Csányi Vilmos etológus:

Nem segítek, hanem közreműködöm a család életében. Negyven éve vagyunk házasok a feleségemmel, és mindkettőnket nagyon lefoglalt a munkánk. Ő a Budapesti Fesztiválzenekarban hegedült, én pedig mindig is többnyire otthonról dolgoztam. Az időbeosztásunk határozta meg, ki mit vállal a háztartásból – nekem a főzést volt a legkönnyebb beillesztenem a munka mellé. Mindennap főzök, és nagyon élvezem. Nem követem pontosan a recepteket, mindig változtatok egy kicsit, hogy ne legyen unalmas. Mosogatok is, folyamatosan pakolok, nem szeretem a rendetlenséget. Persze van, hogy közben leülök, mert kicsit elfáradok. Azt vallom, hogy a családnak egy jól együttműködő közösségnek kell lennie, amelybe mindenki azt teszi bele, amihez tehetsége van, amit szeret. De a legfontosabb, hogy mindig legyünk figyelemmel a társunkra.

Fotó: Zsólyomi Norbert / Nők Lapja

Grecsó Krisztián író:

Nem segítek, hanem tevékenyen részt veszek az életünkben. Nem szívességbankban élünk, amelyben a feleségem tölti be a folytonos adós, én pedig a jó fej segítő szerepét, hiszen nem az ő munkáját végzem. Én is lakható, élhető otthont szeretnék. Sokkal inkább fenntartunk egy egyensúlyt, és ebben fontos, hogy mindenki komfortosan érezze magát azokban a feladatokban, amelyeket ő végez. Ha a családi létben ezek az egyensúlyok jól működnek, akkor minden családtagnak megmarad az a szabadsága, hogy azt gondolhatja, szánhat magára is időt. Nálunk a család teljes élelmezése az én legfőbb feladatom, és ez a feladatkör a bevásárlással kezdődik és a mosogatógép kipakolásával végződik. A kislányommal töltött időt nem is nevezem feladatnak, lányos apaként szinte mindenre rávehető vagyok. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, gyerekzsúrokra is bevethető vagyok, a kislányom az összes kis pajtásának elmondja, hogy velem aztán lehet játszani.

Fotó: Zsólyomi Norbert / Nők Lapja

Bagossy Norbert, zenész:

Nem segítek, hanem közös feladatnak tekintem a házimunkát, ezt egy párnak együtt kell végeznie. A feleségemmel megosztjuk a teendőket. Nem beszéltük meg előre, hogy így lesz, hanem egysze­rűen­ ráéreztünk. Mindenki azt a feladatot látja el, ami az erőssége, vagy ami jobban kikapcsolja. Én például szeretek mosogatni magam és mások után is, és a porszívózás is bejön. A mosás a feleségemé, de teregetésben jó vagyok: rendszerszerető emberként átgondolt szisztéma szerint helyezem a szárítóra a ruhákat. Fontos figyelembe venni, kinek van éppen több ideje. Ha a pár egyik tagja egész nap távol van, mert dolgozik, akkor szerintem természetes, hogy az végez több házimunkát, aki otthon van, függetlenül attól, ez a nő-e, vagy a férfi.

Fotó: Zsólyomi Norbert / Nők Lapja