A téma kapcsán megannyi szemszögből feltártuk már, milyen konkrét jelekből sejthetjük, hogy magas az érzelmi intelligenciánk vagy épp ellenkezőleg, mi utal arra, hogy van még min fejlesztenünk. Sőt, egy 10 kérdéses érzelmi intelligencia teszttel is segítettünk utánajárni ennek az önismereti rejtélynek. De miért is olyan fontos, hogy magas legyen az érzelmi intelligenciánk, azon túl, hogy fejlesztésével például sokat tehetünk a demencia ellen?

A kvalitás, hogy képesek vagyunk ráhangolódni az érzelmekre, életünk számtalan területére pozitív hatással lehet, így személyes kapcsolatainkban, a konfliktuskezelésben, a döntéshozatalok során, az empátiát igénylő vagy a stresszes helyzetekben, de az önreflexió, és mint látható, az egészség terén is hasznát vehetjük érzelmi intelligenciánknak. Általa nem pusztán kiegyensúlyozottabbak, hatékonyabbak és elégedettebbek lehetünk a mindennapok során, de bizonyos rossz szokásokat is száműzhetünk rutinunkból.  Merthogy

az érzelmi intelligencia fejlesztése gyakran nem a felvett új szokásokról, hanem sokkal inkább arról szól, mit hagyjunk magunk mögött a megszokott dolgokból,

melyek már nem szolgálják fejlődésünket.

Dr Nick Wignall klinikai szakpszichológus szerint mindig akadnak olyanok, akik másokat hibáztatnak problémáikért, a stressz és a szorongás körforgásában élik az életüket vagy szabotálják önmagukat, de a tapasztalat azt mutatja, a legtöbb ember magasfokú érzelmi intelligenciával rendelkezik, csak veleszületett képességének kiaknázásában akadályozzák a berögzült rossz szokások. Az alábbiakban azt a 4 legjellemzőbbet gyűjtöttük össze, melyet érdemes mielőbb magunk mögött hagynunk, ha szeretnénk fejleszteni érzelmi intelligenciánkat.

A szüntelen kritizálás az esetek többségében egy tudattalan védekező mechanizmus, mellyel elrejtjük vagy kezelni próbáljuk saját bizonytalanságunkat (Fotó: Canva)

1. Folyton csak kritizálni

A szüntelen kritizálás az esetek többségében egy tudattalan védekező mechanizmus, mellyel elrejtjük vagy kezelni próbáljuk saját bizonytalanságunkat. Persze a kritika önmagában nem rossz dolog, hiszen segít objektíven tájékozódni a világban és hosszú távon mi magunk is jobbak lehetünk általa, ám ha átesünk a ló túloldalára, akkor épp az ellenkezőjét érhetjük el: szűklátókörűvé és ellenszenvessé válhatunk.

Egy idő után már zsigerből jön a kritizálás, mert megszoktuk, és mert elégtételt, pozitív visszacsatolást ad, nem mellesleg így önmagunkat is jobb fényben tüntethetjük fel. Az érzelmileg intelligens emberek azonban felismerik, hogy van ennél produktívabb módja is szorongásaink kezelésének, például ez az apró trükk, mellyel véget vethetünk az állandó nyugtalanságnak.

2. Aggodalmaskodni a jövőn

„Sok mindenen aggódtam életemben, a nagy részük meg sem történt” – mondta Mark Twain, és milyen igaza volt. A jövő miatt aggódni azt jelenti, hogy képtelenek vagyunk megbékélni az élet alapvetően bizonytalan természetével. Valahol persze érthető, hogy folyton a bizonyosságot, a biztonságot keressük, hiszen ez ősidők óta belénk kódolt igényünk, ám nem jelenti azt, hogy meg kell rémülnünk a jövő lehetőségeitől és kudarcaitól.

A krónikus aggódók már-már megrögzötten félnek a bizonytalanságtól, ezért mindent igyekeznek gondosan megtervezni és kontroll alatt tartani, hogy megtarthassák az irányítás, a bizonyosság illúzióját. Ám attól, hogy egyfolytában a problémán gondolkodunk, az még nem válik megoldhatóvá, sőt, igyekezetünk annál nagyobb feszültséghez vezet. Az érzelmileg intelligens emberek nem gyengítik magukat ilyen szokásokkal, hanem elfogadják, hogy az élet eredendően bizonytalan, és sokkal könnyebb lesz vele együttműködni, ha nem ragaszkodunk mindig foggal körömmel a terveinkhez.

3. Túl sokat merengeni a múlton

Ugyanez pepitában, ha arra szánjuk értékes időnket és energiánkat, hogy a múltban történteken rágódunk, ugyanis valahol ez is a kontroll illúzióját kelti bennünk. Ha valamiben hibáztunk, vagy ellenkezőleg, utólag mi kerültünk ki győztesen, és hajlamosak vagyunk arra, hogy fejben folyton újrajátsszuk ezeket az eseményeket, akkor a szakértő szerint bizony a krónikus merengők táborát erősítjük.

Miután azt az érzést kelti bennünk, hogy fejben mi irányítunk, a rágódás segít elterelni a figyelmünket a tehetetlenség érzéséről, bár szívünk mélyén tudjuk, a valóságban semmi sem változtat már azon, ami egyszer megtörtént és amit a múltban éreztünk. Az érzelmileg intelligens személyek nap mint nap gyakorolják az elfogadást, mely az egyetlen módja a továbblépésnek és annak, hogy hasznossá tegyük magunkat a jelenben. 

4. Irreális elvárásokat támasztani

Ahogy a töprengéssel a múltat, az irreális elvárásokkal másokat szeretnénk irányításunk alá vonni. A mások felé támasztott irracionális feltételek már nem hatnak pozitívan az adott személyek fejlődésére, csupán az irányítás vágyát elégítik ki bennünk. Ha pedig önmagunk felé támasztjuk ezeket az elvárásokat, könnyen frusztráltak és csalódottak lehetünk. Természetes, hogy a legjobbat akarjunk önmagunknak és másoknak is, ám ha ennek a törekvésnek állandó küzdelem az eredménye, akkor a fejünkben kialakult tervek sem fognak egyhamar végbe menni.

Ez az állandó ördögi kör elrugaszkodott reményeket és komoly csalódásokat hoz magával, nem beszélve a körülöttünk lévő emberekről, akik rövid időn belül elpártolhatnak majd tőlünk. A megoldás abban rejlik, hogy amikor szükséges, el tudjuk engedni elvárásainkat, pont úgy, ahogy az érzelmileg intelligens emberek teszik, akik ábrándok helyett megpróbálnak a valódi határokra és jelenbéli küzdelmeikre koncentrálni.

És arra kíváncsi vagy, vajon melyik intelligencia típusba tartozol az ismert 8 közül?

Kiemelt kép: Getty Images/noklapja.hu