Valljuk be őszintén: mindannyiunkat érdekel, melyek valójában a hírességek, esetünkben a híres írók kedvenc könyvei. Mindig közelebb hoz egy művészt, ha bepillantást nyerünk a szürke hétköznapjaiba (feltéve, hogy vannak ilyenjei). Sokunkat érdekel, vajon mi lehet a kedvenc étele, mik a hobbijai, és milyen könyvek tornyosulnak az éjjeliszekrényén. Vajon kortársakat olvas vagy nagy klasszikusokat? A saját műfaját csak írni szereti, vagy olvasni is? És vajon mi fog meg egy regényben egy írót? Ugyanolyan szempontok vezérlik, mint egy átlagolvasót, vagy eleve másként áll egy-egy szöveghez? Sok híres író mesélt (vagy írt) kedvenc könyveiről, és arról, miért fontosak nekik ezek az olvasmányok, ezekből szemezgettünk.
Ernest Hemingway
Az irodalmi Nobel-díjas amerikai regényíró úgy vélte, a könyv az ember leghűségesebb barátja. Egy 1935-ös, Esquire magazinnak írt cikkében felsorolta tizenhét kedvenc könyvét, hozzátéve, hogy inkább átélné újra, milyen volt e könyvek bármelyikét először olvasni, minthogy évi egymillió dollár fix jövedelme legyen. (1935-ben egymillió dollár felfoghatatlanul magas összeg volt). Kedvenc könyvei közül álljanak itt most azok, amelyek magyarul is megjelentek, hátha valakinek kedve szottyan egy Hemingway-challenge keretében végigolvasni Papa kedvenceit. (Hemingway utálta az Ernest nevet, ezért huszonhét éves korában Papa Hemingway-ként kezdte hívatni magát.) Tehát a könyvek. Lev Tolsztojtól az Anna Karenina és a Háború és béke, Thomas Mann: A Buddenbrook ház, Emily Brontë: Üvöltő szelek, Flaubert: Bovaryné, Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek, Mark Twain: Huckleberry Finn, Turgenyev: Egy vadász feljegyzései, Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio. Elbeszélések, Alexandre Dumas: Margot királyné, Maupassant: A Tellier-ház, Stendhaltól a Vörös és fekete és A pármai kolostor, James Joyce: Dublini emberek.
Ernest Hemingway egy hordozható asztalnál dolgozik egy kenyai nagyvad vadászaton 1952 szeptemberében (Fotó: Earl Theisen/Getty Images)
Margaret Atwood
A nyolcvannégy éves kanadai költő-író 1985-ös regényével, A szolgálólány meséjével lett világhírű, annak megjelenése után mintegy harminc évvel. Margaret Atwood világnézetét leginkább Orwell 1984 című regénye formálta. „Fiatal kamaszként olvastam. Kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy megértsem a totalitárius rendszerek működését, és ez – valamint később még több disztópia-olvasás – vezetett ahhoz, hogy megírhattam A szolgálólány meséjét” – mondta az ELLE.com magazinnak. Az írónő irodalmi comfort foodja Tolkien klasszikusa: „Amikor a külvilágban nagyon feszült a helyzet, bebújok az ágyba és A Gyűrűk Urát olvasom. Ott is feszült a helyzet, de tudjuk, mi lesz a vége! És lehet tudni, kik a rosszfiúk!”. Fontos számára A remény könyve Jane Goodalltól: „Ha ő tud reménykedni, figyelembe véve mindazt, amit a veszélyeztetett bioszféráról és a fajok pusztulásáról tud, akkor mi is tudunk”. Kedvenc könyvei között szerepel Jane Austentől a Büszkeség és balítélet, valamint Emily Brontë-tól az Üvöltő szelek. Saját elmondása szerint mindkettő kötelező darab ahhoz, hogy megtanuljunk megfelelő férfit választani. (Talán érdemes hallgatni rá, hiszen negyvenhat évig élt boldog házasságban a férjével, aki 2019-ben hunyt el.)
Margaret Atwood a Noir In fesztiválon 2017. december 6-án Milánóban (Fotó: Rosdiana Ciaravolo/Getty Images)
George R. R. Martin
Talán nem meglepő, hogy a Trónok harca írójának egy másik csodás részletességgel felépített fantasyvilág, A Gyűrűk Ura az egyik kedvence. Kiskamaszként találkozott először Tolkien remekművével, amelyet a mai napig lenyűgözőnek tart. Az újabb regények közül a kanadai írónő, Emily St. John Mandel Tizenegyes állomás című könyvéről nyilatkozott lelkesen. A posztapokaliptikus történetet – amelyből az HBO Max sorozatot is készített –, Martin ekként jellemezte: „Ez egy gyönyörűen megírt, csodálatosan elégikus és mélyen melankolikus regény, amelyre sokáig emlékezni fogok, és amelyhez visszatérek majd”. Ha felteszik neki a „Mit olvassak?” kérdést, Martin a következő könyveket ajánlja: F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby, Charles Dickens: Két város regénye, Walter Scott: Ivanhoe, Gillian Flynn: Holtodiglan, Joseph Heller: A 22-es csapdája, Robert Galbraith: Kakukkszó. (Itt írtunk róla, hogy a Robert Galbraith álnév valójában J.K. Rowlingot, a Harry Potter-könyvek íróját takarja.)
George R. R. Martin a Tolkien című film vetítésén 2019. május 8-án Los Angelesben (Fotó: Amy Sussman/Getty Images)
Vladimir Nabokov
A Lolita szerzője – aki minden saját könyvét jegyzetlapocskákra írta, amelyeket fokozatosan lemásolt, kibővített és átrendezett, míg végül regénnyé álltak össze – egy francia tévécsatornának adott ’50-es évekbeli interjúban sorolta fel kedvenceit. Ezek egyike James Joyce sokak által olvashatatlannak tartott műve, az Ulysses, amelynek terjedelme kiadástól függően 644-1000 oldal között mozog. Nabokov szerint az olvasóknak a karakterekre kellene koncentrálniuk, kísérni őket Dublin utcáin, ahelyett, hogy az ír történelmet követnék, amely egyes kritikusok szerint lényeges a regény megértéséhez. Az orosz származású amerikai író tanított is, Az európai regényírás mesterei című kurzusán egy diagramon ábrázolta hallgatóinak az Uysses két szereplője, Leopold Bloom és Stephen Dedalus által bejárt útvonalat. Arra ösztönözte tanítványait, hogy az Ulyssest – és egyáltalán minden regényt – teljesen új világként közelítsék meg, önmagukban is alaposan tanulmányozzák őket, és „simogassák a részleteket”. Nabokov másik két kedvence Kafka Átváltozása és Proust Az elveszett idő nyomában című regénye volt, pontosabban ez utóbbinak csak az első fele. Azért ha már egyszer nekiállunk a többkötetes műnek, érdemes a második felének is adni egy esélyt.
Vladimir Nabokov a lakosztályában olvas a svájci Montreux Palace Hotelben (Fotó: Horst Tappe/Hulton Archive/Getty Images)
Jane Austen
A Büszkeség és balítélet, valamint az Emma írója maga is falta a könyveket, a verseket és a színdarabokat. Szerette Ann Radcliffe-t, különösen a The Mysteries of Udolpho című könyvét, amelyet sokan az irodalomtörténet első bestsellerének tartanak. A regény hősnője egy kísértetekkel benépesített várban él rabságban, ahová saját rokonai zárták öröksége megkaparintásának reményében. Radcliffe gótikus rémregényeinek hatása sok kortársánál érezhető – például de Sade márkinál, Mary Shelleynél és Walter Scottnál –, és konkrét Austen-művekben is tetten érhető, például A klastrom titka című regényében, amelyben a főszereplőnő, Catherine kedvenc írónője Radcliffe. Austen legnagyobb kedvence Samuel Richardson Sir Charles Grandison című regénye volt. A modern regényírás úttörőjének tartott Richardsonnak csak a Pamela című könyve jelent meg magyarul, ám ez már antikváriumokban sem fellelhető. Így Richardsont csak eredeti, angol nyelven olvashatunk, ha szeretnénk alámerülni az érdekházasságok, cselédek és urak között morális harcok, valamint a szövevényes szerelmi ügyek 18. századi világában.
Jane Austen (Fotó: Stock Montage/Getty Images)
Samuel Beckett
2011-ben a nyilvánosság elé tárták Samuel Beckett 1941 és 1956 közötti levelezésének egy részét, amelyből képet kaphatunk a Godot-ra várva irodalmi Nobel-díjas írójának barátságairól és olvasási szokásairól. Leveleiben említést tesz többek között Jules Verne Nyolcvan nap alatt a föld körül című regényéről élettel („élettel teli anyag”), J.D. Salinger Zabhegyezőjéről pedig azt írja, hogy hosszú idő óta mindennél jobban tetszett neki. Agatha Christie A ferde ház című krimijéről nem volt jó véleménnyel („egy nagyon fáradt Christie”), Franz Kafkától pedig félbehagyta A kastélyt („otthonosan éreztem magam benne, túlságosan is”).
Samuel Beckett 1964-ben Párizsban (Fotó: Gisele Freund/Photo Researchers History/Getty Images)
J.K. Rowling
A Harry Potter-sorozat írójának egyik kedvenc könyve az Emma Jane Austentől, amelyben azt szereti a legjobban, hogy a sztori teljesen berántja az olvasót, aki az olvasás végén azt érzi, hogy egy nagy kalandot élt át, amihez nem kellett tűzijáték vagy feltűnősködés. Gyerekként legszívesebben E. Nesbit The story of the treasure seekers című könyvét olvasta. „Ő az a gyerekkönyvíró, akivel a leginkább azonosulok” – mondta Edith Nesbitről (1858-1924), aki a gyerekeknek írt mese- és fantáziairodalom úttörője volt. Klasszikus fantasztikus meséi, mint például az Öt gyerek és az izé vagy A sárkányok könyve hazánkban is ismert és szeretett szerzővé tették. (Ezek a könyvei most is kaphatók a könyvesboltokban, egyéb köteteit viszont nehéz beszerezni.) Rowling kedvenc élő írója Roddy Doyle, aki elképesztően vicces gyereksztorikat ír csínyekkel, kalandokkal, a gyerekekre jellemző sajátos nézőpontból. Több könyve is megjelent magyarul, így mi is bepillantást nyerhetünk Doyle sajátos világába.
J.K Rowling a Legendás állatok – Grindelwald bűntettei filmpremierjén Londonban 2018. november 13-án (Fotó: Samir Hussein/WireImage)
Virginia Woolf
Bár az amerikai írónő előszeretettel kritizálta például James Joyce Ulyssesét és Jane Austent, emellett gyakran beszélt olyan könyvekről is, amelyeket csodált. Ezek egyike volt George Eliot Middlemarch című könyve, amely általában előkelő helyet foglal el a legkülönbözőbb írók kedvenceinek listáján. (A már említett Margaret Atwood és J. K. Rowling is szereti Eliotot.) A George Eliot álnév valójában Mary Anne Evans (1819-1880) írónőt rejti. Magyarul A Raveloe-i takács és A vízimalom (későbbi kiadásában Büszkeség és ártatlanság) című regényei olvashatók, amelyek a viktoriánus korabeli angol vidékre kalauzolják az olvasót.
Virginia Woolf 1902-ben (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)
Források: mentalfloss.com, silvipaloschi.com, elle.com, goodbooks.io, openculture.com, kiemelt kép: Canva
