– Hát…
– Igen, ez nehéz kérdés – vette vissza Berni a szót, felmérve, hogy ez valóban meghaladja a képességeimet –, mert a barátnőjét ő választotta, mi meg a testvérei vagyunk.
– Igen, ez egy nehéz kérdés.
– A te eseted sokkal egyszerűbb – folytatta Berni a gondolatmenetet. – Neked a mama tetszik a legjobban, utána pedig én meg a Johanna.
– Ez pontosan így van, ­drágám.
Ez tehát a világ rendje, ha eddig kétségeim lettek volna, amelyben pontosan ki van jelölve a férfi helye és szerepe.
Hogy ki kinek és miért tetszik, az nagy rejtély, olyasmi, amire talán soha nem lehet tudományos magyarázatot adni. A szerelmek valahol máshol szövődnek. Emlékszem, mennyire kiábrándítónak tartottam, amikor először arról olvastam, hogy a szerelemnek van kémiája. Nyilván számíthattam volna rá, hogy egy ilyen erőteljes érzelem nem hagyhatja érintetlenül az ember hormonháztartását, de amikor ez be is bizonyosodott, csalódottnak éreztem magam. Hát ennyi lenne a szerelem, amiről a költők évezredek óta énekelnek – néhány belső elválasztású mirigy túlműködése? És ha a szerelem különböző vegyi anyagok hatására keletkezik, hát miért kellene megvárni, amíg ezek belülről kezdenek el termelődni, miért ne lehetne őket kívülről adagolni? Mondjuk, illatok, italok, fül-, orr- vagy szemcseppek, esetleg kenőcsök formájában? A szerelmi bájital valóságáról a költők mindig is tudtak.