• A bocsánat szinte kötőszó lett, gyakran pusztán önkéntelen reakció egy adott helyzetben.
• Van, aki csupán udvarias szeretne lenni, mások inkább a konfliktusok elkerülése miatt kérnek állandóan bocsánatot.
• A túlzott bocsánatkérés megtépázhatja az ember önbizalmát, de mint minden rossz beidegződést, ezt is meg lehet változtatni. Megmutatjuk, hogy szokhatsz le róla.

Mindannyian hibázunk, és egy jól irányzott bocsánatkérés csodákra képes az emberi kapcsolatok szövevényes rendszerében. Ám ahogy a bocsánatkérés elmulasztása káros következményekkel járhat, úgy a túlzott bocsánatkérés is visszaüthet ránk, valamint környezetünkre.

„Bocs, ha nem fog tetszeni a színdarab, amit jövő héten megnézünk.” Még semmi nem történt, még senkinek nem okoztál csalódást, máris szabadkozol. Ismerős helyzet? Vagy egy kollégád nem küldte el neked a kért dokumentumot, te pedig sűrű bocsánatkérések közepette kérdezel rá, hogy esetleg el tudná-e küldeni…

A hasonló helyzetek listája végtelen, szabadkozol, ha a vacsora nem sikerül tökéletesen, rosszul érzed magad, ha nem tudtál találkozni valakivel, és

a telefonban már a halló után bocsánatot kérsz, amiért zavarni mered a másikat.

Az állandó bocsánatkérés egyáltalán nem pozitív dolog (Fotó: Getty Images)

A bocsánatkéréssel másokat hozunk kellemetlen helyzetbe

Társas lények vagyunk, a viselkedésünket minden esetben befolyásolja a többiek magatartása. A társadalmi normák része, hogy bocsánatot kérünk, ha valakit megbántottunk, elárultuk a bizalmukat vagy hibát követtünk el. A nyilvánvaló célunk ilyenkor, hogy helyreállítsuk a kapcsolatot, elkerüljük a konfliktus eszkalálódását, és visszaépítsük a bizalmat.

Egyúttal arról is biztosítjuk a másikat, hogy nem követjük el újra a hibát. De ha már előre szabadkozunk és felelősséget vállalunk dolgokért, melyekre nincs ráhatásunk, vagy nem a mi felelősségünk, vagy nem is igényelnek bocsánatkérést, ott bizony valami más probléma húzódhat a háttérben.

Az állandó bocsánatkéréssel ráadásul másokat is kellemetlen helyzetbe hozhatunk, hiszen valakinek meg kell nyugtatnia minket, és elhitetnie velünk, hogy nem tettünk semmi rosszat. Egy barát esetében ez nem akkora gond, de távoli ismerős, kolléga vagy idegen személy esetében kínos szituáció állhat elő.

Ezek állnak az állandó bocsánatkérés hátterében

Emberi mivoltunk része, hogy vágyunk mások figyelmére és elismerésére, vágyunk arra, hogy népszerűek legyünk. Kutatások is az bizonyítják, hogy a hibák elismerése és a bocsánatkérés javítja a szerethetőségünket, tehát emelkedik a népszerűségi indexünk. Lássuk, milyen okok állhatnak a háttérben!

1. Tanult viselkedés

A gyerekkorban elsajátított minták alapvetően meghatározzák a személyiségünket. Aki traumatikus élményeket hoz magával a gyerekkorából, hajlamos a túlzott bocsánatkérésre, hogy elkerülje a konfliktusokat.

Az a gyerek, aki sűrűn látott otthon veszekedést, esetleg megtapasztalta az abúzus bármilyen formáját, természetes igénye lesz felnőtt korában, hogy megelőzze a negatív tapasztalatokat.

Az állandó szabadkozással az a hamis kép alakulhat ki benne, hogy így nem ismétlődhetnek meg a korábbi történések.

2. Alacsony önbecsülés

Akár gyerekkori, akár későbbi tapasztalatok eredményeként alakul ki, a túlzott bocsánatkérés mögött alacsony önbecsülés is állhat. Aki értéktelennek érzi magát, és úgy gondolja, hogy bármi rossz történik, arról ő tehet, az nem tudja kialakítani a saját határait.

Ezért úgy véli, hogy mások számára teher, innentől egyenes út vezet oda, hogy mások igényeit előtérbe helyezi a sajátjával szemben, méghozzá sűrű bocsánatkérések közepette.

3. Maximalizmus és szorongás

A perfekcionistáknak rendkívül magas elvárásaik vannak önmagukkal szemben, így amikor nem tudják azokat teljesíteni, úgy érzik, muszáj bocsánatot kérniük másoktól. A szorongók pedig saját nyugtalanságukat, aggodalmukat próbálják enyhíteni a bocsánatkéréssel. Mindkét esetben jellemző a visszautasítástól vagy kritikától való félelem.

Érdemes leszokni az állandó bocsánatkérésről (Fotó: Getty Images)

Hogyan lehet legyőzni az állandó bocsánatkérést?

Az alábbi lépések segítségével hatékonyan leküzdhető az állandó szabadkozás kényszere, ami rossz beidegződésként megkeserítheti a mindennapjainkat.

1. Állj ki magadért!

A legközelebbi alkalommal, mielőtt pironkodva szabadkoznál, cseréld ki a szótáradat. Ahelyett, hogy passzív hangnemben beszélnél, használj aktív kifejezéseket, pozitív hangnemet. A „bocsánat, hogy zavarlak” helyett próbáld ki a „köszi, hogy rám szántad az idődet” mondatot.

2. Lépj hátra!

Érdemes kívülről megvizsgálni a helyzetet. Mérd fel, hogy az általad okozott vélt vagy valós hiba tényleg igényli-e a bocsánatkérést. Ha például eltérő véleményed van egy adott témában, felesleges szabadkoznod. Ugyanez igaz akkor is, hogy rákérdezel valamire, egyszerűen azért, hogy tisztábban láss egy adott ügyben.

3. Írd át a rossz emlékeket!

Amennyiben a bocsánatkérés egy korábbi traumára adott válasz, emlékeztesd magad arra, hogy már nem vagy toxikus környezetben, és a te igényeid, érzéseid ugyanolyan fontosak és jogosak, mint másokéi. Sokat segíthet a támogató környezet, ha olyanok vesznek körül, akik tisztelik a határaidat. Szükség esetén érdemes szakemberhez fordulni, aki segíthet felismerni, hogy milyen korábbi esemény válthatja ki a beidegződést.

Habár a bocsánatkérésnek nagyon fontos funkciója van az emberi kapcsolatokban, értelmét veszti, ha túlzásba visszük. Fontos megtanulni, hogy az adott helyzetre reagáljunk, ne az érzéseinkre, ne hagyjuk, hogy a félelem irányítsa cselekedeteinket.

3 csillagjegynek különösen nehezen megy a bocsánatkérés.

Kiemelt kép: Getty Images