Az elmúlt években úgy kapaszkodunk mindenféle (élet)filozófiákba és félvallási-spirituális gyakorlatokba, mint utolsó szalmaszálba ebben a sokak szerint értékvesztett és fenekestül felfordult világban.

Az élet nagy kérdései után való kutatás során pedig előbb-utóbb biztosan találkozunk a saṃvega fogalmával. Nem véletlenül: ez ugyanis meghatározza az élet általunk érzékelt mélységét és értelmét. Azok, akik elmélyednek a tanulmányozásában, gyakran új, egész életükre kiható felismerésekre tesznek szert.

A saṃvegát nehéz meghatározni, de annál könnyebb átérezni.

Talán legjobban úgy lehet leírni, mint az élettel való általános elégedetlenséget — az az érzés, hogy az élet alapvetően értelmetlen. Valami mélyebb dolgot hagyunk ki belőle, legalábbis ahogy azt „normális életként” éljük. Ugyanakkor haragszunk magunkra, amiért elégedetlenek vagyunk, és mert hagytuk, hogy így éljünk, közben pedig elfog a sürgető szorongás, hogy valahogy kiutat találjunk ebből az értelmetlenségből.

Mit jelent a saṃvega?

A saṃvega egy páli szó (egy közép-indiai nyelv, amelyet a korai buddhista irodalom és szentírások lejegyzésére használtak), amely a buddhista hagyományban széles körben használatos.

Szó szerinti fordításban „mély belső megrendülést” vagy „életünkben való mély tudatosságot” jelent. Ez a fogalom nem csupán egy érzelmi állapotra utal, hanem egyfajta érzékelési és megértési állapotra, amelyben az egyén teljesen tisztában van az élet mélységével és sebezhetőségével.

Bár buddhista fogalomról van szó, ez nem jelenti azt, hogy a nyugati világban ne ismernénk régóta – legfeljebb nem volt megfelelő szavunk rá. Lev Tolsztoj Ivan Iljics halála című regénye éppen ezt a témát járja körül. A regény főszereplője, Iván Iljics, élete végén szembesül az élet értelmetlenségével és hiábavalóságával, miközben ráébred, hogy egész életét külsőségek és társadalmi elvárások irányították, nem pedig belső értékek és boldogságkeresés. Ivan Iljics sorsa a regény során egyfajta belső válságot tükröz, amely során szembesül saját értékeivel és az élet valódi értelmével vagy annak hiányával. A regény az emberi létezés mélyebb kérdéseivel foglalkozik, és bemutatja, hogyan vezethet a külsőségekhez való vak ragaszkodás a belső ürességhez és elégedetlenséghez. 

Mikor törhet ránk a saṃvega?

A saṃvega általában (de nem kizárólag) akkor jelenik meg, amikor megérezzük, hogy az Univerzum többet rejt, olyasmit, amihez még nem érünk el teljesen —

mintha valamilyen mélyebb és jelentősebb igazság körül táncolnánk, amit egy tejüveg választ el tőlünk. Sejtjük, szinte látjuk, hogy ott van, mégsem érhetjük soha el. 

Gyakran egy olyan esemény vagy élethelyzet váltja ki, amely felkavarja az egyén belső világát és felkészít az elmélkedésre és a változásra. Ez lehet például egy veszteség, valamilyen válság, vagy akár egy megrázó találkozás egy olyan személlyel, aki mélyebb kérdéseket vet fel az élet értelméről, és segítségével ráébredünk az élet átmenetiségére. Amikor megértjük, hogy az élet állandó változásban van, és hogy a szenvedés az emberi lét velejárója, akkor mélyebb megértésre tehetünk szert az élet jelentőségéről és céljáról. 

Letaglózó érzés, amikor rájövünk, hogy az életünknek nincs értelme (Fotó: Canva)

Néhány példa:

• Amikor hosszú ideig dolgozunk egy célon, majd elérve azt, rájövünk, hogy nem érezzük magunkat elégedettnek vagy boldognak.
• Visszatekintve egy időszakra az életünkben, észrevesszük, hogy sok energiát és időt fektettünk olyan dolgokba, amelyek mostanra hiábavalónak vagy céltalannak tűnnek.
• Amikor úgy érezzük, hogy mindenki csak játszmázik, és mi magunk is csak játékosok vagyunk egy olyan játékban, aminek szabályait nem igazán értjük.
• Ha elérünk egy olyan pontra az életünkben, amikor a mindennapi rutin és tevékenységek már nem nyújtanak elégedettséget vagy értelmet.
• Ha ráébredünk, hogy azok a dolgok, amelyekről eddig azt gondoltuk, mégsem adnak valódi értelmet vagy boldogságot az életünknek.
• Amikor úgy érezzük, hogy elvesztettük az élet értelmét, és hiányzik az irány vagy a céltudatosság az életünkből.
• Amikor megkérdőjeleződnek az életünkben lévő rutinok és szokások értelme és hasznossága, és hiányzik az inspiráció vagy a motiváció azok fenntartásához.
• Ha az élet váratlan eseményei vagy nehézségei rávilágítanak arra, hogy mennyire törékeny és múlandó az emberi létezés.
• Amikor belső nyugtalanságot és elégedetlenséget érzünk a hétköznapi élet tehetetlensége és ismétlődése, repetitivitása miatt.
• Ha úgy érezzük, hogy valami hiányzik az életünkből, de nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy mi az, és ez feszültséget vagy frusztrációt okoz bennünk.

Megtalálni az élet értelmét az értelmetlenségben

A buddhista hagyományban a saṃvega érzése kulcsfontosságú szerepet játszik az elme megtisztításában és az elérhetőbb megvilágosodás felé vezető úton.

Amikor valaki felismeri az élet sebezhetőségét és átmenetiségét, akkor felkészültebbé válik az elengedésre és a belső béke elérésére.

A meditáció és a tudatosság gyakorlása segíthet elmélyíteni a saṃvega érzését, és elősegítheti az élet mélyebb jelentésének felfedezését, és lehetőséget kínál arra, hogy mélyebben átgondoljuk életünk célját és jelentőségét.

A belső békénket is megtalálhatjuk a saṃvega segítségével (Fotó: Canva)

Arra ösztönöz, hogy belső reflektálással és tudatossággal forduljunk önmagunkhoz és az életünkhöz. 

A saṃvega azt is jelenti, hogy elfogadjuk és megéljük az élet átmenetiségét és a dolgok múlandóságát, valamint elengedjük a ragaszkodást és a vágyakat, amelyek csak szenvedést okoznak.

Lehetővé teszi, hogy elfogadjuk az élet állandó változását és a szenvedés lényegét anélkül, hogy elfojtanánk vagy elmenekülnénk előlük.

Amikor teljes mértékben megértjük és elfogadjuk mindezt, a világunk pozitív módon változik. Mélyebben átéljük az életünk során felmerülő kihívásokat és szenvedéseket, valamint segít, hogy támogassuk és segítsük egymást azok kezelésében. És végülis – mi más lenne az élet értelme?

Kiemelt kép: Canva