A József Attila Színház hű marad hagyományaihoz, miközben merész újításokkal és izgalmas produkciókkal készül, hogy közönségét estéről estére elvarázsolja, és mély érzelmekkel ajándékozza meg. Igyekszik a változatosságot és a sokszínűséget képviselni, így minden néző megtalálhatja a számára legmegfelelőbb előadást, legyen szó klasszikus darabokról, kortárs drámákról vagy vígjátékokról. Ezen előadások mögött rejtőzik egy ragyogó csapat, tele fiatal tehetségekkel, köztük Fekete Gáborral, akinek kiemelkedő színészi teljesítménye valódi mélységet és intenzitást kölcsönöz karaktereinek. A Made in Hungáriában Ricky, az Equusban Alan Strang, A Karamazov testvérekben Aljosa, és további fontos szerepeket játszik a következő előadásokban: Vértestvérek, Régimódi történet, Száll a kakukk fészkére, Szibériai csárdás, Vízkereszt vagy bánom is én, Ágacska.

Mi az, amiért jó eljönni a József Attila Színházba?

Három éve, hogy újra társulata van a színháznak. Ez nem hosszú idő, de már látható, mennyire nagy erő, kíváncsiság és ambíció rejlik bennünk. Szerintem így lehet igazán izgalmas előadásokat létrehozni: elhívatott, tehetséges emberekkel, akik a szórakoztatás mellett beszélni akarnak fontos társadalmi kérdésekről emberi történeteken keresztül.

Emlékszel az első szerepedre?

A Szibériai csárdás darabban Vass Jenő szerepét játszottam először. A darab sokszereplős jelenetei lehetőséget adtak arra, hogy közelebb hozzon minket egymáshoz. Hargitai Ivánnal, a rendezővel és a színház művészeti vezetőjével való közös munka mindig nagy élmény. Azóta szinte minden olyan előadásban részt vettem, amelyet ő rendezett, úgy érzem, hogy jól rezonálunk, sokat tanulok tőle.

Számodra mi jelent a siker?

Számomra a siker fogalma inkább a színészi fejlődés és jellemformálódás felé mutat, például az olyan előadásokban, mint A Karamazov testvérek vagy az Equus. Nehéz lenne ezeket a műfajokat összehasonlítani, mivel teljesen eltérőek. Nem szeretem a rangsorolást, mert mindkettő más jellegű elvárásokat támaszt. A Made in Hungáriában erős közösséget és csapatmunkát érzek, míg az Equus inkább személyes kapcsolatokra épít, például Fila Balázzsal, aki jó barátom. Szerintem az is siker, hogy a színház műsorra tűz olyan darabokat, melyek a nézők számára nem nyilvánvaló választások, de mégis mély és erőteljes alkotások, melyeket mindenkinek látnia kell.

Mi az, amit a néző a Vértestvérek előadással kap?

Arra ad esélyt az előadás, hogy fordulópontokra bontva kísérjük végig a saját és a szeretteink életét. Az egyik pillanatban felhőtlen gyermeki játékot élhetünk át, a következő pillanatban már reménytelennek tűnő kapcsolatokat láthatunk. Valami állandóan összetartja és egyszerre szétszakítja a darabban szétválasztott ikertestvéreket. Mi is ebben élünk. Meg akarjuk érteni, szeretni akarjuk a melletünk élőket, mégis néha olyan mintha valami helyrehozhatatlanul elromlott volna. Vajon tudunk még ezen változtatni, vagy minden előre el van döntve?

Mennyi idő után tudod levetkőzni az adott szereped?

Ha tehetem, jólesik engedni az előadás után, hogy az elmúlt órák történései lecsengjenek bennem. Magamon hordom egy kis időre Alan Strang sebeit és kapcsolati problémáit. Például a Made in Hungária után inkább pulzáló energia és életöröm munkál bennem, így egy-két órával később biztosan nem fogok még az ágyamban feküdni.

Vannak olyan dolgok, melyek pótolhatatlanok és a színház örökké megmarad ezek között. Ez így van több ezer éve, és így lesz ez a jövőben is.

Szerző: Boros Norina

Kiemelt kép és fotó: Kállai-Tóth Anett/József Attila Színház