Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. Ahogy a szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, úgy Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.
Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük, aki azért kérte Vekerdy Tamás segítségét, mert tízéves kisfia iskolájában vizsgáztatni akarják a negyedikeseket, ő viszont egyáltalán nem ért egyet ezzel.
A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz
Egy Duna-parti kis faluból írok önnek. A tízéves fiam 4. osztályba jár, jó tanuló. Az osztályfőnök szülői értekezleten elmondta a szülőknek, hogy májusban a gyerekeknek vizsgát kell tenniük magyarból (fogalmazás, nyelvtan, irodalom) és matematikából, az elmúlt négy évben tanultakból. A gyerekeknek már most februártól heti két órában előkészítőn kell részt venniük.
A vizsga három napig tart, mind a három napon ünneplőben kell megjelenniük. Az első napon két órán át matematikából, második nap magyarból írásbeliznek. A harmadik napon a gyerekek az igazgatónő és az iskola magyartanárai előtt – a bizottság előtt – szóban is vizsgáznak. Az osztályfőnök azt mondta a szülők kérdésére, hogy ez tulajdonképpen egy felmérő, és nem vizsga, de végig vizsgaként emlegette.
Kérdésünkre, hogy más iskolában is van-e ilyen, azt felelte, hogy ha a NAT-ot törvénnyé teszik, akkor nemcsak a 4., hanem a 6. és 8. osztályban is vizsgázni kell. Kérdésem: létezik-e ilyen előírás, s ha nem, az iskola végezhet-e ilyen „felmérést” ? Jó ez? A gyerek – és jövendőbeli tudásuk – szempontjából hasznos? Én ugyanis nem tartom helyesnek ezt a felmérő módszert. Az iskolával és az osztályfőnökkel elégedett vagyok, csak ezzel a dologgal nem értek egyet. Szeretném, ha mielőbb választ kaphatnék.
Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának
Megdöbbenve olvastam levelét, de sajnos, nem lepett meg, amit írt. Magam is hallottam már ezekről az elképesztő tévhitekről, és a tévhitek nyomán bevezetett gyerek-, tudás- és emberellenes „vizsgákról”, „felmérésekről” az általános iskola különböző osztályaiban.
Az ön levelével együtt érkezett egy nagymama levele is, amelyben arról számol be, hogy az általános iskola harmadik osztályában a gyerekek már néhány hete azzal töltik az időt, hogy tételeket dolgoznak ki (matematikából 16 tételt, ahol az egyes tételeknek még altételeik is vannak), és ezekből a tételekből fognak vizsgázni év végén. Ezt az iskola azzal indokolja, hogy „ne az érettségi legyen majd a gyerek életében az első ilyen megmérettetés, vagyis szokjon hozzá a tanuló az ilyenfajta vizsgához”.
A nagymama nem érti, hogy hogyan lehet már a nyolc-kilenc éves gyerekeket „lelkileg felkészíteni az érettségire”, és úgy gondolja, hogy
mindez fölöslegesen vonja el az időt és az energiát a pedagógustól, a tanítástól és tanulástól, a gyakorlástól, a képességek valódi kibontakoztatásától.
„Ez a fajta vizsgáztatás véleményem szerint nem előnyt, hanem hátrányt jelent a tanulóknak azokkal a társaikkal szemben, akiktől ilyen vizsgát nem követelnek meg” – írja a nagymama, akiről kiderül, hogy mind a matematikában, mind a pedagógiában tapasztalt és tájékozott.
„Senki sem kéri ki a szülők véleményét! A szabad iskolaválasztás ellenére szülők és gyerekek – véleményem szerint – ugyanúgy ki vannak szolgáltatva az iskolának, mint azelőtt.
…Egyáltalán, lehetővé teszi az oktatási törvény ilyen idős gyerekek tételek szerinti vizsgáztatását?”
Le kell szögeznünk:
sem az oktatási törvény, sem a NAT (Nemzeti Alaptanterv) természetesen semmiféle ilyen vizsgáztatásról nem szól. Az efféle dolgok elrendelése az iskolák magánszorgalmú tevékenysége, amely sokszor egyszerűen félreértésből fakad, de ami szomorú a dologban, hogy a gyerek életkori sajátosságainak és valódi szükségleteinek nem ismerése (vagy ami még rosszabb: semmibe vétele) tükröződik bennük.
Nem csak a gyereknek – és képességei valódi kibontakoztatásának – van ártalmára ez a fajta vizsgamánia, hanem (a gyerekeknek testi és lelki károsodást okozva) felelőtlenül rongálja a jövő felnőtt társadalmát is.
Lehet vitatkozni azon, helyes-e, hogy a NAT az első négy év végén, majd kétévenként leírja a követelményrendszert (ellentétben a NAT-készítők egy részének eredeti célkitűzésével, hogy a tíz évet egységben írja le), de az biztos: a készítők közül soha senki nem gondolta, hogy a követelményrendszer azt jelenti, hogy ezeken a pontokon ennek megfelelő vizsgát kell tartani. (A NAT egyébként már „törvény”, nem csak ezután fogják „törvénybe hozni”, mint az osztályfőnöknő mondta.)
Mind a jelenlegi, mind az előző (a NAT-ot kidolgoztató) oktatásügyi kormányzat álláspontja – ismereteim szerint – egységes ebben a kérdésben: ezekre a vizsgákra – ilyenfajta felmérésekre –semmi szükség!
Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el.
Nők Lapja 2000/14. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images