A szigetről jöttem. Az egyetlen délutáni busszal. Időnek előtte. Éreztem, amikor fölszálltam, és egészen addig integettünk, amíg láttuk egymást, hogy nem kellett volna még eljönnöm. Nekem is jó lett volna maradni. Velük. A babakocsiban édesen aludt egy kis bölcs, aki tudta, hogy mindennek rendelt ideje van. Az alvásnak is. Az ébredésnek is. A búcsúnak is. De a babakocsi mellett álló karcsú alak, aki most lett édesanyává, s bár már sokat tud, és még többet érez, nem szeret magában lenni. És én tudtam ezt.
A busz végigszáguldott a szigeten, a száraz ágak most nem rejtették a csalitost, kémleltem, látok-e őzet vagy szarvast, de nem mozdult semmi. Amikor aztán a hídra ért a busz, és ráláttam a csöndes vízre, a néma partokra, egy pillanatig a hídon gyalogoló hátizsákos gyerekre meredtem, akkor éreztem, mennyire hiányoznak, és hogy halálosan fáradt vagyok.
A HÉV-en már becsuktam a szemem, de aludni nem tudtam. Egyre csak a reggeli, tiszta, kicsi arc előttem, a finom kis bőre, az a harcsaszájú, odaadó mosoly a babaszagú apró szobában, a sikkantó kacajok, göcögő kis nyögések s a szemembe mélyedő kereső, kutató szemek. Néha félrenéztem előlük, nem álltam az éterien tiszta tekintetet, látnom kellett, hogy mindent tud rólam, minden jót és rosszat, születésem előtt és után. A vesémbe lát. Nem volt sem kíváncsiság, sem ítélkezés a szemében, csak a végtelenbe vivő, egy másik világból hozott mélységes tudás. Alig pár hónapos kis lélek. Vajon meddig őrzi ezt a fölső világból hozott adományt, s a tisztaságot, amit minden lélek megkap, s aztán ahogy nő az ember, úgy vesztegeti el? Igaz, vannak kivételek. Az angyalaim. Egyik a nyúlánk alak a babakocsi mellett.
Milliárdnyi boldog idő van előttük, gondoltam lehunyt szemmel, és hármuk alakja úszott elém. Bontakozó kis család. Körülöttük öreg diófák, növendék alma- és körtefák, édes málna, selymes fű, jó ember szomszédok. A gyalogút végén a kanyarból méltóságosan hömpölygő, vén Duna, az ártér ligetes rétjeivel, a kavicsos part árnyékot adó, kusza bokraival. Odabent, a keskeny szántókon túl a falu, bicikliző postással, köszöngető népekkel, csókolomot kiáltó gyerekekkel. Delet harangoz a két templomtorony.