„Na, ezt biztos nem veszem fel! Az én koromban nem lehet!” – szögezi le a hatvanas hölgy határozottan a lányának. Kilép a próbafülkéből, és gyors mozdulattal kiakasztja a problémás ruhát a fémállványra. Egy piros zakó, kék szegéllyel. Színes, vidám, és igen, kissé feltűnő. Csattan a próbafülke ajtaja, ahogy beviszi az újabb darabokat, egyszínű, drapp, bézs, mind megbízhatóan semmilyen. 

Legszívesebben átdobnám neki az ajtó tetején, hogy vigye el, szuperül fog állni! Nincs a színeknek korhatára. Nincs szabály, ami tiltaná, hogy mit vehet fel egy negyvenes vagy hatvanas. Ízlés van, és jó érzés, semmi más.

Szerencsére egyre több idősebb hölgyet látunk, akik merik vállalni önmagukat, nem törődve senki véleményével. Itt vannak rögtön a mostani számunkból a szegedi bokszoló nagyik (30. oldal), akik szorgalmasan járnak az edzésekre, és a mozgással sok problémájuk azonnal meg is szűnt. Az interneten is egyre többen influenszerkednek hatvanon felül, van, aki főz, akad, aki ruhákat, sminkeket ajánl a korosztályának. Egyik kedvenc sztorim a leghíresebb magyar netes sztár, az ősz úriember, aki a bögréjét szorongatva, fura mosolyával lett ismert az egész világon, Arató András is nyugdíj után vágott bele az utazásokba, és lám, mi lett belőle… (20. oldal)

Iris Apfel divattervező betöltötte a nyolcvanat, amikor hihetetlen kar­rier­je elkezdődött (60. oldal), és a kilencvenes éveiben járt, amikor azt mondta: „Csak az, hogy eljön egy szám az életünkben, még nem jelenti azt, hogy kötelező megállni.” 

Szóval tegyék be azt a színes zakót a kosarukba, hölgyeim!