Bár mindegyik karaktert százszor kielemzték már, az utóbbi években egyre több kritika kapott lábra a Jóbarátok című sorozatról. Valóban nélkülözte a sokszínűséget, és a szerelmi ügyek terén is rengeteg red flaget vehetünk észre. Olyannyira, hogy sokan egyenesen toxikusnak minősítették Ross és Rachel szerelmét. De tényleg rossz példát mutat a sorozat a mai fiataloknak?

Laura Heck és Zach Brittle párkapcsolati szakértők a kérdés végére jártak: kielemezték a páros kapcsolatát. Szerintük a fő problémát az jelentette, hogy mindkét fél csakis a saját szükségleteivel foglalkozott, ezért volt olyan viharos a kapcsolatuk. Több esetben is figyelmen kívül hagyták a másik érzéseit, annyira elborították őket a sajátjaik.

Emiatt nem is voltak képesek hatékonyan, nyugodtan, logikusan érvelni, kommunikálni egymással.

Nem definiálták, mint értenek pontosan párkapcsolaton, szakításon, szüneten, együttélésen, aztán ennek nyomán küzdhettek még egy sor feszültséggel és félreértéssel. Az egyetlen dologra pedig, ami némi rálátást adott volna az egészre, képtelenek voltak: valóban eltávolodni egymástól.

A Jóbarátok karakterei megérték a pénzüket

Ha megvizsgáljuk a többi karaktert, hasonlóan káros mintákat láthatunk. Chandler elszerette a legjobb barátja párját, és se veled, se nélküled kapcsolatban élt Jenice-szel. Phoebe egyszerre randizott két férfival, összejött a masszázson megismert kliensével, és rengeteget viccelt azzal, hogy a testvére gyerekeit hordja a szíve alatt. S akkor Joeyról ne is beszéljünk. Egyik egyéjszakás kapcsolat követte a másikat, nem tudott és nem is akart megállapodni, s

amikor szerelmes lett, az épp Rosstól gyereket váró Rachelt választotta társául.

A Jóbarátok egyik szereplője sem felel meg példaképnek. Nagyon fontos azonban látni, hogy nem is akarnak. A sorozat egyfajta látleletként mutatja be, hogy zajlott a kilencvenes években New Yorkban élő fiatalok szerelmi élete. Kifigurázza, felnagyítja a hibáikat, hogy velük együtt nevessünk rajtuk. Ennél sem többet, sem kevesebbet nem próbál nyújtani.

Jóbarátok – nem példa ők, hanem látlelet (Ftó: Paul Drinkwater/NBCU Photo Bank/NBCUniversal via Getty Images via Getty Images)

A Jóbarátok látlelet, nem pedig példakép

Egyik fiatal sem úgy ül le ma úgy a tévé elé, hogy olyan akar lenni, mint bármelyik szereplő. Felettük már amúgy is rég eljárt az idő. A Jóbarátok sikerét az adja, hogy szelíden emlékeztet arra, milyen volt a mi időnkben fiatalnak lenni. Tükröt tart a hibáinknak azzal, hogy felnagyítva látjuk őket viszont a képernyőn. Melyikünknek ne lett volna félresikerült kalandja, ki ne szeretett volna bele a rossz emberbe,

 vesztette volna el a munkáját, küzdött volna azzal, hogy a tervei egyáltalán nem hajlandók korrelálni a valósággal?

Ross és Rachel szerelme sem ideális, hiszen senki és semmi sem az. Kiválóan megmutatja, milyen romboló tud lenni a féltékenység, milyen hibákhoz vezet az önismeret hiánya, milyen beragadni egy se veled, se nélküled kapcsolatba.

A szerelmet legyőzi az idő

Vannak toxikus elemei, igen. De mindegyik szereplőről, életútról elmondhatjuk ugyanezt. Ostoba hibákat követnek el, időről időre bántják a hozzájuk közelállókat, nem látják saját rossz mintáikat. A sorozat a nosztalgiázáson túl arra jó, hogy együtt nevessünk a bandával a saját fiatalkorunkon, tévedéseinken, és egy kicsit újra húszévesnek érezzük magunkat.

Szerettük azt az időszakot, de aztán fejlődtünk és felnőttünk.

A Jóbarátok: Újra együtt-ben is felmerült, vajon hol tartanának napjainkban a sorozatbeli karakterek. Ezért téves azzal hibáztatni a Jóbarátokat, hogy rossz példát mutat. Senki nem állítja, hogy a karakterek úgy maradtak, ahogy voltak. Fejlődtek, már csak a saját érdekükben is. Csak már nem nézzük őket tovább.

Kiemelt kép: Getty Images/Paul Drinkwater/NBCU Photo Bank/NBCUniversal