Béres Alexandra: „Mi szeretjük a locsolkodást”
A tizennégy és kilencéves kislányaimmal már két héttel húsvét előtt elkezdünk készülődni. Tavaszias, virágos, nyuszis díszbe öltöztetjük a lakást.
Vasárnap reggel szépen terített asztal várja, hogy leüljünk mellé, előtte azonban a gyerekek elindulnak megkeresni, hogy mit hozott nekik a nyuszi. Ők egyébként már előző nap izgatottan készülődnek, répát pucolnak a nyúlnak, rajzot készítenek neki. Előző este lesben is állnak, hogy tetten érjék, de még soha nem sikerült találkozniuk vele.
A nyuszi az éj leple alatt az ablakok alá helyezi kis ajándékait: gyümölcsöt, könyvet, édességet. Utóbbit én nem szoktam vásárolni, úgy vagyok vele, hogy a gyerekek máshol, például vendégségben úgyis találkoznak vele, és az pont elég. De a húsvét kivétel, ilyenkor tőlünk is kaphatnak.
Mi szeretjük a locsolkodást, várjuk a locsolókat a családból és a barátok, iskolatársak közül is. Mivel a mi családunkban a fiúk enni is szeretik, ezért főtt tojást is festünk.
Szerintem a húsvét lehet az egyik legegészségesebb ünnep a sok tavaszi zöldséggel. Gyönyörű, színes tálakat varázsolhatunk az asztalra újhagymával, retekkel,
paradicsommal, tojással, jó minőségű sonkával, ami remek fehérjeforrás.
A vasárnap és a hétfő menetrendje olykor kissé felborul, de a lényeg az együttlét öröme. Általában ilyenkor készül el az első, bográcsban főzött finomság a kertben. Hétfőn négyesben ülünk asztalhoz, a kutya pedig figyel, mi esik le neki az asztalról. Általában nem jár rosszul.
Palya Bea: „Virágokból koszorút fonunk”
Gyerekként ritkán láttam a szüleimet boldognak, de amikor húsvétkor a muzsikus cigányok házról házra jártak, öröm volt látni azt az önfeledtséget, ahogy anyukám énekelte velük a Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkányt. Az ő apja is cigány nagybőgős volt, és amikor Zsigáék eljöttek hozzánk játszani, anyukám visszatalált a gyökereihez. Jól emlékszem a szendvicsekre, amikkel vártuk őket.
A húsvétok ma már másról szólnak. Már nem vágyom nagy társaságra, szívesebben térek vissza a természetbe, ahol lecsendesíthetem az elmémet. Most azokat a pillanatokat érzem ünnepnek, amikor nem dolgozom. Mert belevágtam a tanításba, megszületett az Énekeld magad szabaddá! programom, és éjjel-nappal azzal foglalkozom.
A párommal távkapcsolatban élünk, és mint az elmúlt években, idén is Párizsban töltjük a húsvétot.
A lányaim ott keresik meg az orgonabokrok között a csokitojásokat.
Tavasszal fontos a régi dolgok elégetése és az újak beengedése. A lányokkal kis rituálékat tartunk. Cetlikre írjuk, mi az, amire már nincs szükségünk, és elégetjük őket egy kis tálban, ami tulajdonképpen a kiszebábégetésnek a modern kori változata. Az pedig, hogy az első virágokból koszorút fonunk, kapcsolódik a megújuláshoz, a nőiességhez.
Bánsági Ildikó: „A böjt a lelkemnek is jólesik”
A húsvétnak a közösségi és a szakrális részét is nagyon szeretem. A Rákoscsaba-Újtelepen élő nagymamám vitt el minket először a templomba. Nagyon megmaradt a gyerekkoromból, ahogyan a nagyszombati mise előtt nagy csend és sötét volt a templomban, majd behozták a fényt, gyertyát gyújtottunk, megszólalt az orgona és a harangok. Ezután jött a mise és a körmenet, majd otthon felvágtuk a sonkát. Szerettem volna ezt megőrizni, és a gyerekeimnek is átadni. Bizonyos fokig sikerült is, a gyerekeim voltak elsőáldozók, és bár nem szerették annyira a körmenetet, mint én, de azért elkísértek rá. Amikor hazaértünk, már ott volt a sonka és a tojás az asztalon, jött a család Békéscsabáról, Szentesről, hétfőn pedig érkeztek a locsolók.
Felnőttkorom óta tartom a böjtöt, belső indíttatásom van erre. Volt, hogy felajánlottam azért, hogy a fiam jobban tanuljon, ebből nem lett semmi, de nekem fontos volt.
A böjt a lelkemnek is jólesik.
Mostanra jó alaposan összezavarodott a világ. Számomra szinte felfoghatatlan, de nagyszombaton két előadásom is lesz, ezért vasárnap jön majd a család. A lányommal minden évben festünk tojást, tavaly vörösborban főztük meg, hogy szép színe legyen. Mindig kitalálunk valamit, és ez szerencsére neki is fontos hagyomány. Az édesapja, az én volt férjem, illetve a fiam minden évben jönnek locsolni. Pomázon, ahol lakom, a helyi gyerekek is megjelennek néha. Az öcsém sokszor vasárnap akar locsolni, aminek mi nem örülünk, mert annak hétfő a napja, de elfogadjuk a változást, és engedünk neki. Ilyenkor a kertet is mindig feldíszítem, masnival tojást aggatok a fára, aztán előfordul, hogy az három évig úgy is marad. Szeretem, ha szép a húsvét, így lesz nagy öröm a tavasz és a feltámadás.
