Zita, kezdjük egy bemelegítő kérdéssel: melyik a kedvenc romantikus filmed?

Zita: Imádom az összes Jennifer Lopez-filmet, akár háttérzajnak is hallgatom ezeket, miközben házimunkát végzek. Nagyon szeretem a Napsütötte Toszkánát, de most jut eszembe a 27 idegen igen is. A Dirty Dancing és a Grease alap! Patrick Swayze volt gyerekkorom nagy szerelme, szerintem ezzel nem vagyok egyedül a korosztályomban. Mostanában a Vegyél el tetszett nagyon szintén J. Lóval, de imádom a Nász-ajánlatot is, illetve a Reese Witherspoon-filmeket.

Te nem érzed úgy, hogy már nem készülnek olyan jó romantikus filmek, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt?

Zita: Van most egy nagyon szép, az Egy esős nap New Yorkban Selena Gomezzel és Timothée Chalamet-vel. De mostanában azt látom, hogy a legtöbb romantikus film átmegy nagyon sírósba, mindig jön benne valami betegség vagy halál.

Giannival szoktatok együtt mozizni?

Zita: Nagyon ritkán járunk moziba, legfőképpen azért, mert nincs időnk, de nemrég kétszer is megnéztük Julia Robertsszel és George Clooney-val a Beugró a paradicsomba című vígjátékot. Annyira tetszett nekünk, hogy egy másik baráti társasággal is megnéztük. Zseniális az a film. Gianni egyébként otthon is szokott nekem üzenetet írni, miközben altatom a gyerekeket, hogy menjek le a nappaliba, elindít egy filmet, de mivel mostanában a nagyobbik kilenc-fél tízig is ébren van, legtöbbször már nincs energiám semmihez. Ha elalszanak, én sem bírok kimászni az ágyból.

Igazi kisgyerekes romantikának hangzik. Sokat változott a romantikáról való gondolkodásotok az idő múlásával, legfőképp most, hogy két kisgyereket neveltek?

Zita: Két bátyám van, úgyhogy én nagyon fiús nevelést kaptam, és a szüleimtől sem láttam ezt a nagyon ölelkezős, romantikus párkapcsolatot. Ez bennem sem volt meg, nem vágytam romantikus pillanatokra. Aztán valahogy az idő múlásával, lehet, hogy a rengeteg filmnek köszönhetően, valahogy mégis előbújt belőlem. Nem mondom, hogy nagyon romantikus lettem, de nő vagyok, és így is gondolkodom erről a kérdésről. Szeretem, ha meglepnek, ha kapok csak egy szál virágot, vagy nézzük kicsit a naplementét. Nemrég New Yorkban jártunk, és volt egy nagyon emlékezetes romantikus pillanatunk. Óriási karácsonymániás vagyok, és ahogy álltam és néztem a Rockefeller Centernél a karácsony­fát a férjemmel az oldalamon, egy pillanatra megállt az idő. Nagyon kellett nekem az a néhány perc, hogy csak ott álljak és csodálhassam, és ezt az egészet átélhessem. Az elmúlt sok-sok közös évünk talán legromantikusabb pillanata volt. De alapvetően nem vágyom folyton erre. Vannak olyan helyzetek, amikor kénytelen vagyok figyelmeztetni Giannit, hogy ez akár romantikus is lehetett volna, ha egy kicsit odafigyelt volna… de nem várom el mindennap.

Másként vesz le a lábadról, amióta szülők lettetek?

Zita: Bevonja a fiúkat is! Január elején volt a születésnapom, és úgy hozott nekem virágot, hogy egy-egy szálat a fiúknak is vett, hogy ők is adhassanak nekem külön. Vagy nemrég vett egy képeslapot, és rajzoltatott rá nekem Gianfival. Szóval a romantika köztünk már nem kétszemélyes, hanem részt vesznek benne a fiúk is.

Gianni, igaz az a közhely, hogy a mediterrán emberek romantikusabb alkatok?

Gianni: Igaz, az első három hónapban. Eddig tart a mediterrán lelkesedés, ami alatt tényleg megpróbáljuk lehozni a csillagokat, de még a holdat is az égről, hogy minden jó legyen. Én egyébként fiatalon nagyon romantikus voltam, de történtek az életemben olyan események, amelyek során elvették tőlem ezt az örömöt.

Nők vették el?

Gianni: Igen. Valahogy az egész romantika, ami bennem volt, átalakult. Most úgy gondolom, sokkal jobb, ha az idő múlásával még mindig tudok adni valamit, mint túlzásokba esni, de aztán azt nem fenntartani. Ma már úgy gondolom, legyen mindig ugyanaz! Van egy nagyon szép olasz szám, ami a nagy unalomról szól. Ha a családban monotónia van, az azt jelenti, minden rendben és minden stimmel. Csak meg kéne szokni, hogy ez pozitív dolog, amit nem kell állandóan bolygatni. Nem kell megzavarni a nyugalmat, mert az nagyon jó. Az élet majd úgyis megbolygatja úgy és akkor, ahogyan és amikor akarja. Addig pedig érdemes megélni azt, ami van.