Drámai jelenetek, szép látványvilág, romantikus mese. Az idei Oscar-díj legnagyobb nyertese a négy díjat besöprő Guillermo del Toro alkotás, A víz érintése. Sokak szerint sablonos, mások szerint szimbólumokkal, utalásokkal teli. Ha akarom, nem több, mint A szépség és a szörnyeteg modern, vizes változata. Ha akarom, akkor viszont benne van egyfajta társadalom-kritika. Mindegyik főszereplőt meggátol ugyanis valami abban, hogy sikeres, netalán még boldog is legyen. Ám végül bebizonyosodik, hogy a félelmetes vízi szörnynek mégis nagyobb szíve van, mint az első pillantásra jómódú, tökéletesnek tűnő életet élő laboratóriumi főmunkatársnak.

Március ötödikén bűncselekmény történt Firenzében. Egy olasz férfi lelőtt egy afrikait. A bűnös elmondása alapján öngyilkos akart lenni, de végül nem volt bátorsága hozzá, ezért lövéseket adott le az első szembejövőre, aki Idy Diene, egy 2001-ben Szenegálból érkezett utcai árus volt, és a helyszínen életét vesztette. Ezután a helyi szenegáli közösség demonstrációt tartott. Az ügy hosszú párbeszédet indított el, és sokféle hatást váltott ki. Tizedikén például tízezren gyűltek össze és demonstráltak a rasszizmus ellen Firenzében, illetve, a szolidaritás jegyében Toszkána régió felajánlott egy összeget az elhunyt özvegyének. Az olasz média több felületen tudósított és jelentetett meg cikkeket és videó riportokat az ügyet körbejárva – utánanéztem, információimat ezekre alapozom.

Egy szőkésbarna hajú, kék szemű, fiatal kolléganőm mesélte, hogy a fogyatékos napköziben, ahol dolgozik, egyik szellemileg sérült lány mindig bókol neki. A kedvenc dicsérete: „Sei bella, come la Nutella!” (Olyan szép vagy, mint a Nutella!) Márpedig, ez komoly elismerés, mert a mogyorókrémért szinte mindenki odavan. De a kolléganőm a bók eredetét is tudni véli. Korábban ugyanis több afroamerikai és arab kolléganő is foglalkozott a lánnyal, így az ő csokibarna szemük és sötétebb árnyalatú bőrük adhatta az ihletet a dicsérethez, mely azóta állandósult: a lány minden szimpatikus, kedves embernek elmondja.

Nemzeti ünnepeinkhez olyan szokások kapcsolódnak, mint március 15-én a kokárda viselése. Egy jelkép, mely mögött összetett jelentéstartalom áll. Ebben egyeznek meg a fenti, látszólag kevés közös ponttal bíró történetek is. Gondolunk rá, mi van a felszín alatt? Idén, mivel külföldön ünnepelem az 1848-49-es szabadságharc és forradalom évfordulóját, remélem, egyesek rákérdeznek, és én elmesélhetem, miért viselem a magyar (és olasz) zászló színeit kokárdaként.

Gősi Lilla

Nyitókép: Thinkstock