• Bár a meditáció nagyon sokat segíthet mentális jóllétünk megőrzésében, vannak olyan helyzetek és pszichés állapotok, amikor nem vesszük hasznát.
• A meditáció áldásos hatásait csak akkor fogjuk érezni, ha valamilyen formában rendszeressé tesszük azt az életünkben.
• Érdemes kreatívan hozzáállni a meditáció kérdéséhez, és olyan meditatív tevékenységeket keresni, amelyekkel hasonló hatást tudunk elérni, és amiben örömünket leljük.

Egyre népszerűbbek és elterjedtebbek a különböző meditációs gyakorlatok, bár valószínűleg sokkal kevesebben vannak azok, akik művelik is rendszeresen, mint azok, akiknél „tervben van” rendszeresen művelni, de valahogy soha nem sikerül. Valószínűleg sokunkban felmerült már az a kérdés, hogy „miért nem tudok meditálni?”

Ez egyrészt abból fakad, hogy fárasztó napi rutinunkban rendkívül nehéz (de nem lehetetlen!) új szokásokat beépíteni, másrészt pedig abból, hogy a meditáció nem megy mindenkinek azonnal. Gyakorolni kell. (Ez a reggeli boldogságmeditáció például rendkívül kellemes, érdemes ezzel kezdeni a gyakorlást!)

Ráadásul a pozitív hatásai is csak akkor lesznek szembetűnőek, ha rendszeresen meditálunk, lehetőleg mindennap, lehetőleg ugyanabban az időpontban.

Sajnos azonban vannak olyan helyzetek, illetve lehetünk olyan lelkiállapotban, amikor egyenesen lehetetlen a meditáció klasszikus formáit (a mantrák ismételgetése, a légzésre figyelés, az elme kiürítése) alkalmaznunk, és ha megpróbáljuk, azzal csak rontunk a helyzetünkön. Az alábbi három krónikus állapotban, esetben például előfordulhat, hogy a meditációs gyakorlatok nem működnek, sőt, ha megpróbáljuk, fennáll a veszélye, hogy még rontunk is vele az állapotunkon.

Rengeteg módja létezik a meditációnak (Fotó: Getty Images)

1. Gondot okozhat a meditáció krónikus szorongásos állapotban

A szorongás a belső világunkat káosszá változtathatja, tele tolakodó gondolatokkal, kényszeres gondolkodással, rágódással vagy paranoiával. A befelé forduló figyelem fokozhatja a rettegést és a kellemetlen érzést.

Nagyon nehéz, sőt, szinte lehetetlen lecsendesíteni az elmét, ha a világunkat a tobzódó zűrzavar uralja.

Ráadásul a szorongásunkat fokozhatja a tény, hogy bármennyire is szeretnénk kikapcsolni a belső monológot, a beözönlő gondolatokat, nem sikerül. A kudarcélmény nyilvánvalóan csak ront a szorongáson.

2. Gondot okozhat a meditáció súlyos depressziós esetén

A depresszióval küzdő emberek hajlamosak elszigetelődni, elvonulni a világtól, és túl sok időt töltenek egyedül. A meditáció tovább fokozhatja a visszahúzódást. A depresszió egyik legfőbb tünete az is, hogy a betegnek feltűnően megváltozik a valóságérzékelése: kényszeres gondolatok, elképzelések, vélemények uralhatják az elméjét, amelyek csak felerősödhetnek, ha a szenvedő a figyelmét még inkább befelé koncentrálja.

3. Gondot okozhat a meditáció közvetlenül trauma után

A trauma – amit sok minden előidézhet egy hirtelen halálesettől kezdve egy komolyabb balesetig vagy betegségig – disszociációt és pánikrohamokat okozhat. Amikor az elme elszenvedi a traumát, nagyon nehéz lesz a fókuszált gondolkodás: az elmében megannyi gondolatfoszlány kergeti egymást, nyugtalan ritmusban. A gondolatok lecsendesítése ilyen esetekben leküzdhetetlen kihívásnak tűnhet.

Mit csináljunk meditáció helyett?

A meditáció hagyományos formái arra ösztönöznek, hogy befelé fordítsuk a figyelmünket. Ha a belső világunk zűrzavaros, akkor ez egy olyan belső feszültséget generálhat, ami súlyosbítja a tüneteket.

Érdemes hát olyan meditatív tevékenységeket keresni, amelyek önmagunkon kívülre irányítják a figyelmünket, úgy, hogy feladatot vagy tevékenységet adnak, amelyre összpontosíthatunk. A tapintható vagy stimuláló érzékszervi élményekkel járó meditáció megszakíthatja a nyugtalanító belső monológot és a szorongást. Íme a leginkább működőképes meditatív tevékenységek!

1. Kreatív tevékenységek

A kézimunka, a színezés, a rajzolás, festés, sőt még a sütés-főzés is mind olyan tevékenységek, amelyek ki tudnak mozdítani a holtpontról, amelyek képesek bennünket flow-ba hozni, és ezáltal elérhetjük a kívánt meditatív állapotot, és a beindíthatjuk a gyógyulási folyamatokat.

2. Kültéri tevékenységek

A kertészkedés, a séta, a kirándulás, minden olyan tevékenység, ami a szabad levegőn zajlik, és minimális, kímélő mozgással jár, ki tud minket szakítani az őrjítő gondolataink bűvköréből.

3. Sport

A sport több okból is felvehető erre a listára. Egyrészt a mozgás önmagában olyan hormonokat szabadít fel, amelyek javítják a hangulatunkat, másrészt gyorsan el lehet ám felejteni a kényszeres gondolatokat, ha minden erőnkkel csak arra tudunk koncentrálni, hogy még 200 métert beletegyünk a futási távunkba, vagy lenyomjunk még egy kör guggolást.

Kiemelt kép: Canva