- 1978 óta kapható a hormonra érzékeny, modern terhességi teszt.
- A terhességi tesztek a hCG hormon jelenlétét mutatják ki a vizeletben.
- Régen búza, hagyma, nyúl vagy béka segítségével próbálták megállapítani a várandósságot.
Az első modern terhességi tesztek is már elmúltak 50 évesek, és nem is voltak olyan megbízhatóak, mint a ma kapható verziók. A kezdetleges gyógyszertári teszt csak 80%-ban mutatott helyes eredményt, és csak akkor jelezte a terhességi hormon jelenlétét, ha már igen magas volt a hCG-szint.
A mai tesztek ennél sokkal érzékenyebbek: kapható már olyan is, ami akár a kimaradt menstruáció előtt kimutatja a terhességet.
Mit tehettek a nők a terhességi tesztek megjelenése előtt? Csak vártak, hogy elkezd-e nőni a hasuk? Esetleg a reggeli rosszullétekből sejtették meg, hogy jön a baba? A tesztek feltalálása előtt a legmegbízhatóbb „jel” az volt, mikor egyszer csak kibújt a bébi. De voltak azért jó páran az elődeink között, akik előre szerettek volna tudni a várandósságról.
Retró terhességi tesztek
Nézzük, milyen bizarr „terhességi teszteket” alkalmaztak régen!
1. Búza-árpa teszt az ókori Egyiptomból
Az ókorban például egy olyan érdekes terhességi tesztet végeztek, ami végül a 20. században is előkerült az orvosi laboratóriumokban. Időszámításunk előtt 1350 körül az egyiptomi nők több napon keresztül vizeltek búza- és árpamagokra. A legenda szerint, ha a búza csirázott ki, akkor lányt vártak – ha az árpa, akkor fiút.
Amennyiben egyik sem csírázott ki, negatívnak számították az eredmény, vagyis a gyermekáldás váratott magára.
A legérdekesebb ebben az ókori egyiptomi tesztben az, hogy valamennyire valóban működik.
1963-ban laboratóriumi körülmények között kísérleteztek a búza- és árpamagos terhességi teszttel. Megállapították, hogy az esetek 70%-ában a várandós nők vizelete tényleg kicsíráztatta a magokat, míg a nem terheseké nem.
2. Hagymateszt az ókori görögöktől
Az ókori görögök, mondhatni, nem teljesen voltak képben a női anatómiával. Azt hitték ugyanis, hogy a méh felfelé nyitva van, ha nincs benne magzat, és csak akkor záródik be, ha gazdája várandós. Még Hippokratész is megírta, hogy terhességi teszt gyanánt azt tanácsolja a nőknek, éjszakára tegyenek hagymát a hüvelyükbe. Szerinte, ha reggelre hagymaszagú lett a leheletük, az azt jelezte, hogy nem terhesek, hisz ebben az esetben – elméletileg – nyitva volt a méhük.
A mai ember számára egészen elképesztő, hogy valóban így gondolkodtak őseink…
3. „Vizeletpróféták”
A 16. században azt már biztosan tudták, hogy az ember vizelete megváltozik a terhesség hatására, de azzal nem voltak tisztában, hogy mit is kell benne vizsgálni. Az úgynevezett próféták (az akkori terhességi szakértők) megszagolták és közelről megvizsgálták a vizelet színét is, sőt, borral is összekeverték, hogy megnézzék, módosul-e az állaga.
Pontosan nem írták le, miből következtettek a terhességre, látszólag csak a megérzéseikre hagyatkoztak a színek és szagok alapján.
4. Árulkodó szemek
Szintén a 16. században terjedt el az a terhességi teszt is, ami a szemek vizsgálatán alapult. Jacques Guillemeau orvos egy terjedelmes szemészeti tanulmányban azt állította, hogy a nők szeméből meg lehet állapítani a terhességet.
A középkori orvos szerint már a második hónapban „a terhes nőnek mélyen ülő a szeme, kicsik a pupillái, lógnak a szemhéjai és duzzadt vénák vannak a szemük sarkában.”
Ma már tudjuk, hogy ez így nem egészen pontos leírás, azonban abban igaza volt az orvosnak, hogy a szemek változnak terhesség alatt, ezért nem érdemes várandósság alatt új szemüveget vagy kontaktlencsét csináltatni.
5. Nyulak, egerek, békák
Az 1920-as években két német tudós, Selmar Aschheim és Bernhard Zondek megállapította, hogy a terhes nők vizeletében jelen van egy specifikus hormon, amely kapcsolatban áll a petefészek növekedésével – ez a ma ismert hCG hormon. Úgy fedezték fel ezt a hormont, hogy várandós nők vizeletét fecskendezték szexuálisan éretlen nyulakba, patkányokba és egerekbe – ez pedig az állatoknál petefészek-fejlődést indított el.
De hogyan alkalmazták ezt tesztként? Nos, finoman szólva barbár módon. Öt napon át vért fecskendeztek az állatokba, majd felboncolták őket, és ha az adott példány petefészke elváltozást mutatott, akkor pozitívnak tekintették a nő terhességi tesztjét.
Fotó: Getty Images
Nagyjából ezen az elven működött a békás teszt is, de egy nagy előnye volt a nyulashoz képest: a béka életben maradhatott a teszt alatt – és még utána pár napig. Az 1940-es évek végén figyelték meg a tudósok, hogy ha egy állapotos nő vizeletét egy békába fecskendezik, a kétéltű 24 órán belül petéket fog rakni.
Szerencsére mára már messze jutottunk az ilyesféle terhességi tesztektől, de még mindig van hova fejlődnünk. A szülészeti erőszakról itt írtunk bővebben.
Kiemelt kép: 16. századi festmény, Krisztus megáldja az újszülötteket – Fotó: Leemage/Corbis/Getty Images
