyan állítást fedeztünk fel, amelyek az előrehaladott demencia ritka eseteire utalnak” – mondta el a kutató.

Így folytatta Caleb Finch: „Az nem tudjuk megmondani, hogy Alzheimer-kórról van-e szó, az biztos, hogy az ókori görögöktől a rómaiakig megtalálható volt a demencia.”

Hippokratészig mentek vissza

Finch és társszerzője, Stanley Burstein, a Los Angeles-i Kaliforniai Állami Egyetem történésze áttekintette Hippokratész és az ókori tudós követőinek nagy terjedelmű orvosi leírásait. A szöveg aprólékosan összefoglalja az idősek betegségeit, mint a halláskárosulás, szédülés és emésztési zavarok, de nem tesz említést a memóriazavarokról.

Majd évszázadokkal később, az ókori római iratokban felbukkan néhány utalás: Galenus megjegyzi, hogy 80 éves kora körül néhány idősnek nehézségei adódnak új dolgok megtanulásában. Aztán megint kicsit később idősebb Plinius leírja, hogy Valerius Messalla Corvinus szenátor és híres szónok elfelejtette saját nevét.

Cicero úgy fogalmazott: „az időskori elbutulás… jellemző a szórakozott öregekre, de nem minden öregre”.

Finch elmélete szerint, ahogy nőtt a Római Birodalom nagyvárosaiban a tömeg és a levegőszennyezettség, úgy sűrűsödtek a memóriavesztéses esetek. Ráadásul a római előkelőségekre gyönyörű, de az egészségre igen káros ólomedényekben főztek, és az elit az ólomból készült vízipipákat is nagyon kedvelte. Valamint egy erős idegmérget, ólom-acetátot adtak a borhoz, hogy édesebbé tegyék.

Néhány tudós egyébként az ókorban már rájött, hogy az ólom igen káros az emberi szervezetre, de csak a 20. században tett az emberiség jelentős lépéseket a toxikus anyag kiszorítására. Egyes tudósok még messzebbre mennek, szerintük az ólommérgezés felelős a Római Birodalom bukásáért is.

Kiemelt kép: Getty Images