Egy új tanulmányból kiderült, hogy sajnos nagyon gyakran értjük félre négylábú kedvenceinket. Az Applied Animal Behavior Science folyóiratban megjelent kutatás eredményei szerint lényegesen rosszabbul értelmezzük a boldogtalan macskák jelzéseit (a tesztalanyok egyharmada tévedett), mint egy elégedett macskáét.

A több, mint hatszáz önkéntes a legtöbb hibát a nyávogás, illetve a különféle egyéb hangok „lefordításánál” vétette.

„Egyes tanulmányok arra összpontosítottak, hogy az emberek hogyan értik meg a macskahangokat” – mondta Charlotte de Mouzon, a tanulmány vezető szerzője és az Université Paris Nanterre macskaviselkedés-szakértője. Más tanulmányok azt vizsgálták, hogyan értik meg az emberek a macskák vizuális jelzéseit. De a kettőt együtt még soha nem tanulmányozták az ember-macska kommunikációban.”

Így ismerheted meg jobban a macskádat

A macskák rengeteg vizuális jelet küldenek. Testtartásuk, farkuk mozgása, fülük helyzete, szemük tágra nyitása vagy épp becsukása, a séta, a lábunk körüli dörgölőzés mind-mind mást jelent. A hangok is nagyon sokfélék: a nyávogás csak egy közülük, s annak is van fájdalmat tükröző, kérdő, fenyegető vagy elégedett tónusa. S akkor hol van még a sziszegés, fújás, morgás, a torokhangok?

A tudósok eddig kilenc különböző hangjelzést azonosítottak a kölyköknél, míg a felnőtt egyedeknél már tizenhatot.

Mégsem vagyunk jók abban, hogy ezeket, illetve a kombinációikat dekódoljuk, de most kitérünk erre is, hogy legközelebb ne értsd félre a cicádat. 

Már a kismacska viselkedése, nyávogása is üzenetet hordoz (Fotó: Getty Images)

A viselkedés mindig üzen

Dr. Udell szerint a macskánk negatív jelzéseit kevésszer vesszük észre, egyrészt a két faj közti erős különbségek miatt, másrészt azért, mert nem akarjuk kedvencünket rosszkedvűnek vagy feszültnek látni. Így nagyvonalúan elsiklunk ezek jelei felett, vagy teljesen félreértelmezzük azokat.

A legjobb példa erre a dorombolás. Amelyik macska dorombol, az biztosan remekül érzi magát, ugye? Sajnos nem.

A macskák saját maguk vigasztalására, gyógyítására is kiadják ezeket a hangokat, tehát stresszes körülmények között is hallhatjuk a számunkra oly megnyugtató dorombolást. Olyan ez, mint a kutyánál a farokcsóválás: azt hisszük, kizárólag az izgatottság, boldogság jele lehet. Pedig a csóválás iránya, hevessége, a testrész tartása mind üzeneteket hordoz, és egy agresszív kutya is éppúgy csóválhatja a farkát egyfajta figyelmeztető jelként. Ő tudja a különbséget, mi már ritkábban fedezzük fel a részletekben rejlő üzenetet.

Mire jó a nyávogás?

Mivel a macskák a természetben nem társas állatok, egymás között nem volt szükségük hangjelzésekre. Egyedül az anyamacskák és kölykeik nyávognak egymásnak, azt is csak egy bizonyos ideig. A többi érzékszervük, testbeszédük olyan fejlett, hogy egyébiránt semmi szükségük hangadásra. Akkor miért nyávognak nekünk? Valószínűleg azért, mert háziasításunk közben rájöttek, hogy nem tudunk olvasni a szagukból, testtartásukból.

Belátták, hogy ha kommunikálni akarnak velünk, kénytelenek lesznek egyértelmű jelzéseket kitalálni.

Ezért aztán kifejlesztettek egy hangot arra, hogy ételt kérjenek, egyet arra, hogy kikéredzkedjenek, egyet arra, hogy közöljék, azonnal hányi fognak, egyet arra, hogy csak úgy megszólítsanak, és még sorolhatnánk. Ostobaságunkat látva, járkálással és dörgölőzéssel is kombinálják a hangot. Kitartásuk messze túlmutat a mi lustaságunkon, úgyhogy általában ők győznek.

Cserébe ha eltanuljuk a hangjaikat, akár rövid beszélgetéseket is folytathatunk velük. Idővel saját macskánk hangját is meg tudjuk különböztetni a többi cicáétól, ami jól jel arra nézve, hogy képesek vagyunk tanulni, fejlődni – talán ezért tartanak ki mellettünk a macskáink a rendszeresen adagolt kaja mellett.

Kis macskaszótár

Bár minden cica egyedi, vannak általános hangok, amelyeket a macskáink kiadnak, ha velünk beszélnek. A rövid, magas hangú, de nyugodt miaú egyfajta üdvözlésként, megszólításként funkcionál. Ha több rövid hangot hallunk egymás után, a macska izgatott valamiért.

A közepesen mély, viszonylag halk nyávogás, pláne ha hosszan hallani, kérést jelent: enni akarnak, vagy nem elégedettek az alom tisztaságával, esetleg ki akarnak menni.

Minél elnyújtottabb, erősebb maga a hang, annál rosszabbul teljesítünk, a cica pedig egyre erősebb elégedetlenségét fejezi ki. A magas hangú üvöltés fájdalmat, félelmet vagy haragot jelez, ilyenkor mindenképpen nézzük meg, mi az izgalom oka. Az aranyos, csiripelős csevegés lehet szimplán közlésvágy, de szorongás jeleként is megjelenik.

Tudnak-e sírni a macskák?

Könnyeket biztosan nem hullatnak, ám keserves hangjukkal nagyon is az értésünkre adják, ha bánatosak. Van egy speciális hívóhang, amit az anyamacskák hallatnak, miközben kicsinyeiket keresik. Ugyanezt hallhatjuk akkor is, ha a barátunk nem találja egy kedves macskatársát, sőt időnként még minket is így hív magához. A hangos, folyamatos nyávogás viszont már bajt jelezhet: figyeljük az állat testtartását, keressük sérülés nyomait, és vigyük el az állatorvoshoz.

Ha nincs egészségügyi probléma a háttérben, akkor valami nagy volumenű változás, kisgyerek születése, költözés, kutya örökbe fogadása is állhat a panaszkodás mögött.

Fontos, hogy a jelzéseket komolyan vegyük, és a hangokat a testtartással és a körülményekkel együtt értelmezzük. Fogadjuk el, hogy kedvencünk is érezheti rosszul magát, akadnak problémái, amiket kezelnünk kell. Ha továbbfejlesztjük magunkat a cicológiában, nagyobb sikert érhetünk el életünk (a macskánk szerint) egyetlen céljában, ami mi más lehetne, mint az ő boldoggá tétele.

Ha érdekel, mit jelez a macskák néha vicces, olykor viszont bosszantó szokása, akkor kattints a régebbi cikkünkre!

Kiemelt kép: Getty Images