Több mint húsz éve készítek kulturális és gasztronómiai műsorokat Kárpát-medence-szerte. Időről időre lenyűgöz, milyen sok értékes ember és kincs rejlik ezen a helyen, mennyi minden vár még felfedezésre. Ha csak a húsvéti ünnepkört nézzük, akkor is számtalan dolog villan fel. Magyarpolányban a falu lakosai minden évben különleges atmoszférájú passiójátékkal ajándékozzák meg az odalátogatókat. Hajdúdorogon a fiatalok krisztuskatonának állnak, szolgálatuk nagypéntektől húsvétvasárnapig tart. A hagyományőrzés mellett nagyon fontos momentumok ezek egy közösség életében, hiszen rámutatnak az ünnep valódi értékére. Máig könny szökik a szemembe, amikor eszembe jut az a sok ember, akik Csíkszereda főterére érkeznek minden húsvétkor, hogy gondosan elkészített ételeikre áldást kérjenek. Ekkor ér véget a böjt, és kezdetét veszi valami új. A ma emberének meg kell értenie, hogy a böjt nem csupán azt jelenti, hogy lemondunk a húsról. Ilyenkor próbára tesszük a testünket és a lelkünket, rövid időre megfosztjuk magunkat valamitől, ami fontos számunkra. Megkönnyebbülés, tisztulás, öröm lesz a jutalmunk. 
Szívesen emlékszem fiatal lány koromból a kölniillatban úszó húsvéthétfőkre, a hideg szódavízre a bőrömön, a rokonok forgatagára, a foszlós kalácsra. Sajnos egyre többen tehernek érzik a locsolkodást, piros tojás sem készül már minden háznál. Nincs készülődés, nincs kapcsolat, lassan kezdenek eltűnni életünk ehhez hasonló sorvezetői. Pedig felelősségünk van abban, hogy kultúránknak ezen csodálatos szilánkjait­ összegyűjtsük, és a közösségeinken keresztül, emberi kapcsolataink által egyesítsük. A jövő generációk számára fontos üzenetet kell továbbítanunk. Az ünnepek, a hagyományok megélését, értékes fogódzóink jelentőségét.