De milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó énekesnek, és egyáltalán, mikor érdemes elkezdeni énekelni tanulni? Leküzdhető vajon a lámpaláz? – Ezekre a kérdésekre valószínűleg sokan kíváncsiak.

A témáról énektanárommal, Bojtor Katalinnal beszélgettem, aki jelenleg a Színház-és Filmművészeti Egyetemen is tanít, és akinek a kezei között már jó pár növendék megfordult, többek között Mahó Andrea Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő is nála tanult.

Kiből lesz a jó énekes?

Az első találkozásunk a zenével jóval korábban történik, mint gondolnánk: a magzat füle már a terhesség első hetében látható mikroszkóppal, a belső fül pedig az ötödik hónapra teljesen kifejlődik. A zenei ingerek, amik a magzatot érik, nagy hatással vannak a fejlődésére: elősegítik a beszédfejlődést, érzékenyebb hallást eredményeznek. A zene- és énektanulás azonban nemcsak gyerekkorban, hanem később, felnőttként is nagyon hasznos lehet.

Bojtor Katalin szerint a szorgalom és kitartás mellett ezekkel a tulajdonságokkal mindenképp rendelkeznünk kell, hogy jó énekessé váljunk: jó énekhang, jó zenei hallás, ritmusérzék, előadókészség, némi zenei memória és az izmok emlékezőképessége.

„Ez egy nagyon összetett dolog. Jó idegrendszer is kell, hogy a lámpaláz ne menjen a fellépés rovására”

 – teszi hozzá.

Katalin szerint a lámpalázasból is két fajta van: van, akinél csak a fellépés előtt jelentkezik, de amikor kilép a színpadra és elkezdi a produkciót, megszűnik. Aztán van olyan típus is, aki nem tudja leküzdeni, és ez az előadás rovására megy. Ilyenkor nagyon fontos, hogy már a kezdő években el kell kezdeni szoktatni az idegrendszert a fellépési helyzetre. Kellő rutinnal ugyanis a legtöbb esetben leküzdhető a lámpaláz.

„Egy kezdő énekesnek azzal is meg kell birkóznia, hogy olyasmit kell mutatnia másoknak, amiben ő még nem érzi magát olyan otthonosan.”

Elmeséli, hogy volt olyan növendéke is, aki éppen a lámpaláza miatt nem lett énekes: minden korábban említett tulajdonság megvolt benne, de egyszerűen nem tudott megbirkózni a fellépési helyzettel. Katalin szerint hiába volt egyébként rettentő tehetséges, a legfontosabb mindig az, hogy az ember a színpadon jól érezze magát.

Az éneklés boldogsághormonokat termel (Fotó: Getty Images)

Énektanulás: mikor érdemes elkezdeni?

Ezután arról kérdeztem, hogy mikor érdemes elkezdeni énekelni? Le lehet-e egyáltalán késni róla, vagy bármilyen életkorban tanulható?

Katalin szerint, aki főleg klasszikus éneket tanít, ha valaki professzionálisan szeretne foglalkozni az énekléssel, akkor érdemes már gyerekkorban elkezdeni a zenetanulást, az éneklést pedig akkor, amikor a mutálás már lezajlott. Ez lányoknál 14-15 éves kor után, fiúknál 16-17 éves kor után van, de ha kicsit később kezdik, az sem probléma. Ha valaki 40 éves korában kezdene hozzá a klasszikus énekhez, akkor a pályáról már lekésett, mivel az izmok és az idegrendszer már nem tanítható olyan mértékben, mint egy fiatal esetében. 

Hobbi szinten azonban bármikor el lehet kezdeni, és javallott is, ugyanis az éneklésnek pozitív élettani hatásai vannak.

Mivel az éneklés egyfajta rezgés, oldja a feszültséget a testben, valamint – ha sikerül azonosulnunk a dal mondanivalójával –, közben ki is tudunk énekelni magunkból olyan dolgokat, amiket a pszichológusoknak szokás elmondani. Segít feldolgozni az érzelmeinket, lelki terheinket.

Az éneklés további előnyei

Az éneklésnek – bármilyen korban és bármilyen formában – számtalan, kutatások által igazolt jótékony hatása van, testre és lélekre egyaránt.

1. Boldogsághormonokat termel

Konkrétabban endorfint, szerotonint, és dopamint termel, melyek mind hozzájárulnak a jó közérzetünkhöz. A jókedvünkön javíthat még a fokozott oxigéntermelés is, mely a vérbe kerülve jobb keringéshez vezet – és felfokozott hangulathoz.

2. Növeli a tüdőkapacitást

Ha valaki elkezd énekkel foglalkozni, a helyes légzéstechnika elsajátítását tanulja meg leghamarabb, és nem véletlenül. Éneklés közben olyan izmokat vonunk be, amiket normális esetben nem használunk ilyen intenzitással: a borda körüli izmok és rekeszizom kulcsfontosságúak. A levegő helyes használata és kontrollálása pedig a tüdőkapacitás növeléséhez járul hozzá.

3. Stresszcsökkentő hatással bír

A helyes légzéstechnika alkalmazása és önmagában a tudatos légzés relaxációs hatással bír. A kedvenc dalunk dúdolása vagy éneklése pedig pillanatok alatt jobb kedvre deríthet minket.

4. Javítja a memóriát

A demencia kezelésében is egyre gyakrabban alkalmazott módszer a zeneterápia, ugyanis hatékony eszköz az emlékek felidézésben.

Fontos a bizalmi viszony növendék és tanár között (Fotó: Getty Images)

Fontos a jó tanárválasztás

Akár gyerekként, akár felnőttként kezd bele valaki az éneklésbe, rendkívül fontos szempont, hogy olyan tanárral dolgozzon együtt, akivel ki tud alakulni a bizalmi viszony, ugyanis az éneklés nagyon intim dolog. „Ha a növendékben van valamilyen feszültség a tanár miatt, például fél tőle, akkor az egész izomzata merev lesz, és ezáltal nem tud feloldódni, már a levegővétel is nehézzé válik” – mondja Katalin. Nagyon fontos tehát, hogy egy bizalommal teli, bensőséges kapcsolat alakuljon ki a növendék és tanár között. „Előfordul olyan is, hogy valaki jó tanár, de nem sikerül megtalálni a közös hangot a növendékkel, nem passzolnak egymáshoz. Ilyenkor érdemes másik tanárt keresni” – tanácsolja.

A jó énektanár egyben pszichológus is

Minden növendékhez máshogy kell viszonyulnia, és kicsit pszichológusnak is kell lennie az énektanárnak, hiszen apróságokon múlhat, hogy valaki megakad a fejlődés útján. Egyeseknél lelki okok állhatnak a háttérben, másoknál testi. Fontos, hogy megkeressük a kiváltó okot. Katalin saját filozófiája szerint holisztikus megközelítést alkalmaz a tanítás során és egyénre szabja azt. „Nagyon bele kell bújni a növendék bőrébe, agyába, lelkébe, hogy a megfelelő darabokat kiválasszam neki. Fontos az is, hogy milyen állapotban van aznap.”

De hogy miért ilyen fontos a pszichológia az éneklés során? Mert nem a testünkből éneklünk, hanem a lelkünkből.

„Éneklés közben a vegetatív izmainkat használjuk, amelyek mindig a lelkiállapotnak vannak alárendelve”

 – mondja. Az énekes tehát mindig az egyén adott lelkiállapotából dolgozik. Ha szomorúak vagyunk, akkor azt a szomorúságot kell energiaként felhasználnunk. Két esetben énekel ugyanis az ember, főleg a magyar ember: ha nagyon szomorú, vagy ha nagyon vidám. „Mindig azt az energiát kell beletenni, amit érzelmileg ad az adott dal” – tanácsolja az énektanár.

Kiemelt kép: Canva/nőklapja.hu