Nőként az életünk válságok, változások sorozata. Egy 2019-es vizsgálatban a megkérdezettek 44%-a tapasztalt mélypontot a húszas éveiben, míg a harmincasoknál ez az arány 49%, a negyveneseknél pedig már 53% volt. Ponts életkorhoz azért nehéz kötni, mert mindannyian mástól, máskor szenvedünk. Egy háromgyerekes anyuka a negyvenes éveire nagy valószínűséggel belefáradt az állandó ricsajba, megfelelésbe, gondoskodásba, és ezért érzi kiégettnek magát. Egy ugyanennyi idős, a gyermekvállalásra még készülő, párját nem találó nő a folyamatos társkeresésben, a karrierje építésében fárad el és keres új utakat. Az érkező menopauza szintén komoly meghasonulást hozhat magával, hiszen kamaszkorunk óta hozzászoktunk a ciklusunkhoz, a hormonszint állandó változásához, a termékenységhez. Erre kiveszik a kezünkből, és már biztos, hogy soha nem lehet biológiai gyerekünk.

Erre ráerősít a média és a munkaerőpiac, amelyben a negyvenes, ötvenes nők már maximum nagymama szerepben, anyókaként jelennek meg.

Szinte „kötelező” elveszítenük nőies kisugárzásukat, kacérságukat, szexualitásukat – miközben talán ezek pont ekkor érnek végre a csúcsra. A közgazdászoknak is van tudományos magyarázata arra, miért pont nagyjából életünk felénél kezdjük úgy érezni, megfulladunk, ha nem változtatunk, ha végre nem élhetünk a magunk kedvtelései szerint. A kutatók 145 ország lakóit, illetve emberszabású majmokat (náluk is létezik az életközepi boldogtalanság!) vizsgáltak, a jóllétünket U alakú ábrán rajzolták le. Ennek megfelelően 48 éves korukban a nők a legelégedetlenebbek az életükkel. Akkor is, ha gazdagok, akkor is, ha nélkülöznek, akkor is, ha családosok, akkor is, ha nem. Hirtelen elegük lesz a férjükből, a főnökükből, az állandóan ismétlődő teendőkből, abból, hogy magukat háttérbe szorítsák.

Az életközepi krízis paradoxona

A tények azt mutatják, hogy ekkor kéne épp életünk csúcsán lennünk. A karrierünkben szépen haladunk előre, a gyerekek egyre nagyobbak, talán már ki is repültek, sokkal bölcsebbek, tapasztaltabbak vagyunk, mint korábban. Ennek ellenére kétségbeesünk. Elliott Jaques, aki az ötvenes évek közepén először vezette be az angol nyelvbe a „midlife crisis”, azaz az életközepi krízis kifejezést, így ad magyarázatot: a változás maga ijeszt meg bennünket. Átéljük a paradoxont, miszerint belépünk az életünk fénykorába, a kiteljesedés szakaszába, de szembetalálkozunk a halál megkerülhetetlen valóságával. Ez az a kor, amikor a szüleinket, rokonainkat ápoljuk vagy épp temetjük. Amikor már vannak ismerőseink, akik azért nem jönnek el az osztálytalálkozóra, mert már nincsenek életben. Persze, hogy hirtelen mindenáron boldogok és szabadok szeretnénk lenni, hiszen a szemünk előtt villog a lejárati idő. Ez a fajta menekülés az életbe pedig bizony hozhat magával mániás viselkedéseket, a fiatalság kergetését, szépészeti beavatkozásokat, ifjabb szeretőket, spontán utazásokat, az egészség folyamatos, túlzott monitorozását és még sorolhatnánk.

Az életközepi krízis a hírességeknél is csak egy új kezdet (Fotó: Kevin Winter/Getty Images)

Miről álmodsz még?

Az életközepi válság a be nem teljesített álmokról szól. Ahogy már a B oldal forog, hirtelen egyre fontosabbá válik a kérdés, hányat valósítottunk meg, mit tettünk önmagunkért, a boldogságunkért? Előtérbe tudtuk-e helyezni önmagunkat? Minél hosszabb a bakancslistánk, minél inkább feláldoztuk magunkat a munka vagy a család oltárán, annál elkeserítőbb lehet szembenézni a jelen állapottal. A jó hír viszont az, hogy még élünk, azaz nincs túl késő. Összeírhatjuk, mire vágyunk igazán, majd elkezdhetjük törni a fejünket a kívánságaink megvalósításán. Ha elég kreatívak vagyunk, akár a pénz sem feltétlenül jelent akadályt. Hiszen a lényeg az, hogy meghatározzuk önmagunkat, hogy kik vagyunk, mit szeretnénk csinálni, mire vágyunk az életünk hátralevő részében.

Sztárok, akik az újrakezdés mesterei

Szerencsére rengeteg jó példa áll előttünk. Kezdve Michelle Obamával: az egykori first lady elárulta, 49 évesen ő is megküzdött az elégedetlenség érzésével. Csakhogy nem vásárolhatott magának új sportkocsit, nem engedték, hogy bungee jumpingoljon, így maradt a hajvágás. A sokat vitatott frufruja ebben az időszakban készült. Bo Derek színésznő inkább úgy döntött, hogy átússza a Dardanellákat – bevallottan a kapuzárási pánikja késztette erre a hihetetlen teljesítményre. Diana Nyad, akit Anette Bening személyesít meg a Nyad című filmben, sportolóként 64 évesen határozta el, hogy valóra váltja élete nagy, lehetetlennek tűnő álmát, és átússza a Kuba és Florida közötti több mint 170 km-es távot a nyílt óceánon. Vera Wang 40 éves korában tervezte meg az első menyasszonyi ruháját. Julia Child 36 éves koráig meg sem tanult főzni. Viola Davis színésznő karrierje a Kétely című filmben, Meryl Streep ellenfeleként játszott szerepével indult be igazán. Az alakításáért megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díj jelölést, 43 évesen. Azóta is jobbnál jobb alkotásokban játszik. Kathy Bates, Judi Dench, Oprah Winfrey: még három híresség, akik középkorúan váltak igazán sikeressé. Előttünk is ott a lehetőség, hogy az életközepi válságból a lehető legtöbbet hozzuk ki, méghozzá pozitív értelemben.

Ha szeretnél többet olvasni arról, hogyan küzdhetsz meg az életközepi válsággal, akkor válogass a könyvajánlónkból!

Kép: Dave Benett/Getty Images