Tavaly ilyenkor villámsebességgel járták be a sajtót a Törökország és Szíria egyes településeit porig romboló földrengés hírei, képei. A tragédia itthon is szolidaritást ébresztett: a helyszínen dolgozó hazai segélyszervezetek munkáját többek közt magánemberek adományai alapozták meg. De mi a helyzet egy évvel az események után? Mennyire sikerült visszatérni egy a normálisra – legalább nyomokban – emlékeztető kerékvágásba? Milyen típusú segítségre van most a legnagyobb szükség? Szabó Lucát, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet humanitárius koordinátorát kérdeztük a szervezet törökországi missziójáról.

Összefoglalnád, kérlek, mi is történt pontosan egy évvel ezelőtt?
2023. február 6-án hajnalban nagy erejű földrengés rázta meg Törökország déli részét és Észak-Szíriát, kilenc órával később pedig még egy erős rengés volt a területen. A rengések következtében majdnem kétmillió ember maradt fedél nélkül, a halottak száma pedig rövid idő alatt ötvenezer fölé emelkedett. A török kormány a katasztrófa után azonnal segítséget kért az ENSZ-től, a humanitárius koordinációba tehát a nemzetközi közösség, így az Ökumenikus Segélyszervezet is aktívan bekapcsolódott. A földrengések után egy héttel egyik kollégánk már kint is volt a helyszínen, és megkezdte az igényfelméréseket. Helyi és nemzetközi szervezetekkel együttműködve dolgozunk azóta is Törökországban, célunk egy hatékony és lehetőleg hosszú távú segélyprogram megvalósítása. A segélyezés finanszírozásához elindítottuk saját adománygyűjtésünket, valamint nemzetközi kapcsolatrendszerünket is aktivizáltuk.

Továbbra is nagy szükség van az adományokra! (Fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)

Mire volt az első pillanatban a legnagyobb szükség?
Mi közvetlenül a mentési munkálatok után kapcsolódtunk be a helyszíni segélyezésbe, elsősorban a túlélőknek igyekeztünk segítséget nyújtani. Az első szakaszban így a legalapvetőbb szükségletek kielégítése volt a cél: higiénés csomagokat osztottunk, mert rengeteg helyen nem volt elérhető víz, és gondot okozott a kézfertőtlenítő vagy a tisztálkodási szerek hiánya is, emellett tartós élelmiszerekkel, elsősorban száraz élelmiszerekkel is segítettünk, hiszen a kezdeti időszakban a károsultaknak egyáltalán nem volt lehetőségük főzni.

Milyen forrásokból és hogyan segítettek a helyieknek?
Minden hasonló misszió kapcsán alapvető célunk, hogy a helyi gazdaságot amennyire csak tudjuk, támogassuk még akkor is, ha ez egy ilyen katasztrófahelyzet idején nehéz, hiszen összeomlik a teljes ellátórendszer. Mi csak és kizárólag pénzadományokat gyűjtöttünk, és mindent, a sampontól kezdve az élelmiszeren keresztül, Törökországban szereztük be, ezzel is támogatva a helyi gazdaságot. Alapvetően két fő forrásunk volt a munkánkhoz: saját adománygyűjtésünk, illetve több vállalati partnerünk is jelentős összeget adományozott (a Tesco például 20 millió forintot). Azt tapasztaltuk, hogy kiemelkedő volt a társadalmi szolidaritás Magyarországon. Annak ellenére, hogy akkor már majdnem egy éve zajlott Ukrajnában a háború (egy bennünket közelebbről érintő, talán átélhetőbb humanitárius katasztrófa), adományozóink nagyon sokat segítettek, amit nagyon megható volt látni, és ezúton is köszönetet szeretnénk mondani minden támogatónak!

Sokan nem konténerben, hanem sátrakban laktak fagyban és kánikulában is. (Fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)

Mi a helyzet Törökországban most, egy évvel a tragédia után?
Azoknak az embereknek, akik elvesztették az otthonaikat, nagy része ma konténer- és sátortáborokban él. Az ENSZ mandátuma véget ért, az ellátást most a török katasztrófavédelem irányítja, koordinál a humanitárius szervezetek között: az ő felügyeletükkel több konténertábor is felépült az elmúlt időszakban. Míg az első hónapok a sürgősségi szükségletek kielégítéséről szóltak,

a segítségnyújtás mostani szakaszában a középtávú jóllét biztosítása lenne a cél.

A fedél nélkül maradt emberek számára felállított konténer vagy sátortáborok többnyire olyan helyen vannak, ahol nincs csatornázás, így itt az elsődleges célunk a tiszta vízhez való hozzáférés biztosítása, mosdó és zuhanykonténerek telepítése, ami mellett napelemes vízmelegítő rendszerrel is támogatjuk az itt lakókat, hogy télen ne csak hideg vízzel tudjanak kezet mosni. Segítséget nyújtunk a téliesítési szükségletek kielégítésében is: téli ruhacsomagokat, meleg ruhát, takarót osztottunk, ami nagyon sokat számít, hiszen a konténerek nem hőszigeteltek és sokan nem is abban, hanem sátorban élnek a leghidegebb időben is. Emiatt egyébként sok gondot okoz, hogy amikor az emberek nem tudnak máshogy felmelegedni, kénytelenek tüzet gyújtani, vagy nem megfelelően bekötött elektromos rendszerrel fűteni, és az így keletkező elektromos tűz (amiből a téli időszakban sok van), könnyen és gyorsan el tud terjedni a táborban.

Egy éve élnek bizonytalanságban a helyiek, akik súlyos traumákat éltek át. Ezek feldolgozásához kapnak segítséget?
Valóban nagyon fontos a pszichoszociális segítségnyújtás is, amiben egy partnerszervezeten keresztül mi is részt veszünk, igen. Minden érintettnek nagyon fontos az érzelmi támogatás. A gyerekeknek azért, mert nagyon sokan közülük elvesztették közeli hozzátartozóikat, emellett nem tudtak iskolába járni sokáig, elszigetelődnek. Ezért fontos, hogy amikor csak lehet, együtt legyenek, egy közösségben játszanak és legalább órákra újra gyerekek tudjanak lenni. A felnőtteknél az egzisztenciális szorongás és a közeli hozzátartozók, barátok elvesztése mellett nagyon gyakori az alvászavar is. Egy évvel ezelőtt álmukban érte a helyieket egy súlyos tragédia, ami elképesztő stresszt okozott nekik, sokaknak emiatt komoly nehézségük van az alvással. Felnőttek és gyerekek is részt tudnak venni csoportos foglalkozásokon, amik segítenek nekik a traumák feldolgozásában.

A gyerekek számára az iskola most nem a tanulás, hanem a közösségi élmény miatt fontos. (Fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)

Gyerekek ezreit érinti a kialakult helyzet. Az ő iskolába járásuk rendeződött már?
A rengés után körülbelül fél évig jellemzően nem jártak iskolába, bár voltak kísérletek arra, hogy templomokban, sátrakban az iskolára legalább hasonlító foglalkozásokat szervezzenek, hogy legalább néhány órára visszaidézhessék a normális mindennapokat, hogy legalább együtt legyenek a többiekkel. Egy ideje hivatalosan is újraindult az oktatás, viszont mivel sok iskola is összedőlt, a táborokból messzire kellene eljárniuk a gyerekeknek. Bár vannak iskolabuszok, amik szállítják őket, ezek nem tudnak mindenkit elvinni, és vannak olyan szülők, akik nem szívesen engedik el a gyerekeiket, mert féltik őket és nem látják értelmét, hogy olyan messzire elmenjenek. És

az is jellemző sajnos, hogy azokban a családokban, ahol a kenyérkereső elhunyt, a 15-16 éves fiúk-lányok lesznek az új családfenntartók, és kénytelenek elmenni dolgozni ahelyett, hogy iskolába járnának.

Hogy áll most a helyreállítás?
A mai napig viszonylag sok segélyszervezet van jelen a térségben. Az elsődleges cél a humanitárius szakasz után most a fejlesztés: újjáépítés zajlik, új házak épülnek, de reálisan nézve két-három évig az emberek még nem tervezhetnek máshol élni, mint ezekben a konténertáborokban. Ez rettenetesen megterhelő, ebben a helyzetben munkahelyteremtéssel, kis- és középvállalkozások támogatásával próbálunk segíteni, hogy legyen hová menniük dolgozni, legyen saját bevételük és el tudják kezdeni újra a saját életüket. A mi célunk ezért elsősorban a megélhetési támogatás lesz a jövőben, ehhez adtunk le különböző pályázatokat, és megindult a hivatalos regisztrációnk a török hatóságoknál, hogy még hosszabb távon tudjunk segítséget nyújtani. Szeretnénk folytatni a pszichoszociális segítségnyújtást is, mert úgy tűnik, hosszú távon szükség lesz rá.

Mennyire nehéz itthon támogatókat megnyerni egy több ezer kilométerrel odébb folyó misszióhoz, amikor idehaza is egyre többen sodródnak nehéz helyzetbe?
Ilyen horderejű természeti katasztrófák esetén számtalanszor tapasztaltunk már meg hasonló mértékű szolidaritást. A magyar emberek rendkívül segítőkészek, legyen szó távoli humanitárius krízisről vagy éppen a magyarországi rászorulók megsegítéséről. Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy minden egyes adományt pontosan arra használunk föl, amire az a konkrét támogatás érkezett. Különválasztjuk például a törökországi bajbajutottak megsegítésére érkezett pénzadományokat és külön forrásokból segítjük hathatósan országos intézményhálózatunkon keresztül a hazai rászorulókat az év 365 napján. Nagyon fontos az átláthatóság és az egyértelmű kommunikáció, elmondani, hogy nemzetközi humanitárius munkáinkkal párhuzamosan, Magyarország egyik legnagyobb segélyszervezeteként, számtalan módon és formában segítjük a hazai nélkülözőket több mint három évtizede.

Fontos azt is látni, hogy sokan milyen szerencsésen élünk itthon, hogy egy sokunknak nem nagy összeg is milyen óriási segítséget jelenthet egy távoli ugyan, de óriási bajban lévő embertársunknak.

 Nem is kérdés, hogy milyen hatalmas segítséget jelent például egy néhány ezer forintos téli bakancsot megvenni egy több családtagját elvesztett földrengéskárosult kisgyereknek Törökországban.

Nem a nulláról, annál is mélyebbről kell megpróbálni újrakezdeni. (Fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)

Hogyan segíthetünk, ha szeretnénk támogatni az ügyet?
Adománygyűjtésünk ma is aktív, elérhető a honlapunkon: akármilyen kis összegű támogatásnak nagyon örülünk. Nagyon szeretnénk, hogy az eddig elért mintegy 16.000 embernél is többekhez juthassunk el a segítséggel. A célunk a földrengés után közvetlenül egy nagyjából százmillió forintos segélyprogram volt, ezt hála az emberek adományozó kedvének, szolidaritásának és nemzetközi kapcsolatrendszerünknek, sikerült több mint megdupláznunk. Bízunk benne, hogy lesznek még hasonló sikerélményeink.

Kiemelt kép: Konténertábor Törökországban, forrás: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet