A nyolcvanas-kilencvenes években a szakértők a televíziót démonizálták, mondván, a szem rágógumija rengeteg időt elvesz az értelmes elfoglaltságoktól. A videójátékokról és az internetről ugyanezt gondoltuk az ezredforduló környékén, egy képernyőhöz ragasztott nemzedék képével riogattak minket, majd 2007-ben megjelent az első iPhone, és hirtelen szintet léptünk. Ma közel hétmilliárd okostelefon van regisztrálva, már nem vagyunk az otthonunk vagy a munkahelyünk valamelyik nagy képernyőjéhez kötve, az eszköz ugyanis ott van a kezükben, és nem féljük használni. 

PONTOSAN MÉRHETŐ

Munka, ügyintézés, vásárlás, szórakozás és kapcsolattartás is zajlik a digitális térben, így felmerül a kérdés, honnantól számít a dolog problémásnak. Amikor az online térben töltött időről beszélünk, fontos lenne pontosan tudni az órákat, perceket, a felmérések ugyanis bebizonyították, hogy az önbevallással meghatározott idő a közelében sincs annak, amit az alkalmazások mérnek, és ügyelnünk kell a különböző felületeken, illetve eszközökön eltöltött időre.

– A szakirodalomban a digitális addikció kifejezést használjuk – mondja Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus. – Ez egy ernyőfogalom, amibe beletartozik az okostelefon-függőség, az internetes játékzavar, a sorozatfüggőség és a közösségimédia-addikció is. Az addiktológiában egyre erősebb a szándék, hogy ezeket önálló mentális zavarként fogadják el. Azt látjuk, hogy nagy átfedések vannak a digitális addikciók és a szerhasználati zavarok között, mind együttjárásban, mind a hasonló tüneteket illetően. Akárcsak más függőségeknél, a digitális addikcióknál is megjelenhet például a hozzászokás, vagyis folyamatosan növelni kell a mennyiséget, ami ebben az esetben a képernyőidő hosszát és a digitális terekbe zárkózás gyakoriságát jelenti. Az érintettek fokozatosan egyre jobban bevonódnak érzelmileg, megjelenhetnek pszichés elvonási tünetek, például álmatlanság, szorongás, ingerlékenység, depresszív hangulat. Ez nem független a különböző felületeken eltöltött idő mennyiségétől, de az összefüggés nem lineáris. Közösségimédia-fogyasztás esetén például a napi egy, de legfeljebb két óra egy olyan idősáv, ami még kicsit javíthatja is a mentális egészséget, vagyis ennyinek lehet hangulatjavító, szorongáscsökkentő hatása, ha viszont valaki ennél több időt tölt az online felületeken, ott átfordul a dolog, elkezd növekedni a szorongás, megnő a világtól való elzárkózás kockázata. Fontos, hogy az egy-két órát a munkán vagy a tanuláson kívüli időre értjük, vagyis arra fókuszálunk, ami az egyéni választáson múlik. Az egész világunk digitalizált, sokan egész nap a gépük előtt ülve dolgoznak, és ezt, hiába nem tekintjük egészséges életvitelnek, a klinikai gondolkodás – a jelenség társadalmi normalizálódásának következtében – sem tekinti patológiásnak. 

KINEK A PAP, KINEK A PAPNÉ

Manapság meglett apukák ugyanúgy játszanak online focimeccset éjszakába nyúlóan, mint gimnazista suhancok; a középkorú nők képesek órákon keresztül pörgetni a TikTokot; a családokban pedig már nem a tinédzserek posztolási szokásai jelentik a legnagyobb problémát, hanem a nagyszülőkéi, akik tömegével osztják meg a fotókat az unokákról. Kapitány-Fövény Máté szerint éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy amikor biztonságos internethasználatról és netikettről beszélünk, akkor ne csak a gyerekekhez igazítsák a prevenciót, hanem az idősebbekre is gondoljanak. A különböző felületekhez és eszközökhöz való hozzáférés korlátlan, de azért kor és nem szempontjából van egyfajta mintázat.

– A videójáték-használók és a közösségimédia-, illetve a sorozatfüggők körében egyre feljebbre tolódik az életkor – magyarázza a szakértő –, mint ahogyan fokozódó probléma a közép- és időskorúak kényszeres okostelefon-használata is, melynek hátterében többnyire az elmagányosodás, illetve az elidegenedés érzete áll. A videójátékoknál a kutatási eredmények alapján az látszik, hogy a férfiak többet játszanak teljesítményorientált, kompetitív és lövöldözős játékokkal, ebben nyilvánvalóan benne van a szocializáció és az evolúció hatása is. A nők nagyobb arányban preferálják az ügyességi és logikai platformjátékokat, a zenei, tánc- vagy kvízelemeket tartalmazó játékokat, illetve az olyan valóságszimulációkat, ahol fiktív karakterek életét lehet menedzselni. A nők a közösségimédia-felületeket nagyobb valószínűséggel használják kapcsolattartásra és kommunikációs célokra, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének férfiak a közösségi média kényszeres felhasználói között. A sorozatfüggőség – melyben fontos szerepet játszik a fiktív karakterekkel való érzelmi azonosulás – gyakran alakít ki páros magányt, amennyiben a sorozatok nézése jelenti egy pár egyedüli közös programját. A korosztályos eloszlást illetően a tizennyolc–harminckilenc év közöttiek képezik a legérintettebb életkori csoportot, nem függetlenül attól, hogy ők már többnyire streamingplatformokon követik kedvenc sorozataikat, ami lehetővé teszi, hogy megszakítás nélkül több epizódot is megnézzenek. Angolul a binge-watching (magyarul a sorozatdarálás) kifejezést használják arra, amikor valaki egy falásrohamhoz hasonlóan egyszerre több részt is megnéz. Alkoholfogyasztás terén a binge definíciója az öt vagy annál több egységnyi alkohol elfogyasztása egy alkalommal. Sorozatnézésnél binge watchingnak azt nevezzük, ha valaki három vagy annál több epizódot néz meg egymás után.

NAGY A BAJ

Mielőtt legyintenénk, hogy mindenkinek joga van a szabadidejét úgy eltölteni, ahogy szeretné, fontos tisztában lennünk azzal, hogy az online tér élményei hatással vannak a hétköznapi megélésekre, gondolkodásra. Az online játékosok például gyakran ugyanolyan vonzónak értékelik a virtuális világban megszerezhető javakat és eredményeket, mint a hétköznapiakat, így a játék már nem csupán szórakozást jelent nekik, hanem célt és feladatot, amit mindenáron teljesíteniük kell. A közösségi média és az üzenetküldő alkalmazások értesítései folyamatos készenlétben tartanak bennünket, elég egy pittyenés,­ és máris nyúlunk a készülékért, így folyamatosan megszakítjuk azt a tevékenységet, amiben éppen benne vagyunk. Ráadásul ritkán elégszünk meg azzal, hogy az adott üzenetet ellenőrizzük, ha már úgyis a kezünkben van a telefon, rápillantunk az e-mailekre, görgetjük kicsit az Instagramot, csekkoljuk a Facebookot. Nem segít az sem, ha figyelmen kívül hagyjuk a pittyenést, mert a fejünkben ott motoszkál, hogy vajon mi történt, ki üzent, de a kutatások szerint már az asztalra helyezett, lenémított készülék látványa is csökkenti a koncentrációs képességeinket.