Boldog sikolyoktól visszhangzik a part, a kezekben illatos főtt kukorica és tejföltől csöpögő lángos, a vízen napfény ragyog, a távolban pedig fehér vitorlákat kereteznek a sötét tanúhegyek. Aligha kell bárkinek is bemutatni a nyári Balaton magával ragadó hangulatát, hiszen ott él mindannyiunkban.
A Balaton láttán mindannyiunknak nagyot dobban a szíve, ám míg legtöbbünk számára egyet jelent a nyári élményekkel, addig a szakavatott szemeknek legszeretettebb hazai tájunk minden évszakban tartogat meglepetéseket.
Balaton szezonon kívül
Bartha Dorka is azok közé tartozott, akik a Balaton nyüzsgő főszezoni arcát ismerik a legjobban, egészen addig, míg 14 évvel ezelőtt szezonon kívül le nem lépett a peronra egy baráti hétvége apropójából – a látvány akkor és ott egy csapásra megbabonázta.
„Átkattant bennem valami, amikor először láttam a Balatont szezonon kívül, pedig ezt megelőzően nekem is ugyanazt jelentette, mint az ország 99%-ának.”
„Családi legendák, baráti nyaralások, vakációk Balatonszemesen. Gyerekként nyáron oda vittek le minket, és akkor az a pár hét mitikus idő lett. Körülöttünk a felhőtlen boldogság, a gondtalanság tájai. Aztán amikor belefogtam a fényképezésbe, abszolút nem azzal a szándékkal tettem, hogy ez egy projekt lesz” – avat be Bartha Dorka, aki még egyetemistaként ragadott fényképezőgépet, szabadidejében a lencsén keresztül fedezte fel magának Budapest látnivalóit.
Alkotószenvedélye aztán a déli partra érve sem hagyott alább, sőt, a csendes utcácskákban sétálva megihlették a főszezoni zajban szinte láthatatlan, mégis markáns balatoni részletek, melyek mára több tízezres Instagram-oldalának témáját is adják.
„Kikkel megyünk bulizni, mikor megyünk a strandra, mit eszünk, hol a papucs, hol a naptej – engem is leginkább ezek foglalkoztattak, holott korábban már érdekelt az építészet, de a Balatonnál mégis elementáris erővel hatott, másokhoz hasonlóan én is mennyire vak voltam a tájra.”
Jellegzetes részletek a helytörténeten túl
Dorka napjainkban már fotósként és történészként a leletmentésen fáradozik. Figyelmét immáron nem kerülhetik el a szemet gyönyörködtető villák, a különleges kapuzatok vagy a hangulatos kádárkori nyaralók, tudatos projektként igyekszik felfedezni és megörökíteni azt a látképet, ami sokunk számára magát a Balatont jelenti. A sajátos külső jegyek azonban jóval többet rejtenek száraz helytörténeti beszámolóknál.
Fotó: Bartha Dorka
„A fürdőegyesületek elkészítették például Fonyód, Zamárdi vagy Balatonszemes helytörténeti kiadványát, de ezekből nem derülnek ki azok a kisebb dolgok, melyek az antropológia, a néprajz és a történelem határán lebegnek.
Ki fogja megírni, hogy a cuki vitorlásos kerítésnek vagy a metlakival burkolt nyaralónak mi a története? Hogy mi rejtőzik az ismétlődő halacskás minták mögött?
Valahol végzettségemből eredően is érdekelt mindez, de leginkább a kíváncsiság hajtott, hogy na, akkor nézzük meg, mi ezeknek a története.”
Az értékőrzés azonban nem veszi el a kincskeresés izgalmát, sőt, Dorka számára magát a szabadságot jelenti, amikor látszólag céltalan kalandozásai során felismeri az ismétlődő, játékos mintákat.
„A halacskás kerítések, a házak falán látható, hajlított fémminták, melyek a nyárhoz köthetően gólya, béka, nád vagy épp napocska alakzatot adnak. A színes szalagfüggönyök, melyek a konyhánál lógnak, és úgy oldalazol át rajtuk a kupac palacsintával, amikor viszed ki a teraszra. A villanévadás, hogy egyáltalán ilyen volt, és hogy ez sok épületben közös vonás. Csak már akkor, amikor rendszeresen jártam, döbbentem rá, hogy ezek régiós, karakterisztikus jelenségek.”
Emberi történetek, amerre a szem ellát
A kihalt Balaton szinte kínálja magát, kerékpározás közben alig akad járókelő, csak a házak kertjében serénykednek a helyiek, akikhez Dorka bátran odateker néhány bennfentes információért. Ám szerencsére ugyanígy az online tér is a segítségére van, Instagram-felülete az egyik elsődleges forrása kutatásainak, és érkeznek is szép számmal a visszajelzések egy-egy kép kapcsán.
Legutóbb a Hangyaboly nevű házról derült ki, hogy Örkény István egykor ott nyaralt, de van, aki a nagyszülei által épített vityillót véli felismerni a közzétett fényképen.
A platformon ajánlások is érkeznek, épp milyen vidéket nézzen meg, de az esetek többségében kerékpárjával arra gurul, amerre jólesik vagy épp ellenkezőleg, célirányosan egy már jól ismert, szeretett helyre.
„Kicsit olyan vagyok, mint a vadászkopók, akik szimatot kapnak. Itt benézek egy utcába, ott felvillan egy felirat, egy homlokzat, majd elkezd verni a szívem, micsoda kincset találtam! De vannak olyan helyek, ahová vissza kell menni, mert minden évszakban más arcát mutatja. Reggeli fényben, alkonyatban, télen, nyáron, tavasszal.
Ilyenkor úgy érzem, én vagyok az első, aki ezeket látja, mint egy antarktiszi felfedező, aki először veti pillantását erre a tájra. A felfedezés adja nekem az igazi örömet.”
Arra a kérdésünkre, hol fordult meg a legtöbbször, Dorka elárulja, hogy egy harmincas évekbeli, Rozmaring nevű kis panzió ragadta meg a képzeletét, de Balatonfenyves kék vízibiciklijei is olyannyira megbabonázták, hogy keletkezésük története még Balaton Offseason – Amikor a magyar tenger partja kiürül című könyvében is helyet kapott.
„De vajon ki találta fel a vízibiciklit? Ezt a kérdést az Arcanum Adatbázisa segített feltárni, ami digitalizálta az elmúlt száz év napilapjait. Én nagyon szeretem az építészetet, de valahogy az írást ezek a történetek fűszerezik meg igazán. A balatoni fagyik története, hogyan alakult ki a Zimmer frei, vagy ami az oldalon is a legnagyobbat ment, az ízléstelenség határát súroló csipkefüggönyök, és a kérdés, miért szeretik az emberek. Valahol szürreális utazás volt mindennek utánajárni, mégis rendkívül izgalmas.”
Változik a táj, de értékmentés is zajlik
Az újrafelfedezés minden nap más élményeket tartogat, ugyanakkor ott rejlik benne a kettősség érzése is, hiszen könnyen lehet, hogy egy-egy épületet Dorka felvételein látunk viszont utoljára.
A Balatont elérő építkezési hullámnak esett áldozatul jó néhány szecessziós villa Siófokon,
a jellegzetes üdülőtelepek, Szabadisóstó bájos nyaralói, melyek helyén kerítéstől kerítésig érő, két-háromemeletes óriásapartmanházak nyújtózkodnak, megbontva a táj egységes arculatát.
„Szerencsére találunk az ellenkezőjére is példát. Zielinski Szilárd balatonföldvári Vigadója nagyon izgalmas, késő szecessziós, már-már art deco épület. Évekig hagyták lepusztulni, majd csomó mindent hozzáépítettek, aztán az elmúlt években nagyon szépen felújították. Vagy az északi parti Tátika étterem, de szintén Balatonföldváron ott a Korányi villa, melynek több másik nyaralóval egyetemben műemléki felújítást adtak” – meséli Dorka, majd hozzáteszi, alapvetően három nagy korszakra lehet bontani a balatoni építészetet.
A villáktól a szocmodern nosztalgiáig
A klasszikus, svájci stílusú villák a fővárosból levonuló felső tízezer ízlésének megfelelően épültek ugyanazt a pazar dizájnt hozva, melyet a Svábhegyen az előkelőségek megszokhattak. „Balatonfüred környékén rengeteg ilyen van, de a fonyódi Bélatelepen, a hegyoldalban is állnak ennek a kornak mintapéldányai.”
A második korszak a két világháború között már szerényebb forrásból épült nyaralókon mutatkozik meg, melyek építésekor sokkal inkább a praktikumon, az ebből eredő szabadság érzésén, a könnyedségen volt a hangsúly. Ezt követte a világháború után, a ’60-as években elinduló Kádár-kori nyaralóépítés. A szocmodern építészet iránt érzett szenvedély azonban nem csupán Dorka fotográfiáin mutatkozik meg – az emberek a kollektív politikai emlékezet ellenére rajonganak az ekkor épült kockaüdülőkért.
„Nem árulok el nagy titkot, nagyon-nagyon szeretem a szocmodern építészetet, és a ’60-as, ’70-es és kora ’80-as évek magyar építészetét, mely a Balatonon extrán különleges. Nagyon meglepődtem, hogy a típustervek, melyeket ebben a korszakban készítettek, mind a legmenőbb, legjobb építészek kezei közül kerültek ki. Ezek még emberléptékű, praktikus, jól használható nyaralók voltak, és ami számomra külön érdekes volt, hogy
amit Budapesten ronda, beton, szocialista, nem szeretjük címkékkel illetnek az emberek, azt lent a Balatonon szeretik.
Mert ott nyaraltak, olyan volt a nagymamának, kedves emlékek kötődnek hozzá, ehhez pedig hozzátold a barkácsolás, a szeretetteljes buheramegoldások, ezektől lesz igazán kedves a szíveknek az adott környék.”
Az északi partról is készül egy album
A déli partot felölelő album, mely Kedves László Könyvműhelyében született, hamarosan egy északi parti gyűjteménnyel gazdagodik. A helytörténetileg és építészetileg egyaránt részletesebben megörökített táj Dorka lencséjén keresztül egészen más megvilágításba kerül, fényképein a szeretet látható rétegei borítják be az ismerős épületeket.
„Én tényleg azt imádom a Balatonban, hogy látszik rajta, mennyire szeretik az emberek. Elég, ha ránézel egy házra, aminek nevet adtak, a kerítésre, aminek a megtervezésével, festegetésével egy egész nyarat töltöttek.
Nem tudom, van-e az országban még egy ennyire különleges hely, amit ennyien és így szeretnek, minden hibája vagy átalakulása ellenére.
Látványában is tükrözi ezt a fajta érzelmi töltetet, ami benne van. Ezért is olyan jó ezt csinálni.”
A Balaton nekünk, magyaroknak fogalom, de vajon tényleg jól ismerjük? Teszteld haladó kvízünkben, mennyit tudsz hazánk egyik legkedveltebb nyaralóhelyéről!
Kiemelt kép: Bartha Dorka, Balaton Offseason
