A divat mondja meg… – Bus István írása

Az utolsó forintot is megéri?

„Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?…” – rappelte Pajor Tamás a nyolcvanas években a Neurotic zenekar excentrikus frontembereként. Ebben pedig volt némi számonkérés: na nehogy már… Pedig a divat egyáltalán nem szitokszó, hanem az életünk része. Játék, kreativitás – és néha az őrület maga. Lapzártánk előtt nem sokkal ért véget a párizsi divathét, és ha elkezdjük böngészni a fotókat, hát leesik az állunk. És nem csak a nőknek érdemes szétnézni a neten: a férfiaknak ugyanúgy ajánlott. Persze nem kell akkora trendszetternek lenniük, mint a lapunkban ebben a számban is megénekelt Timothée Chalamet-nek, de érdemes engedni a csábításnak.

A csábítás pedig minden percben ott les ránk. Én pél­dául gyanútlanul és unottan ténferegtem egy plázában, amikor is megláttam „A Dzsekit”. Mintha villám sújtott volna le rám, percekig csak álltam és bámultam. A következő villámcsapás az árcédula láttán ért. Ha esetleg egy pisztolyt tartanak a fejemhez, megveszem – gondoltam. Hát, nem kellett pisztoly: naponta visszatértem a plázába, majd végül vettem egy nagy levegőt, és lehunyt szemmel fizettem ki a dzsekit. Amit azóta nők és férfiak is megdicsérnek rajtam, egyesek még tapogatják is. Az utolsó forintot is megérte!

Sokáig olyan voltam, mint számos férfitársam: reggel magamra öltöttem azt, amit legfölül találtam a szekrényben, kedvelt egyenruhám pedig a farmer és fekete póló volt. De némi ráhatással mindenki nevelhető. Néhány divathét, egy-két színes magazin, és az ember rádöbben, hogy nem baj, ha egy nadrágnak jó az esése vagy egy ingnek előnyös a szabása: kihangsúlyozza azt, ami oké rajtunk, és elfedi azt (pocak!), ami meg nem. Személyesen is ismerek magyar férfidivatgurukat, és arról számolnak be: egyre szélesebb azoknak a rétege – a fiatal srácok között pláne –, akik adnak magukra. Követik a trendeket, és várják például­ a firenzei Pitti Uomo divatshow-t, ami az olasz férfidivat iránytűje. Az extrém, agyament kompozíciókon nem felháborodnak, hanem jókat derülnek, és díjazzák a játékosan elborult megoldásokat. A hétköznapibb szettekkel pedig magukról mesélnek. Nem a divat mondja meg, hogy kik ők – hanem a divat által mutatják meg személyiségük egy darabját.