„Arról, hogy könnyű-e, vagy nehéz az élet, mindenki a saját ízlése szerint dönthet” – Szabó Sipos Barnabás életének 5 mérföldköve

Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Jászai Mari-díjas színművész számára fontos az önkifejezés, de értékes pillanatokat köszönhet a Balatonnak is.

JÉGHIDEG CSODA

Néhány hete kipróbáltam a hidegterápiát: hosszú percekre nyakig belementem a hétfokos Balatonba. Minden átrendeződött bennem. Az ember ilyen helyzetben szembenéz a félelmével meg a szorongással, hogy egyedül lesz, nem segít neki senki. Ügyelni kell a speciális légzésre, hogy ne kezdjünk el zihálni. A hidegben a szervezet azzal védi a belső szerveket, hogy oda pumpálja a vért a hajszálerekből, ezért egy perc után már úgy éreztem, körbevesz a forróság, mintha égne a bőröm. Életem legcsodálatosabb élménye volt.

TUDATOS JELENLÉT

Kilencéves koromban anyám kicsit kövérnek ítélt, ezért amikor a suliban jelentkezhettünk Agárdra, a vízi sportiskola téli edzéseire, elküldött oda. Én pedig benne ragadtam a versenyvitorlázásban. A VVSI-­ben olyan – ma már legendás – vitorlázókkal aludtam egy szobában, mint például Litkey Farkas és Litkey Botond. A vitorlázás összetett sport, és különleges állóképességet igényel, mert például ha gyenge a szél és szoros a verseny, sokáig mozdulatlannak kell maradnunk, ha győzni akarunk. A koncentráció,­ a tudatos jelenlét szintén fontos, más, mint az autó vélt biztonságában, ahol vezetés közben olvasunk, eszünk. Ötven év alatt már akadtak kritikus helyzeteim,­ borulások, viharok, de amikor megáll a szél, és a Balaton közepén csobbanok úgy, hogy körülölel a természet szépsége, az mindenért kárpótol.

A LELKEM TÖRZSE

Eredetileg festőnek készültem. Azonban apám, aki rajzfilmrendező volt, nem tudta eldönteni, hogy támogassa-e az ötletet, vagy ne. Végül mérgemben azt mondtam, elmegyek színésznek, mert akkor felnőttnek néznek, meg kiállhatok, és elmondhatom a véleményemet. Igazán akkor kezdtem újra festeni, amikor apám meghalt. Magamtól tanultam mindent, a színészet mellett, éjszakánként gyakoroltam. ­Aztán valaki meglátta a képeimet, és onnantól valahogy úgy alakult az élet, hogy évente meg tudom mutatni őket valahol. Most például a József Attila Színházban állítunk ki egy fotóművésszel és egy festő barátommal. Sokat ad nekem, hogy azt a szenvedélyemet, ami belül a lelkem törzse, nem kellett elfojtanom.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .